Az önmagát kommunikációs szakemberként meghatározó D. Tóth Krisztinának 40 perc sem volt elegendő arra, hogy összerakjon egy magyar mondatot.
Lukácsi Katalin és Hodász atya közéleti megnyilvánulásainak nem mondanivalójuk érvényessége ad súlyt, hanem az a pozíció, ahonnan beszélnek. Ez a megállapítás annyira bántóan közhelyszerű, hogy nekünk fáj leírni, hiszen mindenki tisztában van ezzel. Mármint a két érintetten kívül, persze. Ők ugyanis még mindig abban a hitben élnek, hogy saját nagyszerűségük miatt háromműszakozhatnak a balos médiagépezetben. Nem pedig azért, mert a nemzeti kormány természetes szövetségeseként működő katolikus egyház belső köreiből beszélnek ki, és bírálják a Fideszt.
Ezért most nem is Hodász atyáról szeretnénk írni, hanem az őt megautóztató, és eközben meginterjúvoló D. Tóth Krisztináról. (Amúgy az atya jelleméről mindent elmond az a paradoxon, hogy még a nyilvánosságból való kivonulását is kamerák kereszttüzében jelenti be. Tényleg nem bántásból, de talán érdemes lenne meg- vagy újranéznie Az ördög ügyvédjét, amelyben a sátánt megformáló Al Pacino a következőt mondja: „a hiúság kifejezetten a kedvencem a bűnök közül.”) Ja, és előre szólunk, hogy mint nagyiék spájzát a kolbászszag, úgy fogja belengeni az írás további szakaszát a régen minden jobb volt bukéja.
Merthogy a 2000-es évek elején, mikor Medgyessy Péter nevelt lánya, Tornóczky Anita feltette az „és ezt így hogy?” kérdését, akkor legalább valamifajta vita indult. És persze, nyilván naivitás lenne azt gondolni, hogy a kritika kizárólag Tornóczkyt célozta, és nem a szoci miniszterelnökként mögötte álló nevelőapát. Ámde mégis a probléma csizmája az asztalra került, hogy nincs az úgy jól, hogy a magyar nyelvet hivatásszerűen művelő médiamunkás a nyelv eszközének használata közben húsklopfolószerűen roncsolja szét édes anyanyelvünk szövetét. És ha az „és ezt így hogy?” kapcsán azt éreztük, hogy az nem volt más, mint a magyar nyelv ellen előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossági kísérlet, akkor következzenek D. Tóth Krisztina disznók elé vetett gyöngyszemei:
„Nagyon bátor vagy, hogy egy interjúszituációt szerveztél rá a saját leülésetekre.”
„De hogy tényleg azért lepsz meg, mert én pont most látok… nézem azt az ívet – akár kommunikációs szakemberként, meg kollégádként is –, azt az ívet, hogy hogyan érkeztél meg a szereplésbe, hogy technikailag hogyan értél meg, hogy most látok egy megérkezettséget.”
„Hogy amikor felvetted a reverendát, akkor… és azért az olyan… az, az, az egy nagyon érdekes flash lehetett neked.”
„Most majdnem mondtam egy csúnyát… b*ssza meg! Hogy b*ssza meg, tényleg, én imádom az ilyen bozótharcosokat.”
„Igen, tehát azért te szakmányban kaptad ezt a nagyon toxikus közeget.”
A kilencvenes-kétezres években, gyerekfejjel még azt gondoltuk, hogy a Sas-kaberé nem humor, Tornóczky Anita pedig nem színvonal, de most, Bödőcs Tibort és D. Tóth Krisztinát elnézve követeljük vissza a képernyőre az Uborkát meg Betlen Jánost!
(Erős idegzetű olvasóink a teljes adást itt tudják megnézni:)
(A kép forrása: YouTube)