Cseh Katalin háromszor javította át a lengyel rakéta-becsapódásról szóló cikkét, mire az orosz támadástól eljutott odáig, hogy végeredményben csak egy véletlen kis baleset történt.
„Ukrajna a mi háborúnkat vívja” – jelentett ki Márki-Zay Péter a kampányban. A hazai baloldal pedig azóta is olyan agresszíven nyomul a témában, hogy hozzá képest néha még az angolszász háborús héják is szelíd békegalambnak tűnnek. Legutóbb például a Lengyelország területére becsapódó és két halálos áldozatot követelő rakéta kapcsán Cseh Katalin azonnal kiírta közösségi oldalára, hogy a rakéták (így, többes számban) oroszok voltak. Majd a Momentum politikusa a posztja végén azt is megüzente, hogy végre választanunk kellene lengyel testvéreink és Oroszország között. (Azt viszont sajnos elmulasztotta kifejteni, hogy mit is ért pontosan a választás fogalma alatt? És főleg, hogy mi következik utána? Csak mert abban talán egyetértünk, hogyha az összes kormánytag lengyel nemzeti színekkel keretezné a Facebook-profilképét, valamint Novák Katalin és Varga Judit ukrán zászlónak öltözik, abból a háborúra nézve még pont nem következik semmi. Mert ugyan lélekmelengető és látványos gesztusok ezek, de semmi többek. Szóval jó lenne, ha az ellenzék legalább egyszer kifejtené, hogyan is nézne ki a gyakorlatban az atomhatalom Oroszországgal szembeni nyílt kiállás? Hadüzenet? Azonnali és végleges szakítás az orosz földgázzal és kőolajjal? Vagy az éppen aktuális profilkerettel történő „felhivalkodás”? Talán ennyi kevéske példából is látszik, hogy azért elég tág az orosz medve ingerlésének mozgástere. Nem ártana tehát a baloldalnak egyértelműen megfogalmaznia, hogy csupán a rácsokon túlról, szelíd biztonságban akarja piszkálni a mackót, vagy a nyílt terepen is belemenne egy halálos medvetáncba?)
Majd Cseh Katalin kész tényként közölt kiírása – miszerint orosz rakétatámadás ért egy NATO-tagországot – után befutottak az első hírek, hogy talán mégsem Oroszország területéről érkezett a lövedék, hanem egy ukrán légvédelmi rakéta csapódhatott be Lengyelországban. Cseh ekkor – amint az a szerkesztési előzményekből is jól látszik – megváltoztatta a bejegyzése kiírását, és hirtelen már csak „feltehetően orosz rakéták csapódtak be”. Minden mást azonban, így a végkövetkeztetést is érintetlenül hagyta: azaz továbbra is azt követelte, hogy válasszunk Lengyelország és az ekkor már csak „feltehetően” vétkes Oroszország között.
Az új múlt írásának azonban lett még egy harmadik köre is Cseh közösségi oldalán. Mégpedig amikor az amerikai Fehér Házból és a Pentagonból is kijöttek azok a megerősítő nyilatkozatok, hogy tényleg ukrán légvédelmi hiba okozhatta a két halálos áldozatot követelő lengyelországi tragédiát. Ekkor Cseh a posztját harmadszor is módosítva már szót sem ejtett döbbenetes rakétatámadásról, hanem az eset „nem szándékos” becsapódássá szelídült. S lőn, így változott át a rusnya, visszataszító orosz lepke meseszép és békés ukrán pillangóvá.
Miközben amúgy nem változott semmi. Maga a háborús aktus ugyanaz maradt, és ugyanannyi lengyel – avagy Csehül fogalmazva: „két uniós állampolgár” – halt bele. Csak az derült ki, hogy a rakéta nem orosz, hanem ukrán területről indult halálos útjára. És máris azonnal sokkal szelídebb, nagyvonalúbb és megértőbb lett a lövedékkel szembeni momentumos bánásmód. Elvégre a baloldal ugye kezdetektől azt vallja, hogy Ukrajna „a mi háborúnkat vívja”, és nyilván kellemetlen érzés lehet azzal szembesülni, ha a mi rakétánk kiolt két lengyel életet. Még akkor is, ha teljesen véletlenül.
Mint ahogy azzal is kellemetlen érzés lehet Cseh Katalinnak szembesülnie, hogy egy háborúban semmi sem fehér és fekete. Hanem leginkább vérvörös. És ha háborús héjaként viselkedve, a valóság pontos ismerete nélkül egyre több, nyíltabb és erőszakosabb kiállást sürget, akkor minden egyes újabb nap csak még vérvörösebb lesz. Az általa megkövetelt választás ugyanis legfeljebb ehhez, a háború totális kiterjesztéséhez vezethet el. Nem pedig a béke lehetőségéhez. És talán azt is jó lenne végre megértenie, hogy számukra ugyan minden – a brazil választás, az amerikai felsőház összetétele stb. – csak az Orbán Viktor megbukik-e végre már? tengelyen értelmezhető, de ennek a háborúnak most nagyon más a tétje. Szóval tényleg jó lenne, ha legközelebb előbb elszámolna tízig, mielőtt kiposztolja, hogy éppen miért támadjunk neki egy atomhatalomnak. A tízig elszámolással ugyanis nemcsak annyit nyerne, hogy nem kellene háromszor átírnia a Facebook-posztját, hanem egy esetleges világégést is elkerülnénk. Amibe kétségtelenül belebukhatna Orbán, csak alsóhangon vele együtt halna még néhány tízmillió ember is. Ez pedig talán még Momentumos mércével is drága árnak számít.
(Nyitókép: Európai Parlament)