Gyurcsány az ATV-ben elárulta, hogy Ráczné Földi Judit sok éjszakát átsírt amiatt, mert a sajtó nyilvánosságra hozta az offshore érdekeltségeit.
Gyurcsány Ferenc politikai pályafutásának tündöklése és bukásai során gyakorlatilag egy amerikai, szirupos melodráma minden sablonkarakterét végigpróbálta már. Alakított hősszerelmest, kinek karjába hull ájult kolleginája, máskor pedig nyúlbélaként pityeredett el egy vonatbaleset bejelentésén. Persze a színészi repertoárja nem korlátozható le csupán a puhány szerepére, olykor ugyanis kemény alfahímként börtönnel fenyegette meg a komplett Fidesz-frakciót. Mostanra azonban olyan letisztult lett a Feri játéka, mint egy Kozármisleny-Baktalórántháza rangadó legihletettebb pillanata, és főként a tépelődő, a haza sorsa felett hosszasan sóhajtozó karaktert hozza. Ötből négy Vadai Ágnes színikritikus legnagyobb csodálatára.
Ezt a merengő, néha kissé autista jegyeket mutató szerepet elsőként akkor láthattuk tőle, amikor az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján odaguggolt Nagy Imre szobra mellé, és megkérdezte tőle, „mondd, Imre, te mit tennél a helyemben?” Arra ugyan hiteles feljegyzéseket nem találtunk, hogy a szobor azt felelte volna neki: szemeket lövetnék. Mindenesetre a Feri azért lövetett. Na, de a múlt könnygázgránátos füstjébe süppedés helyett nézzük inkább a jelent, meg hogy Feri ezúttal mit hozott ki a haza sóhajtozójának karakteréből!
„A Klára azért nem alszik, hogy ha csinálunk panelfelújítási programot, akkor az a keresleti sokk, az mit fog csinálni az inflációval.”Ha A Klára helyében lennénk (szerencsére nem vagyunk), minket talán inkább a kommunizmus kísértete tartana rettegésben, és miatta nem tudnánk aludni. Mondjuk az legalább biztosnak tűnik, hogy Apró-nagypapa nem kérdezte meg Nagy Imrét, hogy „mondd, Imre, te mit tennél a helyemben?” Aligha tűnik ugyanis valószínűnek, hogy erre Nagy azt felelte volna, hogy jelentsd be a kivégzésemet. De hát, ugye, ízlések és pofonok és hátracsavart karok, A Klárát ugyanis nem nagypapi kommunista bűnei tartják ébren minden éjszaka, hanem a képzelt árnyékminiszterelnöki tisztségével összefüggő – és természetesen szintén – képzelt feladatok. És itt most elsüthetnénk néhány rossz, a szuttyos csirkére erősen emlékeztető ízű poént arról, hogy mégiscsak igaza volt Sztálin elvtársnak, mert ezek a kommunisták tényleg különös anyagból vannak gyúrva. De inkább térjünk rá arra, hogy a Gyurcsány-hölgykoszorú… ööö… izé… a DK másik gráciájának, Ráczné Földi Juditnak miért nem jön álom a szemére.
„És ráadásul szerintem tisztességtelenül bántják [az offshore-ozáson kapott Rácznét]. Én ezért én megküzdök, én minden emberemért megküzdök. Az emberek fele ki nem bírta volna azt, amit ő kibírt. Itt sok átsírt éjszaka van.”A rosszindulatú félreértések elkerülése végett szeretnénk tisztázni, hogy Rácznénak nem az erőszakos lefogást kellett kibírnia – habár ugye azt is, de ezt most hagyjuk inkább –, hanem a nemtelen támadásokat. Melyek azért érték, mert először offshore-hátterű cégekben volt érintett, majd az előválasztáskor mindezt még le is tagadta. De hát az vesse Rácznéra az első követ, az csavarja először (na jó, másodszor) hátra a karját, akinek nem került még véletlenül az aláírása offshore-papírokra! Hiszen bárkivel megesik az ilyen, ugyebár, szinte olyan bagatell szerencsétlenség ez, mint a kutyapiszokba lépés. Egyszerűen elbambul az ember, nem figyel oda, és tessék, máris ott van a szignója egy offshore-cég iratain. És ez a csúnya, gonosz sajtó mindezt még tisztességtelenül meg is írja, hát miféle demokrácia az ilyen?! – tépelődünk mi is együtt Ferivel. Majd a színházi műsor végéhez közeledve nyugalommal vesszük tudomásul, hogy Gyurcsány megküzd az embereiért. És ha szerencsénk van, ehhez a küzdelméhez azonosítószám nélküli rendőröket ezúttal nem vesz igénybe.
(Nyitókép: Fehér Gábor/Fejér Megyei Hírlap)