Az ATV-n sugárzott „miniszterelnök-jelölti vita” műsorvezetője, Simon András beismerte, hogy a műsor minden volt, csak vita nem.
A szocializmus – mint mindent, amihez csak hozzáért – a nyelvet is eredményesen rontotta meg. A szavakat kiforgatta és megfosztotta eredeti jelentésüktől, a beszédet pedig a valódi közlés helyett az ideológia szolgálatába állította. A jelenségre felfigyelve George Orwell megalkotta az újbeszél fogalmát, azt a beszédmódot, amelyben a szavak inkább hasonlítanak a ráolvasás varázsigéire, semmint a minket körülvevő valóság leírásának nyelvi eszközeire. Így alkották meg a kommunisták diktatúrájuk elfedésére például a „demokratikus centralizmus” kifejezését, vagy a „békeharcét”, amellyel igazolni kívánták örökös leszámolási kényszerüket – legyen az ellenség külső vagy belső.
A kommunista kísérlet aztán elbukott, de az ideológia nyelvi és szellemi örökösei azért továbbra is köztünk élnek. Gondoljunk csak arra, hogy múlt vasárnapra meghirdették a „miniszterelnök-jelölti vitájukat”, amelynek során az egyetlen valódi vitapontot az jelentette, hogy ki ért egyet a legesleginkább a másikkal. A vita nélküli vitát az ATV közvetítette, a műsorvezető pedig az a Simon András volt, aki másnap a Csatt című műsorban így fogalmazott:
„Figyeljetek, min vitatkoztok? Azt állítja az asztal jobboldala, hogy nem volt vita. A baloldal azt mondja, hogy nem volt vita, mert ez a politikai érdek. Nem láttatok különbségeket? Tehát az, hogy nem volt vita, és ebben tulajdonképpen konszenzus van.”
A vita értékelése kapcsán oldaltól és pártpolitikai elköteleződéstől függetlenül teljes volt tehát az egyetértés, hogy a képernyőn minden volt, csak éppen vita nem. És mindezt úgy, hogy a baloldaltól 11 éve mást sem hallhatunk, mint hogy mennyire fontos a demokratikus vita intézménye. Meg hogy Orbán Viktor nem hajlandó vitatkozni, na, de ők majd most jól példát mutatnak vitakultúrából – szigorúan európai értelemben véve, természetesen. Erre meghirdetnek egy olyan „miniszterelnök-jelölti vitát”, ami vitát még csak nyomokban sem tartalmazott.
És ugyanezt eljátszották az előválasztás kapcsán is, amelyet a demokrácia ünnepeként harangoztak be. Az ígéret az volt, hogy a jelöltekről még véletlenül sem az Apró-villa füstös (a Feri ugye közismerten láncdohányos) szobáinak mélyén fognak dönteni, hanem majd a balos hívek választhatják ki a leginkább alkalmas jelöltet. Mindebből végül egy olyan visszaléptetési hullám lett, ami cunamiként söpörte maga alá a Gyurcsány-show-ból végül kimaradó statisztákat. Így lett tehát a szabadnak és demokratikusnak meghirdetett előválasztásból „egyjelölti verseny” – és igen, a fogalmat legalább akkora önellentmondás feszíti szét, mint a békaharcot.
Ahogy elnézzük a miniszterelnök-jelölt-jelöltek válogatott fenyegetéseit a politikai riválisok bebörtönzésére, számláik befagyasztására, egy esetleges balos győzelem esetén 2022 után felkészülhetünk a „népi demokrácia” újbóli visszatérésére. Ami egyszer már nagyon mellément, szóval ha lehet, mi inkább nem kérnénk belőle.
(A kép forrása: mandiner.hu)