Azt eddig is tudtuk, hogy a főváros vezetői a munkát Facebook-posztok írására cserélték. A kommunikáció azonban Kerpel-Fronius Gábor személyében szintet lépett, és a semmittevés szinonimájaként megalkotta a folyamat folyamatban van nyelvi leleményét. Amiért nem győzünk eléggé hálásak lenni alpolgármester úrnak.
Mikor megláttuk Egon úrral szemközt Kerpel-Fronius Gábort, akkor még nem sejtettük, hogy békaemberekkel fogunk találkozni a beszélgetés legfőbb felismerése korántsem az lesz, hogy Karácsony Gergely is csak emberből van. És főpolgármester úr szinte végtelennek tűnő teherbíró képességének is vannak határai. Elvégre nem lehet elvárni tőle, hogy minden este az ATV stúdiójából vezesse Budapestet. Néha muszáj megpihennie. Ilyenkor pedig Kerpel-Fronius alpolgármestert küldi be maga helyett várost irányítani.
Az adás kezdeti harmóniájából még azt a következtetést is levonhatjuk, hogy főpolgármester úr szelleme valószínűleg ott lebeg a stúdióban, olyannyira békés mederben zajlik a beszélgetés. Műsorvezető és vendége hamiskás félmosolyok közepette fejezik be egymás mondatait. Hogy aztán Egon úr egy tragédiába torkolló ötlettől vezérelve bedobja a Lánchíd felújításának témáját, hogy azzal egész pontosan hányadán is állnak. Amire Kerpel-Fronius főpolgármester-helyettes úr – valószínűleg mind a 41 fővárosi tanácsadó bölcsességét magába sűrítve – kiböki, hogy a folyamat folyamatban van.
Amennyiben Demszky Gábor Budapest vőlegénye volt, úgy Kerpel-Fronius a főváros tunya férjura lehet. Akitől ha otthon megkérdezi a feleség, hogy kivitte-e a szemetet, először csak a meglepettség tétova csendjével felel. A számon kérő pillantásra a homlokon legördülő kétségbeesett izzadságcsepp a válasz. Majd kihúzza magát, és annyit mond: a folyamat folyamatban van. Ezek után nincs az a szívtelen asszony, nem létezik az a hálátlan főváros, amelyik ne volna büszke dolgos urára. De nem így Egon úr, aki vérlázító pimaszságában még arra is képes, hogy leellenőrizze a folyamatban lévő folyamatot. És megállapítsa: a szemét az bizony továbbra is a szemétkosárban nyugszik, a Lánchíd-felújításra pedig még pályázatot sem írták ki.
Kerpel-Fronius, a főváros tunya férjura ezzel a váratlan fordulattal, hogy itt bárki is a folyamatban lévő folyamat mögé néz, láthatóan nem számolt. Ezért gyorsan elkezd az emlékeiben kutatni, hogy Gál J. Zoli az eligazításon mit is mondott, ilyenkor mi a teendő, és eszébe ötlik a végső érv: rá kell mutatni a főgonoszra. A szemetet már rég kivitte volna, csak hát ugye a csúnya kormány, az akadályozta meg. Ekkor azonban Egon úr a mindenért a kormányt kell hibáztatni gondosan felépített stratégiáját romba döntve kijelenti, hogy ez egy fővárosi projekt, amihez a kormánynak semmi köze sincs.
Értjük mi, hogy a Pride-felvonulás közelsége miatt nagy az izgalom és a lázadás készülődés a Karácsony vezette Városházán. De az addig hátralévő időben kipróbálhatnának akár valami egészen újat és ismeretlent is: a szimbolikus politika művelése helyett nekiállhatnának dolgozni. Kezdésnek megtenné, ha végre kiírnák a Lánchíd felújításának pályázatát.