Gyurcsányék árnyék-pénzügyminisztere nyíltan arról beszélt az ATV-ben, hogy a Magyarországon lévő „rettenetes növekedés-erőltetést be kellene szüntetni”.
„Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi” – mondja a csipszreklám szinkronhangja olyan műtájszólással, amit leginkább Kunhalmi Ágnes szokott előcsalogatni magából, ha a fővárost elhagyva kénytelen lemenni vidékre, a XVIII. kerületbe. Mielőtt azonban a burgonyaszirmok közül kinyílna nekünk egy illatozó hanyatláselmélet arról, hogy jelenünk elvesztette a múlt összes értékét, azonnal cáfolnánk is ezt a tételt.
Az ATV ugyanis vendégül látta Gyurcsányék árnyék-pénzügyminiszterét, Bodnár Zoltánt, aki olyan időutazásra fizette be a nézőket, hogy senki sem lepődött volna meg azon, ha egyszer csak elszalad mellette a Jurassic Park egyik dinoszaurusza. És ha Velociraptor végül nem is támad ránk, azért az a kilencvenes évekből jól ismert érzés igen, hogy a hazai baloldal tényleg minden gazdasági kihívásra egyetlen megoldást ismer: mégpedig a megszorítást. Most például az infláció letörésének sikerreceptjét árulta el Gyurcsányék kőkorszaki szakija árnyékminisztere:
„Egyrészt múlna [az inflációs szint csökkentése] azon, hogy ezt a rettenetes növekedés-erőltetést be kellene szüntetni.”
Először is szoci-technokrata nyelvről magyarra fordítva mindez azt jelenti, hogy ha a Gyurcsány-féle árnyékkormányon múlna, akkor ismét recesszióba döntenék Magyarországot. Úgy, mint 2007 környékén, amikor a szlovák gazdaság éves szinten 10 százalék feletti növekedési számokat tudott hozni, ellenben a 0,6 százalékos magyar GDP-bővüléssel. Viszont ekkor azt hittük, ez egyszerűen csak annak az eredménye, hogy Gyurcsányék nemcsak árnyékban, hanem a valóság fényében sem igazán tudnak kormányozni. Erre tessék, 16 év távlatából kiderül, hogy mindez az Apró-villa alagsorában felállított terepasztalon előre kidolgozott mesterterv része volt, hogy a magyar gazdaságot ellenállóvá tették a növekedés szirénhangjaival szemben. Ami ugyan csökkenti a munkanélküliséget, növeli a béreket, megteremti annak az esélyét, hogy a kelet felzárkózzon nyugathoz. És ne mondjuk az IMF-hitelek lélegeztetőgépén kelljen vegetálni, mint történt az Gyurcsányék kormányzásának hűsítő árnyékában. Amikor aztán valóban hosszú évekre beszüntették a „rettenetes növekedés-erőltetést”.
Másodszor viszont nem értjük, hogy ha a növekedés az valami rettenetes, gonosz és csúf teremtmény, akkor mi végre baloldalon az örökös bezzegrománozás? Hát hiszen az előbb modellezték le nekünk a szemlőhegyi terepasztalon, hogy a gazdasági bővülés olyan félelmetes, mint amikor Brüsszelben megtudják, hogy Arató Gergely ismét egy úgynevezett angol nyelvű felszólalást tervez náluk. Erre most kiderül, hogy ha a román gazdaság növekszik, akkor érezzük magunkat rosszul, hogy mi erre képtelen vagyunk. Amúgy viszont ha a magyar GDP emelkedik, akkor az rettenetes, és azonnal be kell szüntetni az ilyen irányú felforgató tevékenységet. Nos, lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben van, de ez bizony olyan vastag ellentmondásnak tűnik, hogy akkor sem lehetne hézagmenetesen kitölteni, ha összeadnánk az LMP, Párbeszéd, Jobbik és MSZP támogatottságát, majd mindezt megszoroznánk százzal. Arra ugyanis gondolni sem merünk, hogy a hazai baloldal titokban Romániának szorít, esetleg még román pártok mellett is kampányol, mert az még hozzájuk mérten is túl durva volna.
(Gyurcsányék árnyékminisztere 10:21-nél kezd bele hajmeresztő gondolatába:)
(Nyitókép: Demokratikus Koalíció Facebook-oldala)