Döbbenetes véleménycikknek adott teret a Kanadai Magyar Hírlap nevű, főként a jobboldali Magyarországot támadó írásokra berendezkedett médiaplatform. Egy vendégszerző ömlengéseit tartották érdemesnek közkinccsé tenni, akiről csak a nevét tudni: Boros Gábor. Hogy ki ő, avagy kinek lehet az álneve, illetve hogy mi alapozza meg, hogy a magyar embereket becsmérlő írását leközöljék, nos, ez mind rejtély egyelőre.
Kertész Ákos, Eörsi Mátyás, Föld S. Péter, Szigetvári Viktor – micsoda szélsőségesen magyarbarát figurákat egyesít ez a Kanadai Magyar Hírlap, csettint az ember, amikor átfutja az impresszumot. Ám az ő nevüket – és múltjukat – legalább ismerjük, bár nem lehetünk rájuk büszkék. A Boros Gábor nevű „vendégszerző” személyéről azonban semmi támaszinformációt nem közöltek, akár a CEU egyik ugyanilyen nevű munkatársa ugyanúgy lehet, mint a szintén ilyen nevű filozófus – ki tudja?
Azt sem tudni, hogy mi vezethette a noname Boros Gábort olyan mély gyűlöletre saját hazája és többi magyar ember iránt, hogy a következőképpen fogalmazzon: „Nem is fog soha semmit érteni ez a szerencsétlen nép. Elkúrta egy évszázad harmadát arra, hogy aztán egy Orbán családot gazdaggá tegyen, közben a világ ezerszeres sebességre kapcsolt, és eltűnt messze előre a ködbe. (…) Az átlag magyar nem tudja, mit jelent az a szó, hogy applikáció, nem beszél semmilyen nyelvet, nincs semmiféle értékes vagy áruba bocsátható tudása, ismerete, saját terméke.”
Orbán Viktor miniszterelnök ezek után nyilvánvalóan nem lehet délceg legény: „Feltaláltunk magunknak egy senkiházi falusi suttyót, a saját magyar népmeséink legkisebb testvérét a pisaszagú faluvégéről, felemeltük, odaadtunk neki mindent, aztán megint azt hittük, ő lesz a következő igazságos Mátyás király.” „Még hősnek, még vezérnek is csak egy kockásinges, büdös szájú, komplexusos, nyomorult bűnöző jutott, aki focimeccsekben, pálinkafőzésben meg disznótorosban tud csak gondolkodni.”
És most következik az a rész, ami alapján vagy egy sértett filozófusra tippelnénk, vagy egy CEU-mamelukra – vagy kérnénk a telefonos segítséget, Vágó úr: „Áll itt ez a tanulatlan, mogorva, szélsőséges, ostoba nép egy számára teljesen felismerhetetlenné változott világban, retteg mindentől, mert tudatlan, fröcsög mindenkire, mert sem gondolkodni, sem együttműködni, sem tanulni nem tud, és néz csodálkozva-értetlenül, hogy nahát, mi történik itt. És ez a sok ostoba még büszke is magára, meg hangoskodik, miközben bezárják a világ egyik legjobb egyetemét, miközben lerombolják a világ egyik legjobb kutatóbázisát.”
„Rohadjon is szét egy ennyire primitív, ennyire ostoba, önrendelkezésre totálisan alkalmatlan ország. (…) Ezeket ha beviszed Európába, akkor ellopnak mindent, lehugyoznak mindent, elmondják Európát ostobának, miközben a saját országuk integrációjáról, felzárkózásáról sem tudnak gondoskodni még európai pénzből sem.”
Ha még mindig nem lenne elég, akkor következzenek a véleménycikk utolsó sorai: „Tudom, hogy riasztónak, kegyetlennek és elfogadhatatlannak hangzik, de a magyarok így kollektíven az elmúlt 200-250 évük alapján egyáltalán semmiféle saját, önálló országot nem érdemelnek Európa közepén. Visszamaradott csürhe ez, folyton kioktatja azokat, akiken élősködik, és akiktől folyamatosan lop. Szétveri a saját népét, szétkergeti a saját tehetségeit 200 éve a világba szanaszét, a nép meg itt ül a saját szarszagában, szegényen, és várja külföldről a segítséget, hogy aztán leanyázhassa azokat, akik megint kihúzták a szarból, és elmondhassa, hogy az ő kis magyar önállósága veszélyben van. Taníthatatlan, szélsőséges, ostoba, gőgös nép ez, egyre kevesebb kivétellel, akik meg amúgy is egyre inkább külföldön telepednek le, mert innen elüldözik őket. Éhezzen csak, rohadjon csak szét ez az ország. Sem objektív, sem szubjektív szempontok szerint nem érdemel semmi mást.”
Szóval ezt hívják arrafelé Kanadában úgynevezett intelligens, értékes véleménynek. De ki írhatta?
Boros Gábor néven Montrealban létezik egy fotós, aki Kanadában főként menekültekről készítget fotókat, s a Kanadai Magyar Hírlapban is volt már fotó ilyen névvel. S ennél nincs több támpont. Tulajdonképpen mindegy is, hogy egy ismeretlen senki, egy grafomán fotós, egy pökhendi CEU-bálvány, vagy tényleg a magasröptű filozófus ember írta a cikket.
Mert az, hogy a Kanadai Magyar Hírlap sorsközösséget vállalt ezzel a véleménnyel, több mint jelzésértékű: jól mutatja, mennyire gyűlölik a magyarokat az oda irkálók.
De hát ez egy ilyen csapat. Benne Kertész Ákossal: „A magyar genetikusan alattvaló, (…) se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire” . Kertész Ákos még tavaly is tartotta az állításait: „Mert mit is írtam? A magyar genetikusan alattvaló. Igenis az! A »nyílt levél« óta eltelt idő alatt, a magyarok ezer százalékig bebizonyították.”
És Eörsi Mátyással, akinek a Jobbik 2008-ban December 5-e díjat akart adni, mondván ő volt az, aki az adott időszakban a legtöbbet tett a nemzettudat rombolása, a magyarság szétszakítottságának fenntartása érdekében. Indokuk: „A szlovák rendőrség dunaszerdahelyi, brutális akcióját követően Eörsi Mátyás hivatalos nyilatkozataiban olyan aljas módon ítélte el a pusztán magyarságuk miatt megverteket, olyan módon vált a kérdést cinikusan kezelő szlovák kormány szószólójává, ami nemzetárulással ér fel”.
No meg Föld S. Péterrel, akit addig kerülgetett a hányinger a Jobbiktól, míg most épp megszerettetni akarja őket az övéivel, és húzzuk alá pirossal a listán Szigetvári Viktort, akinek egy díszdobozos politikai hullát, Gyurcsány Ferencet köszönhet a magyar nemzet.
Kanada messze van, könnyű onnan fröcsögni. A díj viszont, amit kiérdemelt a Kanadai Magyar Hírlap, a baráti Budapestről érkezett a távvezérelt gyűlöletmozgalom kiváló dolgozóinak: a szocik 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam alapító-főszerkesztő vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól Tóbiás József széles mosolyával, Magyarország nemzeti színű zászlóival övezve.
Nagy taps jár az MSZP pártalapítványának az önmagát 2021-ben is újra csak minősítő gesztusért, mindig tudták, hogyan kell belerúgni a magyarokba. S nem különben a lapnak, amely a pártdíj után is azt írja magáról: „Lapunk valamennyi politikai párttól független, Kanadában bejegyzett orgánum”.
(A nyitóképen Christopher Adam, a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője látható. Forrás: Facebook)