A vendégmunkások jogaiért sírdogált a Soros-szervezet: az a bajuk, hogy nem maradhatnak tovább

Mit is csináljon két noname 24.hu-sajtómunkás, ha egy olyan portálnak írnak, ahol rovatot bérelt magának az Európai Bizottság, hogy szűrő nélkül tolmácsolhassa a politikai propagandáját arról, hogy esélyegyenlőség, világbéke, és öribari – és nekik pont Európából jött emberekről kell írniuk? És kit kérdezzenek meg a vendégmunkásokról, ha nem a magasságos és érinthetetlen Helsinki Bizottságot?

A 24.hu arról a 2024-ben Európa közepén nagyon meglepő dologról írt hosszú cikket a minap, hogy Magyarországon nem csak magyarok dolgoznak. Ahogy Svédországban is vannak magyarok, Németországban románok, Franciaországban lengyelek. Igaz, innen, Magyarországról a nem magyarok a törvényi szigorítás után munkájuk végeztével távozni fognak. Alapvetően a cikknek nem is lehet az a dolga, hogy körbeünnepelje a kormány szigorát ebben a témában, de hogy a nagy megfejtést Szekeres Zsoltra, a Helsinki Bizottság jogászára bízták, felettébb kalandos vonulat.

Figyeljük meg: azok a Budapestről hősiesen a 24.hu-s újságírók, akik elsők között felejtik el mondjuk megemlíteni, ki volt az eredeti tulajdonosa az Apró-Gyurcsány-villának a Szemlőhegyen, itt máris tájékozottak: ahol a cikkben vizsgált indiai vendégmunkások laknak, az bizony egykor Gömbös Gyula vadászkastélya volt. Ez a felütés. Van az úgy, hogy Budán nem veszik észre, bezzeg Várpalotán igen. Mert ugye vannak ilyen urak, és olyanok, no meg a kettős mérce, ami itt sem létezik. És a kapitalizmus, amikor az újság sem csak úri passzió, hanem megtérülési kérdés. Mint valami gyár.

Szembeötlő jelét nem látni annak, hogy távoli kultúrából származó vendégmunkások laknák a házakat” - csalódnak egyből az újságírók, aztán megint csak: „ukránokkal viszont egy időben gyakran találkozott, ők már évek óta élnek itt”, írják. Aztán kiderül, hogy fülöp-szigetiek is dolgoznak Várpalota környékén.

Csak ezek az indiaiak, mégis ők a tuti téma a 24.hu párosának.

Számos helyivel beszélgetve kiderült, hogy az ázsiaiak szinte láthatatlanul élnek itt, általában félreeső helyeken szállásolják el őket, ukránok pedig már évtizedek óta dolgoznak erre, és kisebbségi képviselőjük is van az önkormányzatban” - folytatódik a komoly nyomozás. Ezt persze nagyjából mindenki tudja vidéken. Úgy élnek a külföldi vendégmunkások itt is, mint bárhol Nyugaton. Vagy Keleten.

Ezután is kulcsfontosságú tényekre derítenek fényt a kérlelhetetlen zsurnaliszták, mint például, hogy az indiaiak is a Tescoban vásárolnak, s „gyakorlatilag csak a vásárlások idején találkoznak az itteniekkel, ami nem véletlen, ugyanis a kormány új idegenrendészeti törvénye – amire egyes helyeken „vendégmunkás törvényként” is hivatkoznak – egy olyan elképzelést önt betonba, ami ezeknek az embereknek a kiszolgáltatottságán alapul.

De hol van a paragrafusokban lefektetve, hogy csak a vásárlás idején lehessen velük találkozni? Mindenesetre sután, de átkötöttek a lényegre, jöhet is a Helsinki Bizottság mindentudó jogászembere. Idézünk tőle: „Az idei év első napjától érvényes új idegenrendészeti törvény a munkavégzésen alapuló kategóriák között létrehozta az eddig hivatalosan nem létező „vendégmunkás” és a „beruházás megvalósítása céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező munkavállaló” jogcímeket. A teljesen átalakított idegenrendészeti törvény e két jogcímen az országba érkező munkavállalók számára a rendszer alapkövévé teszi a munkáltatóval szembeni kiszolgáltatottságot, gyakorlatilag csupán könnyen felhasználható munkaerőként tekint rájuk – mondta Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza a 24.hu-nak. E két jogcím keretében a törvény olyan szinten legyengítette a harmadik országbeli munkavállalók jogait, hogy az komoly veszélyeket tartogathat az alapvető emberi jogaikra nézve is.”

Ez a csúnya törvény könnyen felhasználható munkaerőként tekint a külföldiekre, és legyengítette a jogaikat, sérelmezi tehát Szekeres Zsolt, olyan emberekkel példálózva, akik egy effektív kasztrendszerből érkeznek, ahol semmi joguk nincs semmire. És alapvetően senkit nem kényszerítenek Indiából és akárhonnan európai munkára, ahogy a magyar munkavállalót sem illeti meg minden jog a nagy Európában, ami a helyieket. Vajon ott sérülnek-e a munkavállalói jogok, s azokról hány elemzést írtak már a rendkívül hasznos, és önzetlenül tevékenykedő Helsinki Bizottságnál, hányszor szálltak bele az őket támogató német vagy holland kormányzatba ilyen bátran?

A következő sérelem pedig az, hogy „a kormánnyal partnerségben álló munkaközvetítők >>behozzák<< a munkavállalókat az országba, ők elvégzik azt a konkrét, alacsony képzettséget igénylő munkát, amiért itt vannak, amikor pedig vége a projektnek, akkor kirakják őket.” Egészen megdöbbentő nemzetközi példa ez amúgy, a munkaközvetítők munkaközvetítenek, szenzációhajhász Helsinkiék ezt is próbálják úgy beállítani, mintha szégyenpadra ültették volna emiatt is megint Magyarországot.

Folytassuk a szegény sorosista kisgyermek panaszait azzal, hogy „A jogszabály 26. paragrafusában ez olvasható: >>A foglalkoztatót előnyben kell részesíteni, ha a vendégmunkás magyarországi szálláshelyét a foglalkoztató a beruházáshoz kapcsolódó helyszínen, a helyi lakosoktól elkülönített területen biztosítja<<.

Pedig milyen jó dolog egy kis eltérő kultúrás együttélés, csipetnyi integráció, falatnyi asszimiláció, morzsányi konfrontáció, és ha abból problémák fakadnak, jöhetne újra a cigánytelepek megmentő sztárcsapata, a mindenkinek mindent bedumáló Helsinki Bizottság.

Figyeljék tehát a Szekeres-érvrendszert: ha az indiaiak nem lakhatnak bent a városban a magyarok között, akkor „ez a munkásokat szélsőségesen kiszolgáltatottá teszi a munkáltatójuk érdekeinek és elképzeléseinek, és rengeteg visszaélésre adhat lehetőséget. Ebben a kvázi láthatatlanságban pedig sokkal nehezebb megakadályozni azt is, hogy korlátozzák a mozgás szabadságához vagy szólásszabadsághoz kapcsolódó jogaikat.

Pár könnycseppet elmorzsoltunk az érett kapitalizmusban, de menjünk tovább: az is baj, hogy a munka végezte után haza kell menniük a kalkuttai vendégmelósoknak, „Anélkül kell szűk egy héten belül elhagyniuk az országot, hogy érdemben megvizsgálnák, milyen viszonyok közé kell hazatérniük, kell-e üldözéstől, embertelen bánásmódtól tartaniuk otthon – a gyors távozást pedig a munkáltatónak kell biztosítania.

Szóval ha otthon üldözik őket, akkor itt kell maradniuk?

Felhozzák a preambulumot is, ami szerint – Jóisten, most ne hagyj el bennünket! - „Az újra növekvő migráció miatt idegenrendészeti szigorításra van szükség! Magyarország a magyaroké és a magyar munkahelyek is első helyen a magyarokat illetik meg.” Majd fokozzák a hangulatot, jönnek az egyre erősebb szavak: „A magyarországi tartózkodás idegen állam polgára számára nem alapjog! – harsogja a törvény.

Következzen a tömény Helsinki-álláspont erről: „Ha megnézzük a törvény preambulumát, akkor azt látjuk, hogy elképesztően populista felütéssel kezdődik: lényegében ide dolgozni jöjjenek emberek, ha pedig elvégezték a munkát, akkor menjenek haza. Ez tagadja az emberek, és az emberi kapcsolatok természetének valóságát– fogalmazott Szekeres. A Helsinki Bizottság is sok olyan történetet ismer, amikor harmadik országbeli polgárok és magyarok közötti barátságok, szerelmek szövődnek vagy házasságok kötődnek. Korábban ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja megváltozott, akkor még ittléte alatt kérhetett új engedélyt. Az új idegenrendészeti törvény értelmében azonban az itt dolgozóknak mindenképp el kell hagyniuk az országot, és a folyamat elejétől kezdve kell kérniük újabb tartózkodási engedélyt.

Szörnyű. Tiszta Amerika, nem? Ahonnan a Helsinki Bizottság dollárpapái tolják a zsozsót a magyarországi szolgáiknak.

A Mércének tavaly úgy nyilatkozott Szekeres Zsolt: „A családtagjaik nem követhetik ide őket, nem nyújthatnak be más tartózkodási engedély iránti kérelmet Magyarországon, akkor sem, ha időközben mondjuk úgy alakul az életük, hogy itt szeretnének maradni.”

Nem jöhetnek a családok.

Most ezzel szemben azért aggódik: „számos olyan történetet ismerni, amik arról szólnak, hogy amikor egy településen megjelennek emberek, akik nem tűnnek európaiaknak, a helyiek közül sokan gyanakodni kezdenek, megijednek és felháborodnak az alapján, hogy illegális bevándorlóknak gondolják őket csupán azért, mert nem úgy néznek ki, mint mi. Szekeres szerint ez egyértelmű következménye a kormány utóbbi években produkált teljesítményének. Az ipari mértékű migránsozással és a menekülők, védelmet kérők démonizálásával mindenkivel szemben gyűlöletet szítottak, aki egy kicsit is másmilyen, mint mi.”

De minek kellett ehhez a kiszámítható végkövetkeztetéshez ennyit olvasnunk, és miért nem zárták le végre valami jó kis, ipari mértékű orbánozással? Sokáig kerestük a két újságíró érdemi ellenvetéseit is, de ott lehetnek, ahol Márki-Zay Péter elmeügyi zárójelentése, a valóság és a nemlét határán.

Foundation Open Society Institute, Oak Foundation, National Endowment for Democracy, Hogy a Helsinki Bizottság hány migránsokat segítő szervezettől, hány amerikai kormányközi partnertől, hány idegen kormánytól kap pénzt külföldről, (nem dollárban számoltak, hanem forintban), itt lehet böngészni, vagy inkább elképedni rajta. Vagyis valójában ebben a 24.hu-s cikkben sem egy egyszeri jogász beszélt hozzánk, hanem maga a Hálózat kért magának egy kis terjedelmet. Ahogy az Európai Bizottság is szokta ugyanott, ugye.

És azt nem tudjuk: ha ez a sztori is a napfényes Szegeden lenne, ahol „a nagy többség támogatja a BYD-beruházást”, és „Magasabb fordulatszámra kapcsolt a szegedi és a Csongrád vármegyei lakáspiac, miután a kínai BYD tavaly decemberben bejelentette, gyárat épít, akkor a tárgyilagos 24.hu vajon támadná egy hasonló anyaggal egy Helsinki-szakértővel leöntve (micsoda elegy), vagy tovább ünnepelné?

Esetleg a Helsinki Bizottság beleírná a kleptokrácia-körképébe? Vagy az csak Debrecennek járt ki?

(Nyitókép: Figyelő.hu)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom