Az egykori MSZP és az SZDSZ örökségéből valójában Gyurcsány és Márki-Zay is a liberálisokét viszi tovább.
Váratlan helyről kapott mélyütést az úgynevezett baloldal: az igazi baloldalról. Az most mindegy, hogy egyetértünk-e az egyébként a rendszerváltás évei óta is következetes balos Szalai Erzsébet egyéb eszméivel. Mert ebben az ügyben most igaza van, és ez a lényeg. Nézzük, mit írt a csirkefarhát kapcsán a közösségi oldalán:
"Lehet szórakozni a csirkefarháton, csak hát az emberek több mint 20 százalékának ez az egyetlen húsétele. És nekik bizony néhány forint is számit. És ez majd a választási eredményeken is látszódni fog... Ha lehet kérni, kicsit több empátiát az ellenzék részéről, különösen a baloldalon. Farhátozás helyett az emberek számára is érthető szociális üzenetek és ígéretek kellenének, nem pedig a szegényeken való gúnyolódás...
Mindenki láthatta az elmúlt hónapokban, hogy az ellenzék egyszerre támadta a kormányt az infláció miatt - miközben egész Európában, de még az Egyesült Államokban is nagy most az áremelkedés üteme - és ellenezte az embereket az inflációtól megvédő kormányzati döntéseket. Igen, ez az 'élőfába is belekötni"-politikája, amelyet mindig láthatunk tőlük, hiszen az a Gyurcsány maradt a vezér a balliberálisoknál, akinek a fő dumája, hogy ő a kormány "ádáz" ellenfele. Így hát a DK, és a tőről metszett neoliberális Márki-Zay támadta:
- a rezsicsökkentést
- a benzinárstopot
- a lakossági kamatstopot
- a több alapvető élelmiszerre vonatkozó hatósági árstopot
- sőt, még a minimálbér emelését vagy éppen a 13. havi nyugdíjat is kritizálta a vásárhelyi csodaközgazdász.
A dolog mögött azonban más is meghúzódik, mint a szimpla kormányellenesség. A mi összeeszkábált honi ellenzékünk ugyanis úgy balliberális, hogy elsősorban kulturálisan az, gazdaságilag viszont inkább csak szimplán liberálisok.
Privatizációpártiak, felszabadítanák a piacokat, és liberalizálnának, hadd járjanak minél jobban a külföldi szolgáltatócégek (lásd: washingtoni konszenzus). Ezt csinálták 1994 és 1998 között, majd 2002 és 2010 között is, és ez a céljuk 2022-től újra. Kirázza őket a hideg mindenféle állami beavatkozástól, hiszen a világpiaci árakat szerintük nem lehet megállítani az emberek érdekében.
Emögött nem kizárólag anyagi érdek, a külföldi finanszírozás ténye húzódik meg esetükben, ahogy azt Bajnai Gordon harcostársa kifejtette. Persze az anyagi érdek is fontos, de ők tényleg hisznek a globális liberalizmus tanaiban. Ezt azonban az emberek döntő többsége elutasítja, itt, Magyarországon is.
Nyugaton lassan könyvtárnyi irodalma van annak, amiről például Eric Kaufmann írt: hogy van egy lázadás a nagyvárosi liberális elittel szemben, amely nem érti a szegényebb vidéki emberek bevándorlásellenes érzelmeit. Aztán itt van az a jelenség, amiről Matthew Goodwin számolt be részletesen: hogy azok a pártok, amelyeket populistának neveznek, nyitottak a munkások felé, és jobban meg is értik, de ami még fontosabb, képviselni is akarják őket.
Végül, de nem utolsósorban pedig magyarul is olvasható a liberális elitből kiszeretett-kiszakadt David Goodhart, aki különbséget tesz a liberális-kozmopolita elit, az "akárhol" emberek, és a társadalom döntő többségét adó "valahol" emberek között. Előbbiek mélyen lenézik és tudatlannak tartják az utóbbiakat, pont, mint a magyar balliberális oldal jelöltje, aki a múlt héten a fővárosi híveinek azt javasolta, hogy fogadjanak örökbe egy-egy falut.
Az egyetemek világa, a francia multik, Kanada, Amerika és Hódmezővásárhely után most a fővárosi SZDSZ-elit körében szellemi otthonra találó Márki-Zay Péter ezzel a szinte tökéletes példa arra, ahogy az elitista "akárholok" nem képesek megérteni, hogy a "valahol" emberek számára mi a megfelelő, demokratikus, korrekt politikai ajánlat. Sőt, ami nagyobb baj, a liberális kormányfőjelölt még csak nem is tiszteli őket.