Bő egy hónappal ezelőtt még egymás természetes szövetségeseinek mondták magukat a balos pártok, ma pedig egy mokkáskanál pár csepp vizében fojtanák meg egymást.
A baloldal a zsinórban negyedik kétharmados bukását a brit uralkodóházra jellemző méltósággal és hihetetlen szellemi érettséggel kezelte. Így először nekiállt bunkózni a vidéki magyarokat, hiszen a Fidesznek gyakorlatilag csak a legelmaradottabb zsákfalvakban sikerült győznie. Mint például a világtól szinte légmentesen elzárt budakeszi választókerületben, vagy a betárcsázós internet előtti kőkorszakban megragadt Győrben vagy Sopronban. És Pulai András ugyan még nem kutatta ki, de vélhetően közeleg már az a Publicus-mérés is, amely kihozza, hogy a vidéki magyaroknak összesen nincs annyi foguk, mint a csúcsértelmiségi Karácsony Gergelynek egyetlen mosolygós fotón.
Aztán következett a gyászmunka második fázisa, a Ki kollaborál a végén? A méltán népszerű társasjáték szabályai nagyon egyszerűek: a baloldal szereplői, akik tíz perccel ezelőtt még egymás természetes szövetségesei és atyai, anyai vagy gendersemleges jóbarátai voltak, most a másik torkának esve kígyót, békát, de főleg a Fidesszel való kollaborációt üvöltöznek. Hadházy Ákos – a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter karteziánus iskola legrangosabb hazai képviselője – rögtön az első körben nagyon belekezdett, és kollaboráns pártoknak nevezte az MSZP-t, a Jobbikot és az LMP-t. A filosz hajlamú lódoktort követte aztán Kaltenbach Jenő, aki pedig Márki-Zay Pétert vádolta meg azzal, hogy voltaképpen a Fidesz ügynöke.
A Ki kollaborál a végén?-ből természetesen nem maradhatott ki Márki-Zay sem, aki az ATV-ben gyakorlatilag az összes, parlamentbe beülő ellenzéki pártot fideszes kollaboránsnak bélyegzett. „Tehát én azt szeretném, hogyha tényleg ellenállásként is viselkednének, nem kollaboránsként, nem dísznek ülnének be a parlamentbe” – jelentette ki MZP azon a napon, amikor ő maga a hősies ellenállás jegyében kétórás megbeszélést folytatott Lázár Jánossal.
Az adásban Márki-Zay továbbá harcra és küzdelemre szólított fel a rezsim ellen, mondván, az ellenzéknek nem szabad belesimulnia az orbáni világba, és úgy tennie, mintha demokráciában élnénk. Szerencsére a kapitány ebben a tárgykörben is élen járt példamutatásával, amikor a 24.hu-nak adott április 8-i interjújában olyanokat mondott, mint hogy szeretne leülni Orbán Viktorral beszélgetni, és „hatni a lelkiismeretére. Átbeszélni, ő mit gondol erről az országról, és én mit gondolok.” Majd így folytatta: „és ha [Orbán] leül velem, az segíti abban, hogy jobban végezze a munkáját.” Talán nem kockáztatunk nagyot, ha azt írjuk, hogy a létező „diktatúra” lebontásának eszköztárában egészen újszerű elemnek tűnik a lelkiismeretre hatás, vagy a „diktátor” személyes és elsőszámú tanácsadói pozíciójára való nyílt bejelentkezés. Ennél durvábban talán már csak úgy lázadhatna a kapitány a rezsim ellen, ha felajánlaná, hogy Orbánnal közösen akár perszonálunióban is vezethetnék az országot.
A Ki kollaborál a végén? amúgy a világ legdemokratikusabb társasjátéka, hiszen a végén nincsenek győztesek és vesztesek. Hanem az egész vetélkedő során egymást gyalázó, balos játékosok végül mégiscsak inkább egymással kollaborálnak (ezt aztán elnevezik összefogásnak vagy együttműködésnek). Elvégre a szent elveknél csak egy fontosabb van számukra: a biztos parlamenti befutóhellyel felmarkolható, csinos fizetés.
(A nyitókép forrása: KarcFM)