Márki-Zay egy hét leforgása alatt hazudtolta meg önmagát: először azt állította, március 28-án állapodtak meg az amerikai pénzekről, majd néhány nap múlva már úgy emlékezett, hogy mégis inkább március közepén.
Az április 3-i bukása után is kampányfokozatban ragadt Márki-Zay Péter most éppen a jereváni rádió legszebb műsorperceit (miszerint a hír ugye igaz, csak nem Jerevánban, hanem Tbilisziben, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak) idézi. Egyetlen, novemberi röpke hét leforgása alatt ugyanis kiderült, hogy nem 1,8 milliárd forintnyi dollár gurult az ellenzék közeli zsebekbe, hanem három. Aztán jelen állás még mindig úgy áll a helyzet, hogy ezt a tetemes összeget nem is annyira lelkes mikroadományozók ezrei dobták össze, hanem mindösszesen tizenegyen. Akik először igazoltan magyar állampolgárok voltak, majd kiderült, hogy az adománygyűjtő felület a legkevésbé sem ellenőrizte a valós személyazonosságot. Végül pedig Korányi Dávid azt is beismerte, hogy a lelkes mikroadományozók olykor intézmények voltak.
Az önmaga helyreigazításaként funkcionáló jereváni Márki-Zay-percek megpróbáltatásai azonban itt még közel sem értek véget, blogunk ugyanis kiszúrt két újabb csúsztatást.
Kezdjük is rögtön azzal, hogy az Egyenes Beszéd november 24-i adásában Márki-Zayaz ellenzék választási programfüzetét lobogtatva azt állította, az amerikai mikroadományozók – akik néha ugye mégiscsak inkább intézmények voltak – tisztában voltak a baloldal ajánlatával, és annak ismeretében adakoztak.
Műsorvezető: De akkor miért mondta korábban, hogy nem kértek semmit a pénzért, hogyha ezeket kérték, ezekben megállapodtak?
Márki-Zay: Nem kértek, ezt kínáltuk, ez teljesen publikus volt. Mi elmondtuk, hogy mit akarunk csinálni, és azok az emberek, akik nekünk pénzt adtak, azok ezt támogatták, hiszen tudták, hogy mi a célunk.
Eszerint a rejtélyes amerikai mikroadományozók tehát nem vaktában tüzeltek félrehordós légpuskájukkal a búcsúi céllövöldében, hátha eltalálják a Titanicot éppen a jéghegynek vezető, két hurkapálcán pihenő plüsskapitányt, hanem pontosan ismerték az ellenzék programját. Majd csak ezt követően döntöttek úgy, hogy 3 milliárd forintnyi dollárt tolnak bele a kultúraváltó migránsszámlálóba. Meg abba az emberbe, aki heves érdeklődést mutatott a politikai ellenfél zsidó képviselőinek számossága iránt (lásd még: „A Fideszben egyébként van néhány zsidó is, bár elég kevés.”). Elvégre nincs az a messze földre elszakadt hazánkfia, akinek ilyen kultúraváltó előzmények után ne nyílt volna ki szinte varázsütésre a pénztárcája.
És habár Márki-Zay meséje legalább annyira megható, mint amikor Bambi elvesztette a mamáját, csakhogy akad vele egy kis probléma. Mégpedig hogy az időpontok nem stimmelnek. Az ellenzék ugyanis március 9-én mutatta be a programját, az első dollárok azonban már bő egy héttel korábban, március 1-én az ellenzék közeli zsebekbe gurultak. Azaz Márki-Zay állítása, miszerint amerikai támogatóik csak a nyilvános választási ajánlatuk ismeretében utaltak, egyszerűen nem állja ki a valóság próbáját. (Hacsak Korányi Dávidék közben nem találták fel az időutazást, hogy a programbemutató után visszarepítsék a múltba a lelkes mikroadományozókat és intézményeket, mert akkor vissza mindent, és nem irónia jár Korányinak, hanem fizikai Nobel-díj.)
Ráadásul az időzavar viharába sodródó kapitány azt sem tudta megmondani, mozgalma mikor is szerződött le az Action for Democracyval (AD). Ami azért lényeges kérdés, mert a Nemzeti Információs Központ anyagából világosan kiderül, hogy Korányiék először március 22-én utaltak a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak. Csakhogy Márki-Zay a már említett november 24-i adásban még úgy emlékezett vissza, hogy csak az első pénzügyi tranzakciót követően (!) egy héttel kötötték meg az együttműködési szerződést az AD-vel.
„Tehát ez azt jelenti, hogy február huszonvalahanyadikán alakult [az AD], ha jól emlékszem, ez volt az anyagukban, és mi március huszonvalahanyadikán, én 28. talán, írtuk alá a szerződést.”Ha ez tényleg így van, hogy március 28-án kötötték meg a szerződést, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy élő és aláírt kontraktus hiányában mégis hogyan, mire alapozva utalt az AD Márki-Zay mozgalmának? A problémát vélhetően a kapitány is felismerhette, nem telt bele ugyanis egy hét, és november 29-én már mégis inkább úgy emlékezett az ATV-ben, hogy nem is 28-án, hanem március közepén állapodtak meg Korányival.
„És ennek megfelelően kötöttük meg a szerződést, mire mind a két fél elfogadta, addigra… hát ez, hogy mondjam, már március közepe táján volt ez.”
A hír tehát igaz, és Márki-Zay jereváni rádiója továbbra is ontja magából az információkat, és a mikroadományozók ugyan ismerték a nyilvános programot, csak még éppen be sem mutatták, Korányiékkal pedig március 28-án szerződött le, ami természetesen mégis inkább március közepe volt. Mi pedig ilyen szórakoztató rádiókabaré hallatán mi mást írhatnánk, mint hogy folytassa, kapitány!
(Nyitókép: Magyar Hírlap / Török Péter)