A 24.hu ballibsi újságírója, Kerner Zsolt kifecsegte: Brüsszel azért állíthatta le a hazai Erasmus-programot, hogy az egyetemisták tüntetéseinek segítségével eltávolítsa az Orbán-kormányt a hatalomból.
A baloldal örökös mantrája, hogy Brüsszel a magyarországi korrupció miatt kezdett finanszírozási rezsicsökkentésbe, és zárta el a pénzcsapokat. És igen, szóban forgó Brüsszelünk bizony ugyanaz a Brüsszel, amelyik évtizedek óta gond és ész nélkül önti a támogatásokat Eva Kaili utazótáskájába szülőhazájába, Görögországba. Mert úgy látszik, hogy a korrupcióval szennyezett országok pénzelése mégsem jelent morális akadályt, ha cserébe germán felebarátaink diszkontár alatt juthatnak repterekhez meg kikötőkhöz.
Viszont ha még el is fogadnánk, hogy a damaszkuszi úton a komplett Európai Parlament – soraiban azokkal a görög szocialistákkal, akiknek kenőpénz volt a jelük már az óvodában is – orra bukott egy katari nokiás dobozban, és hirtelen a korrupcióellenesség Szent Pálja lett, akkor sincs magyarázat a hazai Erasmus-program megakasztására. Abban a tranzakcióban ugyanis szóba sem jöhet a pénzlenyúlás, merthogy a brüsszeli galambpostán feladott ösztöndíjak a magyar egyetemisták által megadott bankszámlaszámokon landolnak. Messziről elkerülve a magyar kormány légterét. Így tehát esély sincsen a korrupcióra.
Akkor mégis miért szívózik Brüsszel az Erasmus-programmal? – tehetjük fel a kérdést. Aki pedig válaszol, nem más, mint a jobboldaliakat „ledizzós kandeláberre” kívánó, ballibsi újságíró, Kerner Zsolt. És ezen a ponton át is adnánk neki a szót – elvégre a 24.hu-n futó Europoli oldalon keresztül mégiscsak az ő munkásságát szponzorálja Brüsszel:
„A logika itt [a magyarországi Erasmus-program leállítása], ugye, e mögött az lehetett, hogy minden klasszikus, nyugati, liberális demokráciában a legelsők, akik elkezdenek tüntetni, azok a diákok és az egyetemisták. Tehát ők a leginkább hajlamosak arra, hogy tüntetve tiltakozzanak a rendszer ellen. És hogyha mondjuk te (…) aszerint a logika szerint indulsz el, hogy tüntetéseket akarsz provokálni adott esetben, hogy ez a rezsim változzon, akkor az egyetemisták az elsők, akikkel ezt lehet.”
Utoljára ilyen beismerést talán csak a Nyomás utána! című klasszikusban hallhattunk Terence Hilltől, amikor a „titkos ügynök vagyok, ugye tudsz titkot tartani?” alig önleleplező kérdésével fordul oda egy vadidegenhez. Mert jó, a Korányi-féle gurulódolláros akciózás óta pontosan tudható, hogy a Nyugat aktívan beleavatkozik a hazai belpolitikai folyamatokba (eufemizmusról magyarra fordítva: rohadtul meg akarja buktatni az Orbán-kormányt). Ámde mégsem kellene azért Kernernek teljes oldalakat felolvasnia A Nagy Kormánybuktató Hadművelet brosúrájából. És igen, pont azért nem, mert felveti azt a kérdést, vajon mégis hogyan férhetett hozzá A Nagy Kormánybuktató Hadművelethez (sajtó alá rendezte: Vĕra Jourová, kiadta: Brüsszel, 2022.)?
Mondjuk nem ez az első eset Kerner Zsolt ügynöki újságírói pályafutása során, amikor sikerült önmagát lelepleznie. 2022 tavaszán például vélhetően csőbe akarta húzni a Kormányinfót tartó Gulyás Gergelyt, és arról kezdte el faggatni, hogy a gyermekvédelmi törvény kifogásolása szerepel-e az Európai Bizottság – a jogállami mechanizmus elindításáról szóló – levelében? Mire a minisztertől válasz gyanánt csak egy „nem tudom” érkezett, így nem lehetett élőben szembesíteni a bizottság levéllel. Ámde Kerner képtelen volt magában tartani, hogy ő bizony ismeri annak tartalmát, ezért az esetről beszámoló cikkébe már beleírta, hogy a „24.hu megszerezte a levelet”. Nahát, még ilyet, ki gondolta volna, hogy a Brüsszelből néhány tízezer euróval megtámogatott portál képes volt „megszerezni” az Európai Bizottság irományát? Biztosan emberfeletti meló lehetett… Ja, bocsánat, ezt nem ide.
Az abszolút Terence Hill-díjas cikk azonban mégiscsak a Momentum EP-képviselőinek hazánk elleni aknamunkájának méltatása Kerner tollából. Ügynökünk Újságírónk ugyanis annyira fellelkesült Donáthék akciójától – mely azt célozta, hogy magyar és lengyel képviselők ne tölthessenek be fontos bizottsági tisztségeket –, hogy a dicsfény csokicsöves szoláriumában ő is akart egy kiadósat sütkérezni. Csak hát annyira elragadta a lendület, hogy nemcsak naptejjel meg bőrvédő krémmel felejtette el bekenni magát, hanem még ezt a mondatot is bele találta írni a cikkébe:
„Brüsszelben beszéltem olyan német néppárti képviselőkkel, akik le voltak döbbenve, hogy mondjuk Szájer József miket mond itthon (…).”Szóval értjük mi, kedves és mélyen tisztelt, függetlenobjektív újságíró, hogy feladatodnak érzed brüsszeli útjaid során feljelenteni Szájer József mondatait. A csereüzlet keretei között meg még esetleg, talán, ne adj’Isten olyan is előfordulhat, hogy a szél belefúj a postaládádba egynéhány bizottsági levelet. Csak ezt tényleg nem kellene leírnod. Mert különben ide lehetne parafrazálni azt a Kósáné Kovács Magdának tulajdonított mondatot, hogy nem elég nem brüsszeli ügynöknek lenni, annak sem kellene látszani. Erre tessék, neked meg még a bőröndödből is Eva Kaili-arcképével díszített eurók lógnak ki.
(Nyitókép: hungarytoday.hu)