A Gorenjéért érkező rendszerváltás ideji magyarok szájtáti rácsodálkozása a Maria Hilfer Strasséra kismiska volt ahhoz képest, ahogy a magyar ellenzék három tagjából kettő körbeimádta a Varázslatos Vadnyugatot, Amerikát az elmúlt hetekben. Hadd irigykedjenek csak a helyi tesók Salgótarjánban meg Tarnaörsön, pózoljanak otthon csak a hamis Ray Ban-jükkel! Aztán a harmadik útitárs, Jámbor Bandi jól beletrafált a trombita közepibe’.
A dollárbaloldal égből hullott dollármilliárdjai óta gyanús, hogy amit Amerika nagyvonalúan fizet, azért előbb-utóbb cserébe kér is majd valamit Langley valamelyik morcos Bástya elvtársa. A kiválasztott magyar ellenzéket és ellenzéki újságírókat évtizedek óta hordják ki demokráciára idomítani, fél Amerikát körbemászkálják velük, hogy megtanítsák nekik: Amerika példaértékű demokrácia, ahol soha nem ütne meg egy fekete embert egy csapat rendőr, végképp nem bombáznának le felhatalmazás nélkül más országokat. Az meg biztosan csak fantázia, ha komplett uniós vezetéseket vennének meg kilóra, hogy bontsák le maguk alatt az Európai Unió gazdaságát zöld fordulatnak hazudva.
Kik voltak idén a kiválasztottak, akik nem is titkolták, minek mentek oda, és természetesen főleg csak a szépet és a jót tudták észrevenni, mint öreg elvtársaik egy Szovjetunió-körutazáson?
A teljesen felesleges ember Lőcsei Lajos, az agresszív antifákkal kiváló kapcsolatot nem ápoló Jámbor Bandi, no, meg Berki Sanyi, Salgótarján éke. Kiket kellett volna amerikai pénzen körbeturnéztatni az USA-ban vajon, ha nem a Párbeszéd és a Momentum parlamenti vattaembereit? Ráadásul mindhárom pojáca sűrűn előírt kötelességnek érezte, hogy mindenről is beszámoljon videóval, vagy fotóval, attól függetlenül, hogy jobb lenne az ilyet nem nagydobra verni abban a körben, ahonnan a szavazóik jönnek.
De hát Lőcsei Lajost sem a bölcsessége miatt választották ki, ha olyanokat üzent Arizonából: „Arizona állam legfelsőbb bíróságának tagjaival találkoztam. Elhangzott egy nagyon fontos kijelentés: "Tisztelik a politikát, de nem szolgálják." Néhány magyar bírónak ezt azért ne mondja el. Meg azt az okosságát sem, hogy „Kettő éves mandátum Magyarországon bizony keményebb munkára ösztönözné a képviselőket!” A nyelvhelyességet hagyjuk, meg azt is, hogy egy év alatt mi haszna volt Magyarország számára annak, hogy Lőcsei beült a Parlamentbe, ha csak az nem, hogy a vezetés közbeni videózást expert szintre emelte.
Lőcsei Lala Tempében az alábbi megfejtését makogta ki: „Önkormányzati rendszer, oktatás, egészségügy. Erről a három témáról beszélgettünk Tempe város vezetőivel. Hasonló problémákkal küzdenek mint mi, de itt mégis inkluzív oktatásra törekednek és nem egy megcsorbított, kizsigerelt önkormányzatiság van!” Sőt, Washington is csudijó hely: „Egy demokráciában senkit se vádolnak meg politikai nézetei miatt, és a kisebbségeket sem érhetik hátrányok”. Amerikában tényleg szó sem lehet ilyenről. És hogy miért járt ott? Idézzük: „Törvényalkotási bizottsági ülés Washingtonba”.
Azt is összerakta magában gyorsan, hogy „Bár az USA-ban is van még teendő a demokratikus elvek érvényesülése terén, náluk sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy ember, vagy egy szűk kör megkaparintsa az ország feletti hatalmat, mint Magyarországon.” Még hogy szűk fegyverlobbista érdekek befolyásolnák az USA vezetését?
Berki Sándornak nem lehetett jó kedve az utazáson, mert hazaérkezésekor kis szívecskével és nemzeti zászlóval jegyezte meg: „Végre itthon, szeretlek Magyarország!”„Bírák! Judge Berki, mosolyogj!”, A párbeszédes képviselő amerikai tévésorozat-kultúrája hamar kiütközött, majd folytatta: „Elaissia Sears Arizona állam legfiatalabb bírója. A története még itt is rendkívüli és inspiráló 24 évesen lett bíró szavazás által, Arizona államban a bírókat nem kinevezik hanem választják!” Inspiráló lehet egy 24 éves bíró, csak azért, mert afró, valóban. Majd belejön idővel.
Judge Berki Phoenixben kései Kossuthként magyarokkal vacsorált, aztán kiderült, hogy valami nem kerek. A tökéletes amerikai álom/állam nem gondoskodik ám a hajléktalanokról, tiszta Orbánisztán, komolyan: „Amerikában is komoly kihívás a lakhatás megoldása. Sajnos a szegénység és a hajléktalanság itt is egyre nagyobb méreteket ölt. De ahogy Magyarországon, itt amerikában is a civilek azok elsősorban, akik mindent megtesznek hogy segíteni tudjanak felebarátaikon.” Kicsit tehát leolvadt Disneylandről a cukormáz nála is, de sebaj, Arizonában odaállt egy tábla mellé, a felirat alapján arrafelé veszélyes kígyók kígyóznak. Más veszélyes egyedektől nem félt ennyire, pózolt például demokrata politikusokkal, mint Marcy Kaptur, vagy a vicces nevű Mike Quigley.
Térjünk rá Jámbor Andrásra, aki kilóra ugyanezeket a dolgokat látogatta végig, ám közben igazi hőstettet hajtott végre Washingtonban: életében először felvett egy normális öltönynadrágot egy hozzáillő zakóval, nyakkendővel! Sőt, megborotválkozott, és fodrászt is magához engedett. Nem hiszik? Itt a fotó. Mondjuk úgy áll ott, mint aki most pisilt be, és még nem meri elmondani.
De nem ez a lényeg, hanem hogy ő is kiszeretett élőben Amerikából, mert ezt írta ki: „Az a munkaalapú társadalom, amelyet Orbánék építenek, az USA-féle berendezkedés felé viszi az országunkat. Nem erre van szükség, esélyalapú társadalmat kell építenünk!”
Majd sorolja totális kiábrándulását a videóban: soha nem élne Amerikában, mert az egy végtelenül individualisztikus társadalom, Európában legalább esélyt adnak annak, aki bajba jut, mindenért fizetni kell az amcsi egészségügyben, az oktatási rendszer a gazdagoknak kedvez, sőt, az amerikai álom: egy hazugság. Nézzük csak:
- Lényegében azt hazudják, hogy bárki az lehet, ami akar. Csakhogy a feltételek nem adottak. Akkor lehet bárki az, ami akar, ha az állam esélyt ad az embereknek. Hogyha esélyt ad a tanulásra, ha esélyt ad az egészségügyi ellátásra, ha esélyt ad arra, hogy itt vállalkozást indíts, és nem csak azon múlik, hogy milyen tőkével rendelkezel. Azok a problémák, amik itt Amerikában vannak, nagyrészt pont attól az individualista gondolkodástól vannak, hogy mindenki annyit ér, amennyit belerak, amit az Orbán-kormány is tol most, a munkaalapú társadalomtól. Nem, nem minden a munka! (…) Nekünk nem ilyen társadalmat kell építeni, (….) hanem az európai országokra kell figyelnünk, ahol van szociális ellátás, van egészségügyi ellátás (…) az amerikai álom hazugságát pedig el kell felejtenünk örökre” – hangoztatja Jámbor András a videón.
András! Mit szól ehhez Langley? És a másik két pojáca, akivel együtt bumliztátok végig az USA-t. akkor miért hódolt be ennyire a hazug amerikai álomnak?
Melyikőtök hazudik?
(Nyitókép: Jámbor András Facebook-oldala)