A Gyurcsány-párt gazdaságpolitikusa kifejtette, hogy nyugodtan az egekbe lehet emelni a benzin árát, a magyarok úgyis kifizetik majd.
A tízmillió szövetségi kapitány országában azért legalább olyan gyakori jelenség a mindenhez is értés, mint a Pataky Attila lakhelye környékéről bejelentett UFO-észleléseké. Az állandóan változó – értsd: a ballibsi médiának minden hétre le kell gyártania egy új hisztit – világunk ráadásul kedvez is ennek az embertípusnak, hiszen az éppen aktuális hiszti tarajos hullámát meglovagolva újabb és újabb tudományterületek avatott szakértőjévé léphet elő. Ehhez pedig nem kell mást tennie, mint elolvasnia két Telex- és egy 444-szalagcímet – természetesen magába a cikkbe nem belepillantva, az ott esetlegesen árnyaltabban kibontott információk ugyanis csak összezavarják a liberális lelket. Ha pedig megvan a három kattintásvadász cikkcímből kinyert ismeretmennyiség, máris meg lehet tartani a Mindentudás Egyetemének doktori értekezését egy darab komment formájában. (Ballibsi politikusok esetében a Facebook-hozzászólás természetesen ATV-s szereplésre cserélendő.)
A közélet pusztájában vándorolva sokáig hihettük, a Momentum lesz az párt, amelyik afféle politikai Coelho-üzemmódba kapcsolva fog bölcselkedni, és megszakérteni mindent – lett légyen az az atomfizika berkeiben eddig méltánytalanul ki nem tárgyalt kisméretű atomerőmű, vagy a tudományos igényességű rollerfürdetés. És ekkor a DK mennyei mannaként dobta éhező lelkünk elé Dávid Ferencet, aki gyakorlatilag bármilyen gazdasági kérdésben kész a tudomány 1975-ös állását a nagyközönség elé tárni. Ráadásul mindezt a Katica Presszó délelőtt tízes nyitására már pirospozsgásan érkező törzsközönségének összetéveszthetetlen stílusában.„Én még nagyon-nagyon régen végeztem a közgazdasági egyetemen, és akkor tanították (…) A, B, C termék van: alkohol, benzin, cigaretta. Teljesen árrugalmatlan. Akármennyi az ára, ugyanúgy fog fogyni. Lemegy 2 hétig, lemegy 3 hétig, lemegy egy hónapig, és így jön vissza a görbe, és a fogyasztás beáll. (…) Ezt úgy verték a fejünkbe, hogy az A, B, C termékek nem kell izgulnia az államnak, emelheti, szedi be az adót nyugodt szívvel” – foglalta össze meglátásait a gyurcsányista Dávid, majd a Katica Presszó akadémistái azonnal és egyhangúlag fel is terjesztették gazdasági Nobel-díjra.
Ha jól sejtjük, akkor papíron baloldali, szociálisan érzékeny politikus ilyen határtalan lelkesedéssel még nem adta elő, hogy szanaszét lehet adóztatni szerencsétlen magyar lakosságot. Amennyiben ugyanis nem lesz hajlandó lemondani az autózás praktikumáról és kényelmességéről, úgy kénytelen lesz kifizetni a 800-900 forintos literáron mért benzin – a jelenlegi, hátósági árstopos 480 helyett. Igen ám, csakhogy Dávid azt a tényt felejti ki az okfejtéséből, hogy a Marxon tanított ismereteit 1974 és ’79 között szerezte. Ekkor pedig Kádáréknak még nem kellett attól tartaniuk, hogy a szanaszét adóztatás következményeként szabad és titkos választásokon vesz majd elégtételt rajtuk a nép, és zavarja el a hatalomból az elvtársakat. (És habár nem 1980 előtti a példánk, így kétségtelenül kívül esik Dávid tudományos horizontján, de talán érdemes lenne megvizsgálnia, milyen következményekkel járt, amikor Gyurcsányék 2006 után a saját, elhibázott költségvetési- és gazdaságpolitikájuk minden terhét a magyar adófizetőkre hárították.)
És igazán nem akarunk szőrszálhasogatók lenni egy ilyen eminens és makulátlan elmével szemben, mint amilyen Dávid, de esetleg nem képzelhető el, hogy az egyetemi diplomájának megszerzése óta eltelt 40-45 évben megváltoztak és átalakultak a fogyasztási szokások? Meg úgy összességében a társadalmi helyzet is? 1979-ben ugyanis mindössze 933 ezer gépkocsi volt forgalomban Magyarországon, jelenleg azonban ez a szám már több mint 4 millió. A négyszeres növekedés pedig annak (is) köszönhető, hogy az autópiac megnyílt a kisebb keresetűek előtt, azaz a személygépkocsi a luxusból abszolút tömegtermékké vált. Így nem biztos, hogy azt az adónövekedést, amelyet elbírt volna 1979-ben egy főorvos, azt mondjuk ki tudja fizetni fájdalommentesen egy postás is 2022-ben. Ráadásul a négymilliós gépkocsiszám azt is jelenti, hogy egyáltalán nem ritka az a háztartás, amelyben két autó található. Ezeknél a családoknál az emelkedő költségek – a birtokolt és használt két autó miatt – automatikusan duplázódnak. Szóval ismét csak muszáj feltennünk a kérdést, hogy még ez az aprócska tény sem karcolja meg Dávid 1979-ben megszerzett tudásának igazságpáncélját?
Végezetül csak annyit javasolnánk a gyurcsányista Dávidnak, hogy a Katica Presszóban adja elő azt az ötletét is, miszerint az adóemelés következtében mostantól kétszeresére nő a feles-sör kombó is. Persze csak a tudományos kísérlet izgalma kedvéért. A kapott reakciókból pedig nyugodtan levonhatja a következtetést, mennyire népszerű az ATV stúdióján kívül, a magyar lakosság körében a magyar lakosság szétadóztatása. Előtte azért talán nem árt, ha köt egy életbiztosítást magának.
(A nyitókép forrása: dkp.hu)