A gyurcsányista politikus arról beszélt az ATV-ben, hogy a baloldal esetleges győzelme esetén visszatérne a 2010 előtti megszorításokra épülő gazdaságpolitikájához.
Hajnal Mikós óta tudjuk, hogy a baloldalon bárki lehet közgazdász, aki annak érzi magát – és ehhez még csak olyan zavaró, csip-csup tényezők sem szükségesek, mint például a közgazdász végzettséget igazoló diploma megléte. A főszabály alól csupán szegény Bangóné jelent kivételt, akinek valami rejtélyes okból kifolyólag mégsem engedték meg az elvtársak, hogy diploma nélkül is diplomásnak érezhesse magát. Ennek megértésére azonban kár is időt pazarolni, mert a szoci logikában értelmet keresni éppolyan felesleges és hiábavaló aktus, mint a kapitány úrra szájkosarat tenni. Merthogy kapitány úr szája végül úgyis utat tör magának.
Na, de térjünk csak vissza a baloldal legendás közgazdászaira, most éppen jelesül a gyurcsányista Varju Lászlóra, aki 1979 és ’89 között segédvájárként, vájárként, majd szakvezetővájárként ismerkedett Adam Smith láthatatlan kezével a bányák mélyén. Szóval Varju közgazdász az ATV-ben kifejtette, hogy azért lenne jó és üdvös az ellenzék győzelme, mert akkor hazánk végre visszatérhetne a 2010 előtti gazdasági-pénzügyi útra.
„Igenis Magyarországot arról a pályáról, ahonnét levitte a maffiaállam, a Fidesz, gyakorlatilag oda visszamehetne” – fejti ki a Magyarország mégiscsak hátra megy, nem előre apokrif (közgazdaság)tanát Varju.
A 2010 előtti időkhöz való visszatérés Varjunak kétségtelenül minőségi váltás lenne, hiszen Gyurcsány 2008-ban a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárává nevezte ki. Az ország szempontjából azonban tragédia. És ez nem költői túlzás, és nem az újságírói fordulatok kötelező talajgyakorlata, hanem tényleges és szó szerinti tragédia.
Magyar összeomlás 2 évvel a gazdasági világválság előtt
Először is kezdjük azzal, hogy a világgazdaság 2008-as összeomlása előtt Gyurcsányék már 2006-ra bedöntötték az országot. Lényegében ennek beismeréséről szól a trágárságoktól meghámozott őszödi beszéd – lásd még: „Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi.”
Pedig a szocialisták ekkorra már túl voltak egy Bokros-csomagon, szóval károkozásból és képzelőerőből éppenséggel nem szenvedtek hiányt. Nem úgy a magyar költségvetés, amely 2006-ban 9,3 százalékos hiánnyal zárt – ennél rosszabb mutatót csak a háború sújtotta Libanon tudott felmutatni az egész világon. Amikor tehát még „pénzbőség” volt a világpiacon (ezt szintén az őszödi beszédből tudjuk), a világgazdaság 2008-as összeomlása pedig olyan távolinak tűnt, mint csillés Varjunak az államtitkári bársonyszék, Gyurcsányéknak már ekkor sikerült padlóra küldeniük a magyar gazdaságot és államháztartást
Eltérő válságkezelési modellek
A 2008-as gazdasági világválság tehát már egy legyengített immunrendszerű Magyarországra szabadult rá. A Márki-Zay Péter által istenített Bajnai Gordon pedig erre a kihívásra a baloldal egyetlen válságkezelő eszközével, a kizárólag az állampolgárokra célzott megszorítással válaszolt. Bajnainak – mint a globális tőke emberének – eszébe sem jutott, hogy a válságkezelésből esetleg a hazánkból évtizedek óta nyereséget kitermelő bankok és multinacionális nagyvállalatok is kivehetnék a részüket. Ó, nem. Helyette minden költséget és terhet a magyar emberekre hárított – elvéve a 13. havi nyugdíjat és a közszférában dolgozók 13. havi fizetését. A Bajnai-kormány továbbá 10 százalékkal csökkentette a táppénzt, befagyasztotta a családi pótlékot, a gyes és gyed időtartamát 3 évről 2 évre rövidítette, a lakástámogatási rendszert pedig megszüntette. Ez hát az gazdasági-válságkezelési modell, amelyhez Varju és Márki-Zay visszatérnének. És amelyet a nemzetközi hitelminősítők azzal jutalmaztak, hogy Gyurcsány hatalomátvételét követően folyamatosan leminősítették hazánkat.
A Fidesz-kormány a 2010-es győzelmét követően az arányos közteherviselés jegyében például különadót vetett ki a bankokra, felmutatva, hogy a baloldali hagyománnyal szemben nem csak a magyar emberek lehetnek a pénzügyi fegyelem elszenvedői. A négyéves „unortodox” romeltakarítás sikerét pedig jól mutatja, hogy 2014-et követően fokról fokra felminősítették hazánkat, és ismét visszakapaszkodtunk a befektetésre ajánlott kategóriába.
A koronavírus-járvány okozta globális leállás és gazdasági összeomlás tehát az erősödés, felfelé ívelés szakaszában érte el hazánkat – ellentétben a 2008-as folyamatokkal, amikor a válság egy eleve kivéreztetett és legyengített Magyarországra szabadult rá. A különbség azonban nemcsak az ország állapotában érhető tetten, hanem a válságra adott válaszban is. A baloldal megszorításokra épülő modelljével szemben az Orbán-kormány ugyanis teljesen más utat jelölt ki magának. Bevezette a 25 év alattiak szja-mentességét, visszaépítette a 13. havi nyugdíjat, 200 ezer forintra emelte a minimálbért, és arról is döntött, hogy a gyermekes családok visszakapják a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat. Az intézkedések célja egyértelmű: a megszorítások gazdaságot elsorvasztó és leépítő folyamatával szemben pénzhez kell juttatni a magyar családokat, a többletforrások ugyanis ösztönzik a fogyasztást. Ha van miből vásárolni, akkor az emberek költeni fognak. A fogyasztási igény bővülése pedig a gazdaságban felhajtóerőként jelentkezik, hiszen a fogyasztási cikkeket a gazdaság legkülönfélébb szektorai állítják elő. Így a válság a gazdaság összeomlása – a vállalkozások csődbejutása és a dolgozók elbocsátása – nélkül vészelhető át.
Az Orbán-kormány válságkezelésének helyességét mutatja, hogy 2021. szeptember végén a Moody’s felminősítette hazánkat, a FitchRatings pedig 2022 januári jelentésében stabil kilátással megerősítette a magyar államadós-osztályzatot. Az előrejelzésből ráadásul az is kiderül, hogy a nemzetközi pénzpiacok a hazai gazdaság masszív, 4,4 százalékos növekedésével számolnak – az államadósság fokozatos csökkenése mellett.
2022. április 3-án tehát két, egymástól radikálisan eltérő gazdasági modell közül is választhatunk. Hiszen – Varju László álmát beteljesítve – a baloldal folyamatos megszorításaival vagy visszatérünk a bányászbéka ülepe alá, vagy maradunk a magyar családokat pénzhez juttató, a gazdaságot pedig bővülő pályán tartó Orbán Viktor-i úton.
(A nyitókép forrása: egerhirek.hu)