Donáth Anna hiába hirdette meg, hogy le kellene állni az öncélú utcai akciókkal, pártja, a Momentum azóta gyakorlatilag mást sem tesz, mint kordont bont a budai Várban.
Ki vezethet új útra minket? – szegezte nekünk a talányt a Momentum februári plakátkampánya. Az izgalomfaktort pedig annak kellett volna biztosítania, hogy a messiás-casting 1328. epizódja nem adott egyből választ a saját maga által feltett kérdésre. Hanem az éppen aktuális megváltójelölt arcképét üresen hagyta. Ami, hát, legalábbis annyi váratlanságot és rejtélyt tartogatott magában, mintha a Pepsi reklámja tenné fel a kérdést, vajon melyik kóla a finomabb: a saját termékük, vagy pedig a Coca-Coláé? Majd hosszas dobpergés után a bejelentés, hogy – láss csodát – a sajátjuk. Szóval aham, hisszük majd, ha Pulai András kikutatta nekünk! A Momentum meg esetleg még azzal bolondíthatta volna meg az üres arcos plakátkampányát, hogy ráírja: a helyes megfejtés D-vel kezdődik, és onáthannára végződik. (A plakát előtt órákat töprengő Fekete-Győr Andrások és egyéb, csekély értelmű medvebocsok természetesen telefonos segítséget is igénybe vehetnek a megoldáshoz.)
Végül természetesen győzött a Pepsi Donáth Anna, és 7 pontban közhírré is tétette, hogyan és mivel kellene ezt az új utat leburkolnia a Momentumnak. Mondjuk azzal az alapozással – így a harmadik pont –, hogy egyszer és mindenkorra elfelejtik a hárdkór keménymagnak szóló radikális akciózásokat.
„Az öncélú radikalizmusnál többet kell felmutatnunk” – adta ki az utasítást övéinek Donáth, a csereszabatos messiás, az új útra vezető. Erre az elméleti útmutatásra mit tesz a Momentum a gyakorlatban? Az O1G-szekta legdurvább fundamentalistáinak ízlésére szabva kordonbontó, szabadtéri feketemiséket kezd el bemutatni, melyek pontosan kimerítik az öncélú radikalizmus tényállását.
A kordonbontás öncélúságát ugyanis tökéletesen megmutatja a radikális akciózás transzidentitása. Kezdetben ugyanis az volt a kerítéselemekkel való kardióedzésekre legyártott, momentumos magyarázat, hogy arra azért van szükséges, mert a ballibsi propagandisták nem tudják a kormánytagokat kérdezni (bővebben lásd: minden héten megtartott Kormányinfó). Aztán amikor az oktatás lett az ellenzéki politizálás legfontosabb topikja, akkor a kordonokról hirtelen kiderült: tulajdonképpen azok mégsem a HVG-s újságírókat választják el attól az akadémiai tudástól, hogy mi az a házisertés, hanem a diákságot a minőségi oktatástól. Miközben szegény kordonok valódi identitása mégiscsak az, hogy a momentumos politikusokat választják el az Egyenes Beszédbe kerüléstől, de az elbontásukkal szerencsére ez az akadály is elhárítható.
Az öncélú radikalizmus második eleme, a radikalizmus eddig csak a rendőrök higgadtsága miatt maradt el. Pedig momentumos oldalról igény, na, az éppen volna rá. És itt elég csak utalnunk arra, hogy a Momentum elnöke, Gelencsér Ferenc egy osztrák blognak „kísérteties lazasággal” azt mesélte: az egyik tüntetésen a rendőrök egy olyan épület mögé cipelték, ahol nem voltak kamerák, és majdnem eltörték a kezét. A kísérteties lazasággal előadott történettel ugyanakkor akad egy kis gond. Mégpedig hogy annak semmiféle nyoma nincsen a sajtóban, de annyira, hogy még az ellenzékiben sem. Holott a Válasz Online még külön cikket is szentelt a kordonbontás „áldozatainak”, de abban is csak annyi szerepelt, hogy Gelencsért a rendőrök „kézben cipelik arrébb”. Az eset után néhány nappal ráadásul maga Gelencsér is szerepelt az Egyenes Beszédben (ugye, hogy a kordonbontás kapukat nyit), az interjú során azonban egy szóval sem említette, hogy a rendőrök majdnem eltörték a karját. Szóval ezek szerint a kartörés meséje is olyan, mint a jó bor: az idővel egyre csak nemesedik. Sőt, újabb tanninokkal és mesés fordulatokkal gazdagodik.
Donáth Annának pedig végezetül annyit javasolnánk, hogy az ország új utakra vezetése előtt talán nem ártana, ha a saját pártjában érvényesíteni tudná az akaratát. Sok szerencsét és gyógypedagógiai tudást hozzá!
(Nyitókép: Magyar Hírlap)