A Karácsony Gergelyhez húzó balliberális médiában a kezdetektől jelen volt a törekvés, hogy a főpolgármestert gyengének, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak állítsák be. Éspedig azzal a szándékkal, hogy felélesszék az örökösen bántott, ámde önmagát megvédeni képtelen főpolgármester iránti szánalmat és együttérzést. A kísérletet egyelőre azonban nem tudják következetesen végigvinni, Karácsony ugyanis időről időre kibeszél a neki rendelt áldozati szerepből. Ilyenkor megtudhatjuk, mi az, ami igazán „felbassza”, vagy éppen azt, hogy szerinte a kormány „töketlen” és „elkezdett hazudni, mint az állat”. Három pontban mutatjuk, hogyan rombolja és hitelteleníti Karácsony ezekkel a kiszólásaival saját imázsát.
1. Legyen tökös a politika!
Karácsony a járvány okozta veszélyhelyzet idején próbálta a teljes felelősséget elhárítani magától. Minden egyes hibás lépés vagy kudarc kizárólagos okozójaként a kormányt jelölte meg – először „töketlennek” nevezve, majd pedig „tökörészéssel” megvádolva. A minősítések szokatlan durvaságán túl érdemes felfigyelni arra, hogy a főpolgármester ezzel a „tökösség” igényét fogalmazta meg. Azaz szerinte a – határozott cselekvést és döntést a középpontjába állító – politikában nem megengedett a gyenge, tétova bénázás (töketlenség) és a kivárás (tökörészés). Hanem a politikát kemény, rámenősen és férfiasan (tökösen) kell művelni. Ebből azonban egyenesen következik, hogy minden egyes olyan pillanattal, amikor Karácsony tehetetlennek és kiszolgáltatottnak mutatja magát, a saját kudarcát ismeri be. Azt, hogy képtelen a saját elvárásrendszerének (legyen tökös a politika!) megfelelni.
2. A konszenzuskereső politikus képének cáfolata
A főpolgármester egy interjúban a közvélemény tudtára adta, mi az, ami igazán „felbassza”. Ugyanitt megtudhattuk tőle azt is, hogy Tarlós István nem más, mint a „végtelenül aljas” Fidesz közönséges „bábja”. És annak is hangot adott már, hogy szerinte a kormány hazudik, „mint az állat”. Ha egy politikus képtelen elfojtani az indulatait, ha ennyi kérlelhetetlen düh lakozik benne, az eleve kizárja a megegyezésre jutás lehetőségét. A tárgyalópartner értelmetlen, sehová sem vezető sértegetésével ugyanis csak az érzelmi és ideológiai szembenállást erősíti meg. Ezzel pedig lemond az érvek mentén építkező vita esélyéről, amelynek keretében alkalma nyílhatna a másikkal elfogadtatni a saját elképzeléseit. Karácsony tehát a keménykedő beszólogatásaival önmaga cáfolja meg a békés, konszenzusra törekvő politikus képét.
3. A kétarcúság hiteltelen
A főpolgármester stábja és a balliberális sajtó Karácsonyt elsődlegesen a maga áldozati szerepében akarja felmutatni. A politikust, aki gyenge és kiszolgáltatott, ellenfelei pedig ezzel visszaélve folyton csak bántják, ezért joggal tarthat igényt a választók szánalmára és együttérzésére. Ugyanakkor ez a Karácsony elvárja azt is, hogy a politika legyen tökös, határozott, kemény és férfias, ahol nincs helye a „töketlenségnek” és a „tökörészésnek”. A főpolgármester a maga higgadtságával és nyugalmával mindig a békés megegyezésre törekszik. Ámde pillanatok alatt „felbassza” magát, és tárgyalópartnerét azzal vádolja, hogy hazudik, „mint az állat”. Ezek a következetlenségek jól mutatják, hogy Karácsony egyfelől rendszeresen tűnik fel egymást kioltó szerepekben. Másfelől pedig az egymással is önellentmondásba keveredő szerepei nem eredményezhetnek mást, mint a politikusi hitelességének teljes felszámolását.
(a kép forrása: youtube)