Állítsátok meg Frankenstein szörnyét!

Advertisement image

Lassan egy hónapja annak, hogy George Floyd életét vesztette. A világ először felháborodott a halálát okozó rendőr különös kegyetlenségén. A gyilkost – három másik társával együtt – azonnal elbocsátották. A nyakon térdelés nyolc hosszú percének ítélete példátlanul súlyos lesz. A statuálás a lényeg, hogy a borzalom még egyszer ne történhessen meg. Emellett pedig sokan utcára vonultak, láthatóvá téve a gyászt és a fájdalmat. Ez volt az a pont, ameddig elfogadható és felfogható mederben zajlott a történet.

Majd hamarosan megérkeztek az első képsorok az utcai zavargásokról, üzletek kifosztásáról és felgyújtásáról. A fojtogatóan gomolygó füst azonban mintha elnémította volna a nemzetközi fősodratú médiát. Amely vagy elhallgatta a csőcselék vandalizmusát, vagy pedig megpróbálta elkenni. Mondván, az utcai erőszak természetes velejárója a felháborodásnak. Nincs itt semmi látnivaló, tessék szépen oszolni. Ámde ennek a kérésnek egyszerűen nem lehet eleget tenni. Az elmúlt közel egy hónap ugyanis olyan rémisztő képződményt szült, amelynek látványa még sokáig kísérteni fog. Mint Frankenstein teremtménye, aki különböző testrészekből lett megalkotva.

A kezdeti, jogos felháborodás valójában tehát csak az első testrész volt, amelyhez azóta még sok másikat hozzávarrtak. A Bevezetés a szobordöntések ideológiájába kurzus például megtanította, hogy a kolonizáció rossz. Az amerikai rendőrség – bemondásos alapon életre kelő – „intézményes rasszizmusának” az egész világra történő kiterjesztésével viszont semmi gond nincs. A térdre borulás és a fehér ember önmarcangolásának exportcikkével pedig már a focipályákat is gyarmatosítani lehet. Merthogy a sportba sohasem szabad belevinni a politikát – kivéve, ha a haladás korszelleme mégis úgy dönt. Onnantól viszont nemcsak lehet, hanem egyenesen kötelező érvényű.

A gyarmatosító szörny a stadionok bevétele után nekikezdett a történelem kigyomlálásának is. A kulturális sokszínűség ugyanis nem tűrheti a jelenünket uraló liberális dogmáktól való eltérést. A ’BLM’ monogrammal ellátott teremtmény pedig nemcsak számonkér, hanem bizony rombol is a múlt kertjében. A már említett szobordöntések azonban valami láthatatlan és kiismerhetetlen rend szerint zajlanak. A cserkészetből ugyan a testvériség szirmai fakadnak, a mozgalom atyjának, Lord Baden-Powellnek mégis mennie kell. Egy ilyen nebáncsvirágnak nincs helye. Az irracionalitás függőkertjében viszont zavartalanul burjánzik tovább Marx, Lenin vagy éppen Che Guevara csakis szenvedést hozó kórója.

A holnap pedig, ha lehetséges, csak még rémisztőbb távlatokat nyit meg. Az amerikai elnökválasztásra készülő demokrata politikusok ugyanis Frankenstein szörnyében éppen a teremtés csodáját ünneplik. Tombolása előtt térdre borulnak. Ők már felkészültek, hogy a győzelem oltárán feláldozzák világunk megmaradt józanságát. Reméljük, ez nem következik be. Különben nem lesz hová menekülnünk.

(A kép forrása: Pixabay)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom