Nem várt izgalmakat hozott a Momentum kordonbontása, amikor Hadházy a kamerák kereszttüzében elmondta egy ellenzéki újságírónak, mit kell kérdeznie.
Heti, rendes kordonbontási akciójára gyűlt össze a Momentum. A mínuszos hírt akár kommentálhatnánk azzal a marxi fordulattal is, hogy a történelemben minden esemény kétszer fordul elő – egyszer tragédia, másodszor komédia formájában. Csakhogy a momentumosok első melóskesztyűs, heroikus aláfestőzenés találkozása a fizikai munka világával is elég nevetségesre sikeredett. És akkor még csak Fónagy Jánosnak sem kellett felhívnia a figyelmüket a kapálás társadalmilag sokkal hasznosabb tevékenységi formájára. A majdnem momentumos – vélhetően megérezhette, micsoda tesztoszteron szunnyad ezekben a kordonbontó oroszlánokban, így inkább meg sem várta, amíg kirúgják alóla a széket – Hadházy Ákos azonban gondoskodott arról, hogy ez a második kordonbontás mégiscsak emlékezetes maradjon. Az egyik ellenzéki újságíróhoz ugyanis a következő utasítással fordult:
„Kérdezd már meg akkor te tőle [Dömötör Csabától], mi a módja, hogy…”
Mivel a történet főszereplői a Momentum országgyűlési képviselői, így a kedvükért muszáj rögzíteni, hogy a „kérdezd már meg tőle”, nos, az felszólító módú alak. És főszabály szerint akkor szoktuk használni, ha parancsolunk, utasításba adunk valamit. Mármint jelen esetben, ugye, nem mi, hanem konkrétan Hadházy Ákos baloldali politikusi minőségében szabja meg egy ellenzé… ópardon!, függetlenobjektív újságírónak, hogy mit kell kérdeznie. Ráadásul mindezt még csak nem is a négy fal között csinálja, hanem a nagynyilvánosság előtt. Ami még egy harmadik világbeli banánköztársaság járási Che Guevara-imposztorának is rém kellemetlenül állna. És csak hogy a momentumos srácok is értsék, mi ezzel a gond, fordítsuk meg a helyzetet. Képzeljük el, amint egy ellenzéki sajtótájékoztatóra berobog valamelyik kormánypárti politikus, oldalán a Magyar Nemzet vagy az Origo újságírójával. Majd kormánypárti politikusunk elkezdi utasítgatni az oldalkocsis tollforgatóját, hogy akkor miket kell kérdeznie. Ha ezzel megvolnánk, tegyük fel magunknak a kérdést, vajon milyen jelzőkkel látná el a baloldal a helyzet leírását? Diktatúra, propaganda vagy lakájmédia? Esetleg a legújabb borzongató kifejezésükkel, ami úgy kezdődik, hogy orosz mintára bevezetett?
Mondjuk az is igaz, hogy Hadházy utasítgatásával még – a mostani forint-dollárbaloldal árfolyamon számítva is – olcsón megúsztuk a negyedik hatalmi ágként funkcionáló média függetlenségének csorbítására tett kísérletet. Rosszabbul is járhattunk volna ugyanis. Példának okáért ha ellenzéki pártvezérünk hívatlanul bement volna egy hírportál szerkesztőségébe, hogy ott számon kérje a vele szemben kritikus újságírót. Vagy hogy egy még durvább lehetőséget vázoljunk: ha ugyanez a pártvezér azt fejtegette volna hosszasan, hogy hatalomra kerülve miként tiltaná el foglalkozásuktól a „propagandistákat”. Azt pedig most Hadházy szemléletesen bemutatta, hogy eltiltásra ítélt propagandista alatt értik mindazokat az újságírókat, akiket nem tudnak kézivezérléssel irányítani.
És igazán nem szeretnénk mi momentumos politikusokat utasítgatni semmire, merthogy ezt a népi demokratikus értelemben vett kiváltságot meghagynánk nekik. Helyette csak finoman javasolnánk, hogy a kordonbontás helyett legközelebb esetleg jobban tennék, ha kapálnának kordont húznának önmaguk és a sajtó közé. Nem fenyegetnének, nem utasítgatnának újságírókat, és nem törnének be szerkesztőségekbe. Akkor talán távolról és előnyös félhomályban úgy néznének ki, mint akik komolyan gondolják ezt a demokrácia nevű izét. Csak mert ez így egyelőre elég Lenin-fiús tempó, még akkor is, ha megpróbálják némi gyíkváll és szakállkezdemény mögé rejteni.
(Nyitókép: Szajki Bálint/24.hu)