A Momentum országgyűlési képviselője, Bedő Dávid párhuzamot most a jelenlegi és a 2007-es gazdasági helyzet között. Cikkünkben bizonyítjuk, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Ma már – az elektromos roller megfürdetésén innen, és az egy interjúra jutó nem tudomok világrekordján túl – talán kevesen emlékeznek arra, hogy a Momentum eredetileg a nyugatos műveltséggel felvértezett fiatalok gyűjtőpártjának címkéjével került fel a hazai politika polcára. Hogy a termékről aztán villámgyorsan kiderüljön, annyi benne az intellektuális tartalom, mint egy Én kicsi pónim kifestőkönyvben.
És mielőtt még bárki is azzal védekezne, hogy csak a Momentum plakátfiúi (Fekete-Győr András, Hajnal Miklós) buktak le azzal, hogy a hatalmas arc viszonylag szerény tudást takar, annak bemutatnánk a párt újdonsült országgyűlési képviselőjét, Bedő Dávidot. Aki az önéletrajza szerint közgazdász, de nem a kifejezés hajnalmiklósi értelmében, mert Bedőnek legalább egy alapképzést sikerült elvégeznie a Corvinuson. Ebben a minőségében pedig sikeresen meg is találta a mostani gazdasági környezet közelmúltbeli analógiáját az ATV Mai Téma című műsorában:
„Ráadásul én azt gondolom, hogy ez ráadásul nagyon-nagyon hasonló a 2007-es, 2008-as helyzethez.”
Ó, igen, ez a fajta éleslátás az, amelyik nem tudja megkülönböztetni a hagymás babot a krumplis haltól. Kezdjük rögtön a legnyilvánvalóbb „hasonlósággal”, azzal, hogy 2007-ben még semmiféle válság nem tűnt fel a világgazdaság horizontján. Már azt leszámítva, persze, amit a Gyurcsány-kormányok politikája okozott önmagának (a tárgykörben bővebben lásd az őszödi beszéd című nagyhatású tanulmányt). Szóval már Bedő alapkiindulása téves, hiszen a gazdasági világválság kezdődátumaként 2008. szeptember 15-ét szokás emlegetni, amikor is a Lehman Brothers [az Egyesült Államok negyedik legnagyobb bankháza – a szerk.] csődvédelmet kért. Ellenben most aztán tényleg válság van a javából, amelybe ráadásul úgy érkeztünk meg, hogy megelőzte a nyugati civilizációnk alapjait kikezdő 2015-ös migránshullám. Majd erre rakódott rá a globális kapitalizmust majd’ két évre leállító covid-helyzet. A megtorpanó gazdaságot ráadásul a legtöbb ország úgy próbálta kezelni, hogy pénzt pumpált a rendszerbe, amely mindenhol megdobta az inflációt. És ilyen előzmények után köszöntött be február végén a szomszédunkban kitörő háború. Bedőnek tehát tényleg igaza van, az egymásra rakódó válságrétegek súlya ugyanis grammra pontosan megegyezik a nem létező 2007-es válsággal. Legalábbis azon a momentumos szabadegyetemen, ahol Hajnal Miklós a legnagyobb professzor.
Az eltérő alaphelyzetek felvázolása után pedig nézzük meg, hogy a „világgazdaság pénzbőségének” (lásd: őszödi beszéd) időszakában milyen számokat tudott produkálni a Gyurcsány-kormány! Miközben az eurózóna tagállamainak inflációs átlaga 2,1 százalék volt 2007-ben, addig ugyanez a számadat Magyarországon 7,9 százalék volt. Ami azt jelenti, hogy hazánkban majd’ négyszer magasabb volt az infláció, mint az eurózóna átlaga. Ezzel szemben 2022 júniusában az eurózóna éves inflációja 8,6% volt, a magyar pedig – részben a hatósági árszabályozásnak köszönhetően – 11,7 %. Ha tehát ebben az esetben is elfogadnánk Bedő megállapítását, miszerint a mostani állapotok lekövetik a 2007-es folyamatokat, akkor hazánkban több mint 32 százalékos inflációnak kellene lennie a jelenlegi 11,7 százalékhoz képest.
Miután 2006-ban a magyar államháztartási hiány mértékénél rosszabb eredményt csak a háború sújtotta Libanon tudott felmutatni az egész világon, a túlköltekezés ezüstérmét 2007-ben is be tudta zsebelni a Gyurcsány-kormány. Ebben az évben ugyanis az Európai Unióban csak a görög államháztartás tudott GDP-arányosan rosszabb eredményt (-6,7%) produkálni a hazai 5%-os hiánynál. Csak összehasonlításképpen a bronzérmes Portugália államháztartási hiánya mindössze 2,9 százalékos volt. Ezzel szemben 2012-től kezdve a covid-válság előtti utolsó, 2019-es békeévig egyszer sem emelkedett itthon három százalék fölé az államháztartási hiány. Ebben az időszakban a legrosszabb eredményt a 2014-es választási év hozta el a maga -2,8%-ával.
És csak hogy teljes legyen a kép, vizsgáljuk meg azt is, miként alakultak a gazdasági növekedés számai! 2007-ben a magyar GDP 0,6 százalékkal nőtt, miközben a régiós vetélytársaink közül a szlovák gazdaság 10,7, a lengyel pedig 7 százalékkal bővült. És habár most krumplis halat almát fogunk körtéhez hasonlítani – hiszen Bedő téves kiindulási pontjával szemben 2008 előtt semmiféle válság nem volt –, de álljon itt a magyar növekedés 2021-es száma: 7,1%. Ami ugye azért csalóka, mert 2020 a koronavírus miatt tényleg válságév volt, és ehhez képest tudott a magyar GDP 2021-ben 7,1 százalékkal bővülni. De ha már Bedő azt állította, hogy most „nagyon-nagyon hasonló a helyzet”, mint 2007-ben, akkor ízlelgessük, hogy a Momentum közgazdásza szerint a 0,6 és a 7,1 százalékos GDP-növekedés „nagyon-nagyon hasonló”. Nos, igen, legalább annyira, mint egy érettségi oklevél meg egy közgázas egyetemi diploma. Momentumos körökben rendre össze is szokták téveszteni a kettőt.
A tökéletesen mellément párhuzam ellenére azt azonban muszáj elismerni, hogy Bedő az élet iskolájában mégiscsak hatalmas professzor, ezzel a tudással ugyanis havi 2,2 millió forintot tesz zsebre. Amelyből azért talán futná arra, hogy beszerezze a Közgazdaságtan hülyéknek egy példányát.
(A nyitókép forrása: Index.hu)