Juhász Ferenc Szlovákiát méltatva próbált a magyarokba rúgni, csak azt felejtette ki, hogy éppen az ő kormányzásuk idején húzott el mellettünk a szlovák gazdaság.
„Emlékezzünk vissza arra, hogy Magyarországon nagyon sokan lenézték az északi szomszédunkat, kicsit lesajnálták, hogy szegény szlovákok. Mindenben vernek bennünket. Azoknak, akik dölyfös magyarsággal kiállnak és verik a mellüket, azoknak kellene ezt megmutatni, hogy na, emberek, akkor most mi van” – ezekkel a szavakkal bezzegszlovákiázott egy ízeset Juhász Ferenc, egykori honvédelmi miniszter, mostanában már inkább csak főállású ATV-s megmondóember. Aki ha nem magyar lőszerszállítmányokat követel Ukrajnának (mer’ ugye az csak alacsony színvonalú, jobbos összeesküvés-elmélet volt, hogy a baloldalon bizony fel-feltűntek háborúpárti üzenetek), akkor Szlovákia gazdasági sikereiért lelkesedik. Szóval nagyon nincs igaza Gerő András történésznek, amikor olyanokat mond, hogy a magyarországi baloldal nem képes mit kezdeni a nemzeteszmével, hiszen dehogynem. Például a Jobbiktól kölcsönkért gárdamellényben és fehércipőfűzős bakancsban bármikor tudja rugdosni a magyarságot, rámutatva, hogy nincs a teremtésben vesztes, csak mi. Galádságunk, alávalóságunk és eredménytelenségünk érzékeltetésére pedig előszeretettel használja fel bezzegszlovák és bezzegromán felebarátaink képzelt sikertörténeteit.
Csakhogy Juhász Ferencnek vélhetően szerénység lehetett a jele már az óvodában is, azt ugyanis kifelejtette, hogy a magyar „dölyfösség” és a szlovákok „lesajnálásának” zárójelbe tételében azért – a szoci elvtársaival egyetemben – neki is elévülhetetlen érdemei vannak. Mert a szlovák gazdaság felemelkedése – és az ezzel párhuzamosan végbemenő életszínvonal-növekedés – nem úgy történt, hogy egyszer csak szétnyíltak az egek, és a Tátra ormain hirtelen leereszkedett a siker. Hanem a folyamat nagyon is valós térben és időben zajlott, mögötte pedig kézzelfogható politikai döntések és kormányzati teljesítmények húzódtak.
(Egy főre vetített GDP vásárlőerő-paritáson)
A táblázatból világosan látszik, hogy a magyar „dölyfösség” talapzata az első Orbán-kormány alatt, 2000 és 2002 között volt a legerősebb, ekkor ugyanis a magyar gazdaság teljesítménye élesen kilőtt a szlovákéhoz képest. Majd 2002-ben megérkezett az MSZP-SZDSZ-kormány – a honvédelmi tárca élén Juhász Ferenccel –, és a magyar gazdaság erejéből gyakorlatilag a stagnálásra futotta, miközben a szlovákok görbéje éles emelkedésbe kezdett. Olyannyira, hogy Juhász Ferenc miniszterségének utolsó évében, 2006-ban már utol is ért minket Szlovákia. A következő esztendőtől pedig a leszakadásunk üteme elképesztően felpörgött, amit jól érzékeltet, hogy míg 2007-ben a magyar GDP 0,6 százalékos bővülésre volt képes (az állam hihetetlen mértékű eladósodása mellett), addig a szlovák GDP 10,7 százalékkal nőtt.
Szóval abban igaza van Juhásznak, hogy a magyar „dölyfösség” 2002 után valóban érvényét veszítette. Csak azt próbálta a feledés jótékony homályával gondosan betakargatni, és az „Igen, igen” kezdetű altatóval álomba ringatni, hogy a magyar gazdaság talajba állításában a 2002 és 2010 közötti szocialista kormányzatok bizony elévülhetetlen érdemeket szereztek. Arra pedig Juhászon kívül eddig sem csodálkozott rá senki, hogy ahol az MSZP nem tette tönkre az országot (például Szlovákiában), ott a gazdaság képes volt szárnyalni.
A felzárkózás évei
A Fidesz 2010-es kormányra kerülését követően a 2013-as volt az első olyan esztendő, amikor a magyar gazdaság növekedése megelőzte a szlovákét. 2016-ot követően pedig – a covid-járvány beköszöntéig – minden évben jobb GDP-értéket produkáltunk.
A magyar gazdaság jó teljesítménye pedig a bérszínvonalban és az életminőség növekedésében is lecsapódott, így 2021-re átlagkeresetben is utolértük Szlovákiát.
Amennyiben tehát Juhász Ferenc azt akarta bizonyítani, hogy a szlovák gazdasággal való érdemi küzdelemben hazánknak elemi érdeke a baloldalt távol tartani a kormányrúdtól, úgy van egy remek hírünk az egykori szocialista miniszternek. A negyedik kétharmad fényében biztosan kijelenthető, hogy ezt a leckét alaposan megtanulták és kiválóan felmondták a magyar választók április 3-án.
(A nyitókép forrása: hirado.hu)