Vajon mennyire kell az embernek az agyára mennie a történész szakon megtanultaknak ahhoz, hogy gyakorló antiszemitából mostanra egy kackiás ívvel Deák Ferenc-i haza bölcsévé, éles tekintetű országreformerré avanzsáljon? Vona Gábor tényleg a magyar politika üstököse: szabályos időközönként visszatér a baloldal reményeként, hogy igazodási csillaga legyen a magyar erkölcsnek. Csak hiába.
És mikor végre Jakab Péter felvállalja a szerelmét a Mamuszossal, jön a Vona Gábor, és elviszi a show-t tőle megint egy visszatéréssel. Jó, voltak már itt előtte jobbikosból lett reformerek, láttuk már ezt, (szebb jövőt, Varga-Damm Andrea!), de azért a vonai életpályamodell mégis überelhetetlen (bocsika!).
Gyöngyös igazgyöngye, a politika által szexiségi alapon először megszólított műkörmöslányok hátranyalt hajú bálványa, Vona Gábor elindult a töritanszékről, megtanulta a biztonságtechnika terén az öneladás csínját-bínját, majd beült egy pártba, ahol eredendően dolgozni nem szeretett, de legalább az ő férfisármjával adták el a boltot, amely így egyre kelendőbb lett. Viszont a szocik érdekében álló műjobboldaliság így sem volt elég az áttöréshez, vakítani kellett valami izgalmasabbat.
Ezért egy éles váltással – a Jobbik többi alapítója el is iszkolt mellőle – falusi szőlőtulajdonos bácsikat és néniket óvó, szigorú tekintetű, úszófrizus országmentővé vált a gárdistáival. Tekintete ostor volt a cigánysorokon, és minden kocsmában közbiztonsági Supermanként bólogattak ki utána, miután elmasírozott előttük, országszerte ugyanazzal a 200 fővel, mintha tömeges lenne a mozgalom. Majd a Vona rendet csinál! A törvények betartása egy kissé a háttérbe szorult, de egy leendő jobbikos miniszterelnök ne akadjon fel a példamutatás kérdésén.
A következő részhez hatalmas pupillákat fotosoppoltak neki, és önelégült félmosolyt, így került központi arcként a jobbikos kampányanyagokra. Radikális változást árult, könyvet írtak róla, az asszonya önálló marketingtermék lett, az erős nő a sokat bántott férfi, A Felkészült Kihívó, Magyarország Reménye oldalán, és így rajzoltak köré átmenetileg Lajosék egy egész televíziót, Kálmán Olgástól és Veiszer Alindástól, opciósan a Spinoza klubig, kiskutyát ölelgetett, kátyúba hevert, hátha kiderül, hogy ő már nem annyira náciromantika, hogy kiköpjék a komcsik.
Amikor a 0-24-ben sugallt megállíthatatlanság és a csapból is őt zubogtató különtévé sem jött be a választásokon, következett, amit évek óta látunk: a fizetés nélkül maradt vlogger, az ország sorsáért aggódó, mélybelátó vátesz, aki levonta a tanulságokat, kivonult a közéletből, otthagyta a pártját, vezeklését szakértésbe váltotta az ATV esti műsoraiban Vadai Ágnes mellett, aki addig sose állt volna vele szóba, no meg az indexes menetrendszerű jelenség-megfejtések a címlapon. Bármi történt a világpolitikában, ő másnap reggelre kész publival magyarázta meg a magyaroknak. Mindenhez is értett, mint Kéri László bácsi. A gárdamellényt végleg szépen szabott angol mellényre cserélte, és világossá tette, hogy sose tér vissza a pártpolitikába.
Közben a férfisárm kissé őszbe fordult, azaz el lehetett indítani pár év szünet után a sokadik Vona-imázsváltást: az eltartott kisujjat átvette a baloldaltól, a sosem látott szakemberek mítoszát a Pálinkás-néppárttól, az erkölcsi tisztaságra meg elég annyi, hogy talán senki nem emlékszik az elmúlt 15 évére orosz finanszírozóktól Irán-imádatig, satöbbi.
És most itt áll előttünk, a következő őszinte Vona Gábor-i pálfordulat után ez az új politikai termék, amiről el kellene hinnünk, hogy ezúttal lesz belőle valami. De legalább egy párt született, aminek esetleg az állami támogatásából el lehet éldegélni, és nem lesz az ember számlatömbje rászorulva az ATV-s meghívásokra.
(Nyitókép: Katancsi Rudolf/24.hu)