Erkölcsi kioktatás után trágár módon kezdte gyalázni a kormányt az anarchista Konok

„Kib*szott magyar kormány” – szakadt ki az anrchista-kommunista történészből, de előtte azért még erkölcsileg jó alaposan kioktatott mindenkit.

A politikai megszakértés tudományágának sajátosan fura képződménye a Kötöttfogás. Néha változik ugyan a helyszín, a szereplők összetétele, a műsort elnyűhetetlen kötőanyagként mégis összetartja, hogy az éppen aktuális összetétel bármilyen témából képes két lépésben levezetni, hogy Magyarország pusztul, és a rothadás kizárólagos és végső felelőse Orbán Viktor. Új-Zélandon önszántából lemondott a miniszterelnök? Első lépés: micsoda példamutatása, a Kossuth téren szobrot kellene neki állítani. Második lépés: pedig hát aranyoskám mennyire fiatal volt, akkor most már Orbán is igazán eltakarodhatna, mert nála „már régen kiürült a tank”. És ez tényleg csak egyetlen, kiragadott eset a legutóbbi adásból. Viszont a műsor szereplőinek szuperképessége, hogy bármilyen, tetszőelegesen felvetett témában képesek ugyanezt az egybites gondolati struktúrát reprodukálni.

A második példánk, a nemrégiben elhunyt Tamás Gáspár Miklóshoz címzett nekrológ talán még az új-zélandi lemondásnál is érdekesebb. Pszichiátriai szempontból legalábbis mindenképpen. Merthogy egy ember halálhírét meghallva azért mégiscsak azt gondolnánk, hogy van olyan erkölcsi minimum, ami alá talán még a Kötöttfogás szereplői sem szállnának. Például hogy egy elhunyt méltóságát nem váltják át az örökös és ócska orbánozás értéktelen fizetőeszközére. Ehelyett az emlékezés második percében már ott tartunk, hogy „Gazsi” fénykorában, a kilencvenes években bezzeg minden mennyivel jobb volt ám. „Még ott gondolkodni kellett azon, amit mondtak. Megfontolni, elmélkedni, tehát az ő üzeneteik azért kicsit mások voltak, meg mélyebbek voltak, mint amihez sajnos kezdünk hozzászokni” – sopánkodik Dévényi István a Fülesre erősen hajazó ábrázattal, amiért ismét elvesztette a farkát a Százholdas Pagonyban. Majd megtudjuk azt is, hogy ma a parlamentben a kést és villát már az Ablak-Zsiráfból sem ismerő debilek ülnek: „olyan mértékben nem tudnak viselkedni, olyan mértékben penetráns bunkók, hogy hát ezeket akkoriban be sem engedték volna a Kossuth térre, nemhogy az Országházba.

Az ország – és benne természetesen az Országház – elveszett, minden percben átlagosan 13 magyar agysejt pusztul el, a parlamenti patkóban pedig olyan penetráns bunkók ülnek, akikhez képest még Caligula lova is egészen képességes konzul lehetett volna. Szerencsére azonban itt vannak nekünk a Kötöttfogás szereplői mint „Gazsi” szellemi lángjának éber őrzői, az egyetemes kultúra talán utolsó magyarországi védelmezői, amit Konok Péter a következő mondatával bizonyít is:
És azért egyre inkább megkérdőjeleződik az, hogy egész országokat – akár olyan enyhe módon, ahogy a kib*szott magyar kormány lezárta Magyarországot – le kellett zárni.Ez igen, ez ám a mélyenszántó gondolat, amely törékeny kis angyalszárnyakon szállt le közénk a mennyeknek kilencvenesévekbeli országából. A szellemi manna, amely lehet, hogy mogyorót nyomokban tartalmaz, de penetráns bunkóságot még véletlenül sem, így a Kötöttfogás kifinomult ízlésvilágú szereplői nyugodtan fogyaszthatják. És még attól sem kell félniük, hogy a kilencvenes évek óta esetleg lejárt a szavatossága, a gyomruk ugyanis láthatóan mindent bevesz. Például a púposan megpakolt morális-szellemi kioktatás mellé köretnek egy kiadós „kib*szott magyar kormányozást” is. Váljék egészségükre!

(Nyitókép: Konok Péter Facebook-oldala)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom