Előző cikkünkben már beszámoltunk az újságírói „függetlenobjektivitás” legtisztább felfényléséről. Arról a tűnő égi jelenségről, melynek során a 24.hu főszerkesztője, Pető Péter beragyogta a horizontot vallomásával, miszerint ő igenis „falta” Gyurcsányt. És még ezt is tudta fokozni.
Pető falánksága már egyetemista korában sem ismert mértéket, így a Népszabadság 2008. január 3-i lapszámában cikket közölt Őszödre várva címmel. A szöveg kiválóan példázza: egy „függetlenobjektív” médiamunkás bátorsága onnan ismerszik meg, hogy már fiatalon sem riadt vissza a Gyurcsány iránti zabolátlan rajongása szabadon engedésétől. Merthogy valljuk be, Pető eposzi jelzői bizony szájkosár nélkül támadnak:
„a szocdemek utóbbi két évtizedének legtehetségesebb politikusa”„Az őszödi beszéd után hitünk az igazságkereső demokratában tán még meg is erősödött.”„Ahogy vesztett a társadalommal szemben Őszödön, úgy nyert a haladók között. Hittünk benne.”„Az a baloldali demokrata, aki a globalizációt tényként elfogadó, a megváltozó világ kihívásaira válaszokat kereső és találó harmadikutas szociáldemokrata teoretikusként lépett be a közéletbe.”
És még csak nem is a lelkesedéstől túlhevített eposzi jelzők jelentik ránk a legnagyobb veszélyt, a cikk tartalma ugyanis még inkább kétségbeejtő. Azt most hagyjuk is, hogy Pető a szövegét erre a teljesen hamis gondolati talapzatra húzza fel: „[Gyurcsány] szabad mandátumot kapott a magyar társadalomtól a legfontosabb társadalmi alrendszerek strukturális átalakításának megkezdésétől”. Mert nem, valójában egyáltalán nem erre kapott felhatalmazást a 2006-os választást hatalmi pozícióból megnyerő miniszterelnök. A Gyurcsányhoz bekötött kormányzati propaganda ugyanis másról sem szólt a választások előtt, mint a pannon puma képében dübörgő gazdaságról, az elfogadott ötéves adócsökkentési tervről, valamint arról, hogy „minket irigyel a fejlett Nyugat”. Sőt, a miniszterelnök-jelölti vita során visszautasította, hogy gyógyszerfelírási díjat akarna bevezetni. Gyurcsány valójában tehát egy tőrőlmetszett jóléti program végrehajtására kapott „szabad mandátumot”, nem pedig a reformnak gúnyolt megszorításokra.
Az Őszödre váró szerző mégis azt reméli az ő „igazságkereső demokratájától”, hogy a reformdühét rászabadítja az egészségügy „feudális bástyáira”. Majd amikor mindez elmarad, mély fájdalommal veszi tudomásul, hogy „a kórháztörvényt is megfúrták balról. A negyven kórház helyett bezártak néhányat.” A gyászjelentés listája pedig csak tovább bővül, mikor Pető számára világossá válik, hogy az ingatlanadót is elvetik. Na de azért a „harmadikutas szociáldemokrata teoretikus” tett ám jót is, például azzal, hogy konzekvensen végigvitte „a felsőoktatás strukturális átalakítását”. Haladóról magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy Gyurcsány fizetőssé tette a felsőoktatást, amitől ugye automatikusan megreformálódott az egész egyetemi világ. A megalvadt struktúrák azonnal új élettel teltek meg, amint fizetni kellett ugyanazért a szolgáltatásért, ami korábban ingyenes volt. Ez ám a bátor reform! Ja, nem.
A 24.hu főszerkesztője tehát őszintén tudta volna befalni a kórházbezárásokkal tálalt fizetős felsőoktatást, némi ingatlanadóval megfűszerezve. A menüsor elkészítésébe azonban a reformdühtől égő, ámde kormányzásra teljesen alkalmatlan Gyurcsány belebukott. Pető mégis Őszödre vár. És ne legyen kétségünk afelől, hogy mindent meg is tesz majd Őszöd második, 2022-es eljövetele érdekében.
(A nyitókép forrása: szeretlekmagyarorszag.hu; Népszabadság: Arcanum)