Kezdetben még sorosista ügynök volt, majd hirtelen tisztelet tárgyává vált a neomarxista Gulyás Márton az igazikonzervatívok szemében.
Igazikozervatívnak lenni az minőségileg valami nagyon mást jelent. És ezt a nagyon mást mi, egyszerű földi halandók még akkor sem élhetnénk meg, ha tweedzakóban, eltartott kisujjal csepegtetnénk bele a langymeleg tejet délután négyes teánkba. Az igazikonzervatívok szalonjába ugyanis nem lehet jegyet és bérletet váltani. Oda vagy beleszületik az ember, de úgy, hogy már kisdedként is természetes eleganciával viseli a háromrészes öltönyt rugdalózó helyett, vagy nem. És aki ebbe a vagy nem kategóriába tartozik, az legfeljebb lakájpropagandista lehet, aki véres olajba itatott rezsimdollárokért cserébe kiszolgálja a rendszert. Ellenben egy igazikonzervatív esetében sohasem az üléspont – bármennyire is tűnhet megtévesztőnek a Burberry-mintás kempingszék, vagy a mellé nejlonszatyorba bekészített Simicska-lóvé – határozza meg az álláspontot. De nem ám. Egy igazikonzervatív ugyanis mindig az erkölcs feltartott mutatóujjaként képviseli kiérlelt és változatlan nézetrendszerét, melyet makulátlan gondossággal megválasztott Burke- és Oakeshott-idézetekbe csomagol.
És akkor az elméleti gyorstalpaló után egy kiragadott példán keresztül nézzük meg, hogyan is néz ki a gyakorlatban az igazikonzervatívok kérlelhetetlen elvi következetessége!
Stumpf András, a VálaszOnline névre elkeresztelt, igazikonzervatív vadrezervátum egyik ragadozója így méltatta 2021-es írásában „az egyébiránt szinte mindig bámulatosan felkészült” műsorvezetőt, Gulyás Mártont:
„Félreértés ne essék: nagy tisztelője vagyok Gulyás Mártonnak. Noha magára aktivistaként szokott utalni, szerencsére nincs igaza. Amit a Partizánnal csinál, az 80 százalékban valódi tájékoztatás, gyakorlatilag közszolgálat.”
Miután rögzítettük a tényt, hogy Stumpf nemcsak „nagy tisztelője” Gulyásnak, de voltaképpen még jobban is lelkesedik érte, mint a narcisztikus műsorvezető önmagáért („magára csak aktivistaként szokott hivatkozni, szerencsére nincs igaza”), vizsgáljuk meg, hogy ez a határtalan tisztelet milyen formákat öltött Stumpf korábbi írásaiban.
A Heti Válaszban publikált 2014-es Gulyás-portréban Stumpf konkrétan egy Soros-pénzből („a Krétakör rendre ott is van a Soros-féle fizetési listán”) kitartott és amerikaiak által kiképzett („a HaHásokat a radikálisok »bibliáját« megalkotó Saul Alinsky módszerével amerikai »közösségépítők« képezték ki”) bajkeverőnek festette le későbbi nagy tisztelete tárgyát. Aki ráadásul – legalábbis a 2014-es Stumpf szerint – egy részrehajló, kétszínű figura. Gulyás ugyanis 2013-ban, a Fidesz-kormány idején megzavarta a soron kívül állami forráshoz jutó Markó Iván darabját. Miközben ugyanezt a rendbontást elmulasztotta végrehajtani, amikor az MSZP-kormány juttatta – egy különmegállapodás keretében – 300 millió forintos állami támogatáshoz a Schilling Árpád-féle Krétakört [a színháznak Gulyás Márton aztán ügyvezetője is lett – a szerk.].
És nemcsak 2014-ben, hanem 2017-ben is egészen különösen, már-már gyűlöletbe hajló módon fejezte ki Stumpf a Gulyás Márton iránt táplált nagy tiszteletét:
„Jól tudjátok, hogy nagyon rég, már a megafonos tapsmegzavarás óta ellenszenvvel figyelem Gulyás Márton aktivistáskodását” – tudatta közösségi oldalán Stumpf.
Majd még szintén ugyanebben az esztendőben a patás ördögnél is diabolikusabb lényként hivatkozott Gulyásra:
„Ha a kárpátaljai magyarokat vegzálják, az ellen én a patás ördöggel is hajlandó vagyok együtt tüntetni. Sőt. Még Gulyás Mártonnal is.”
Hát így, ezeken a stációkon – csak még egyszer, emlékeztetőül: sorosista, amerikaiak által kiképzett bajkeverő; kétszínű, ellenszenves figura, aki a patás ördögnél is rosszabb – keresztül jutott el Stumpf oda, hogy ő tulajdonképpen nagyon is tiszteli Gulyás Mártont. Melyre, persze, magyarázatként szolgálhatna, hogy de ez a mostani Gulyás már nem ugyanaz a Gulyás. Hiszen ez a jelenlegi kiadás nem dobálja meg festékkel a Sándor-palotát, helyette viszont „egyébiránt szinte mindig bámulatos felkészültségű” műsorvezető. Csakhogy Gulyás ezt a szerepet már 2014 előtt is megpróbálta magára ölteni, melyet akkor a legkevésbé sem tartott hitelesnek Stumpf. „Társadalmi problémákat körüljáró akciói akkor még a párbeszéd látszatát igyekeztek kelteni” – vonta kétségbe Gulyás moderátori szerepkörének őszinteségét a már említett 2014-es Heti Válasz-cikkében. (Szóval ha hiszünk a 2014-es Stumpf Andrásnak, akkor honnan tudhatjuk, hogy ez a mostani Gulyás Márton nem pont ugyanúgy cselekszik? Hogy ezekben a politikailag szélcsendes időkben a tárgyilagosság „látszatát igyekszik kelteni” a nézők odacsalogatása érdekében, hogy aztán az éles, választási helyzetre ráfordulva a legdurvább, balos propagandát zúdíthassa rájuk?)
Egy félmondat erejéig pedig térjünk még vissza ahhoz a 2021-es Stumpf-íráshoz, mely Gulyás „bámulatos felkészültségét” méltatta. Az a szöveg ugyanis pont arról szólt, hogy a katolikus egyházat gyakorlatilag a pedofilbotrányok eltusolására szakosodott szervezetként beállító interjú során Gulyás egyszer sem javította ki az egyházat bűnös színben feltüntető tárgyi tévedéseket. Mintha fogalma sem lett volna arról, hogy a vádak egy jelentős részét 2019-ben már megcáfolták. Ámde ugyanez a Gulyás Márton mondjuk Verebes Istvánt az 1988-ban (!) elmondott, szilveszteri rádiókabarés szavaival szembesítette.
Amikor tehát a ballibsi szíveknek olyannyira kedves Heti Hetest bíráló Verebest kell a kínpadra vonni, akkor Gulyás eldugott, 1988-as lábjegyzeteknek is a birtokában van. Ellenben ha a katolikus egyházat lehet gyakorlatilag az intézményesített pedofília fedőszervezetként feltüntetni, akkor Gulyásnak hirtelen a legnyilvánvalóbb tényekről, információkról és cáfolatokról sincsen tudomása.
Végezetül az európai értelemben vett konzervatív etika jegyében természetesen mi is szeretnénk Gulyás Mártont és Stumpf Andrást tiszteletünkről biztosítani. Náluknál jobban pedig már csak azt a textilipari munkást tisztelnénk, aki képes erre a tweedzakós kétszínűségre és önellentmondásra gombot varrni. Hányinger nélkül.
(A nyitókép forrása: budapestbeacon.com)