A narcizmus a puccparádés menyegző óta sem múlt el: Cseh Katka is Youtube-bloggernek állt, csak ő nem tolta le a szép haját, mint Pottyondy Edina. Inkább egy jó kis háborús-orbánozós propagandát tolt le a videócsatornáján, békepártiságnak álcázva.
A Cseh-jelentés néven futó szerencsétlenkedés első részében Cseh Katalin, a Momentum brüsszeli hajóágyúja édibédi univerzumként mutatja be a brüsszeli üvegpalotákban életvitelszerűen tartózkodó, jól fizetett emberek terráriumát.
A folyosón ücsörögve mesél mindennapjairól, és minden arra lődörgő (és még szabadlábon lévő) uniós legenda megáll neki, hogy népszerűsítse: Svenja Hahn, aki pont Brüsszel Katart és Marokkót is érintő korrupciós botrányának kirobbanása után kezdett el utólag magyarázkodni marokkói útjáról, ez persze nincs a videóban. A germán asszony ehelyett megfejti, hogy „az emberekhez kell eljuttatni Brüsszel pénzét, nem Orbánhoz,”, és vállon veregeti Cseh Katalint, aki azt bírja mondani a saját tisztázatlan nyomdabotrányával a háta mögött, hogy olyan se kapjon uniós pénzt, akit az OLAF elmarasztalt.
- Sikerült áthámozni magatokat a kapun? - sipít fel Cseh Katalin fejhangon az első videó elején, amikor momentumos önkormányzati sleppjét üdvözli, „harminc települési vezetőt”: azért hozta őket Brüsszelbe, hogy árulkodjanak a csúf Orbán-rendszer bosszúéhes tetteiről. (Ennek a tálalása: közvetlen csatornát nyitnak nekik az európai döntéshozókhoz.)
Így jött ide panaszkodni Czeglédysztán, azaz Szombathely alpolgármestere, a Nyolcker jámbor arcú kabinetvezetője, vagy Bajáról a népszerű Nyirati Klára, de „tanárokat, diákszervezetek vezetőit” is kivitte már oda a nyomdamogul. Hogy panaszkodjanak, mert a kormány nem segít az energiaválságban, persze hogy ki mennyi támogatást kapott közben, az nincs benne a propividiben.
Az uniós pénzek begyűjtésének nagyasszonya azt a butaságot erőlteti itt, mint amivel már Dobrev Klára néni egyszer lebukott: közvetlen uniós pénzek érkeztetésének ígéretével hülyíti az egybegyűlteket.
Majd kikotyogja, hogy 20 évesen véletlenül látogatott az Európai Parlamentben, neki ez egy álommunka, (ne tessék kuncogni, ránézésre nem korpás a frizuja.) Az a dolga, hogy elejét vegye a Brüsszel elleni uszításnak, csatlakozni kellene már az Európai Ügyészséghez – mondja fel a birodalmi szolgaleckét.
E ponton megérkezik a szimpatikus dán Karen Melchior is, aki a Budapest Pride-segítsége mellett főleg arról nevezetes, hogy a covid után lusta volt visszatérni a távmunkából, sérelmezve, hogy „az ülésen való megjelenésért átutazzák fél Európát.” Na, itt azt mondja: biztosra kell menni, hogy az uniós támogatás ne folyjon át menet közben magánszámlákra. Katalin mosolyogva bólogat, és nem szakad le az (üveg)plafon.
A második rész egy hiszterolib nőpolitikai dögunalom, természetesen azzal a váratlan teaserrel adja el, hogy neki férfiak olykor férfi nemi szerveket küldözgetnek, zaklatják és csúnya dolgokat írnak neki. Mindenesetre már önmagában kirekesztő a véleményünk szerint mindez egy momentumos egyenjogúsági kisfilmben, hiszen hogyan meri Cseh Katka állítani a nemi szervek alapján, hogy valóban férfiaknak vallják magukat a küldőik? Nem lesz ebből baja Brüsszelben?
A harmadik rész aztán mindent visz pökhendi komolytalanságban: a mese szerint a momósok nem csak Kijevbe, de Kárpátaljára is vittek aggregátorokat a barázdált arcú, sok csatateret látott Gelencsér Ferenccel az élen, ámde valamiért csak ukrán embereket szólaltattak vagy mutattak meg. Mit is várjon arrafelé az ember egy magyar színekben odajutott világpolgár kanadaitól amerikai férjjel, hogy esetleg kifejezze aggódását a kárpátaljai nemzettársaink iránt?
Bár azt mondja, hogy „a saját szemével akarta látni, mi történik”, Cseh Katalin nem esik ebbe a hibába, magyarok sehol, gyorsan elmegy a történetben Kijev elővárosáig, Borogyenkáig, hogy az ukránok háborús tapasztalatait hallgassa. S közben azt mondja: számára az európai identitás része, hogy magyar, „van egy ilyen közös indentitásunk, amit olyan sok, egymástól úgy különböző országgal osztunk”. Ezért az elsők között akart lenni az uniós képviselők közül, aki személyesen akart informálódni, kétszer járt Ukrajnában.
Majd bevágja Roberta Metsola EP-elnököt, aki a béke fontosságáról beszél, és jön a didaktív felirat: az Európai Unió békét szeretne. (Vajon akkor miért szállítanak annyi fegyvert?) Cseh arról beszél ezalatt, hogy az ukrajnai háború arról is szól, hogy majd a kárpátaljai magyarok is eldönthetik a béke után, hogy a Kelethez vagy a Nyugathoz akarnak tartozni a jövőben, Oroszországhoz, vagy Európához. (Mert az ukránok ma is olyan jól bánnak velük.) Meg hogy azok a rohadék oroszok már épp „az EU küszöbén” bombázzák szét az ukrán óvodákat, iskolákat és kórházakat.
Hűha. Kicsit más ez onnan az elefántcsonttoronyból. Ugye?
Itt befut Magyarország nagy barátja, az igazi uniós goodfriendünk, Daniel Freund úr, aki elhadonássza nekünk, hogy Európa nem vesz gázt meg olajat az agresszortól, és szankciókat vetnek ki az oroszokra. És Orbán, aki ezekbe a szankciókba beleegyezett, most Brüsszelt meri okolni az elszabadult energiaárakért, „ez pedig egészen groteszk”. A videó komikus csúcsa a kócos mosolyú Guy Verhofstadt mondandója: Orbán „botrányosan beszél” Ukrajnáról, mit keres még az Európai Unióban, a magyar emberek nem ezt érdemlik, irgumburgum. De amúgy ő szereti Magyarországot és Budapestet, és régen Orbánt is szerette, persze akkor, amikor pályája elején „igazi liberális” politikus volt.
Végül visszatér Árulkodós Katka, aki szerint közösen kell megoldni a problémáinkat, „és nem egymás ellen dolgozva”, s aggasztó, hogy az európaiság Magyarországon szitokszó lett.Spontán ez, mint egy momentumos elnökválasztás. A videók erőltetettek, szörnyűek, Katka gumiarccal szétgrimaszol és túljátszik mindent, folyton angolul hadar papírból, rohan, mint aki mindjárt lekési a piros hetest, nagyokat bólogat, jól hozza a sztenderd eszenyista hisztérikát, mert képtelen egyetlen vágóképen is simán, nyugodtan jelen lenni.
(Nyitókép: elemi.hu)