A főpolgármester a napokban többször is szóba hozta, hogy az 500 milliós kampánytámogatásáért cserébe nem adott semmit. Gyanússá téve önmagát, hiszen ezzel még soha, senki nem vádolta meg. Vajon előre menekül ezzel Karácsony?
Karácsony Gergely nyugodt, biztosan újra ő lesz a főpolgármester, ide neki a sárga, csilingelő villamost, ő azt is elüti – nagyjából így foglalható össze a nagykörúti méhlegelők nagyvadjának a Szabad Európában és a Magyar Hangban bemutatott elszabadulása. Az mondjuk már más kérdés, hogy ha ennyire magabiztos, akkor mégis miért kell háromnegyed évvel a választások előtt kampányüzemmódba kapcsolnia? De ez valóban annyira más kérdés, hogy cikkünkben most nem is erre keressük a választ.
Sokkal érdekesebb ugyanis, hogy amikor mindkét podcastben szóba kerül az elveszett adománygyűjtő ládikák kifosztásának ügye, akkor Karácsony önkéntelenül, szinte reflexszerűen ugyanabba a bójákkal barázdált biciklisávba tereli a beszélgetést. Mégpedig hogy az 500 millió forintot kitevő támogatásért (csak a jegyzőkönyv kedvéért: Karácsony szájából most már nem hangzik el a mikroadomány kifejezés) cserébe soha nem adott semmit.
„Tehát az a kérdés, hogy aki elfogadja valakinek a támogatását, az mit ad érte cserébe? És mi van, hogyha nem ad érte cserébe semmit?” (Szabad Európa)
„Én egy dolgot tudok ígérni bárkinek, aki engem támogat, hogy semmilyen módon nem fogom az ő egyéni érdekeit képviselni.” (Magyar Hang)
És, hát, tényleg dicséretes, hogy főpolgármester úr nem hagyta kötegelt eurókért cserébe megvesztegetni magát. Csak az a baj ezzel, hogy ez a vád – hogy a befolyt 500 millió forintért bárkit is gazdasági vagy politikai előnyben részesített – konkrétan még soha, senkitől nem hangzott el. Innentől viszont érthetetlenné és gyanússá válik Karácsony viselkedése, hogy miért kezd el egy, még meg sem fogalmazott vád ellen védekezni. Mintha előre menekülne.
Ha mindezt érzékeltetni kellene, akkor olyan az egész helyzet hangulata, mint mikor egyszeri férj hangtalanul próbál hazalopózni. Majd a neszre felfigyelő feleség csak annyit kérdez, hogy volt-e még a boltban akciós, kettőnyolcas tej? Erre a linóleumpadló közepén, közepesnél nagyobb méretű jégkrémmé dermedő férj (a pálcika homlokán izzadtságcseppek kezdenek gyöngyöződni) izgatottan csak annyit felel, hogy nem nőnél voltam, mátkám, szerelmetes gerlicém. Na, ha az Ablak-Zsiráfot fellapozzuk az önleleplezés szócikkénél, akkor illusztrációként ezt a jelenetet találjuk mellette. Egyelőre.
Merthogy Karácsony Gergely tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy ezzel az előre menekülős magyarázkodással önmagát tegye gyanússá. Hogy vajon mit tudhat az 500 milliós kampánytámogatása mögött álló személy(ek)ről, ha már jó előre azt kezdi el hangoztatni, ő azért a pénzért cserébe nem adott semmit? És habár többnyire azonosulni tudunk Virág elvtárs morálfilozófiai útmutatásaival, erre a helyzetre viszont nem igaz, hogy az benne a gyanús, ami nem gyanús. Karácsony magyarázkodása ugyanis pont attól lesz gyanús, hogy baromira gyanús.
(Karácsony 42:07-nél kezd bele a zavaros magyarázkodásába, hogy kitól mit vagy éppen mit nem fogad el:)
(Nyitókép: Origo)