Baranyi Krisztina nagyon szerette volna bebizonyítani, hogy a jobboldali sajtómunkások nem újságírók. Fürjes Balázs azonban néhány keresztkérdéssel nevetségessé tette Baranyi érveit.
Voltak olyan korok, amikor közhatalmat betöltő politikusok mondták meg, mi minősül valódi sajtóterméknek, és mi nem. Az utóbbi kategória pedig azonnal ment is a tiltólistás süllyesztőbe, az előállítói meg a gulágra, hogy ott aztán legyen lehetőségük elgondolkozni azon, milyen csúnyaságokat írtak a jóságos elvtársakról. Nem voltak ezek boldog idők, mert a diktatúra még a legvidámabb barakkban sem boldog. A pörköltszafttal, Trabanttal és kőbányai világossal megváltott hallgatás ugyanis nem keverendő össze a valódi boldogsággal.
1990-ben azonban azt hihettük, hogy a politika, a hatalom által gyakorolt sajtócenzúra kommunista kísértetétől végleg elköszöntünk. Mostanáig. Történt ugyanis, hogy meghívták az ATV-be Ferencváros balliberális polgármesterét, Baranyi Krisztinát, aki a stúdióban szembesült azzal, hogy a Pesti Srácok (PS) újságírója is a kérdezők között van. Pontosabban csak lett volna, merthogy Baranyi a szokásos kioktatása (a „propagandasajtónak”, a „szennymédiának”, a „nem valódi” újságíróknak ő aztán nem nyilatkozik) után következetesen levegőnek nézte a PS munkatársát. (Dehumanizálás, helló!)
A vita pedig akkor pörgött fel igazán, amikor kormánypárti oldalról Fürjes Balázs szelíden arra intette Baranyit, hogy talán nem nekik, politikusoknak kellene eldönteniük, mely médiumok minősülnek szabad és valódi „sajtónak” és melyek szennyes propagandának. Merthogy a politikus már csak olyan, hogy főszabály szerint nem tagja egyetlen sajtóelbírálási zsűrinek sem, ellenben hajlamos a közéletet a saját érdekei és elfogultságai szerint értelmezni.
Nem azt mondták, Krisztina
Baranyi Krisztina aztán visszatért a polémia kirobbanásának helyszínére, az ATV-re, ekkor már vitapartnerével, Fürjessel kiegészülve, akinek egy Pesti TV-s videóval kívánta bemutatni, miért nem tartja újságíróknak a PS munkatársait. „Ez egy nagyon erős érv az én érvkészletemben” – vezette fel a videót Baranyi, amiben szerinte arról beszélnek, hogy helyette „inkább egy kecskét d*gnának meg, mert azt legalább utána meg lehet enni”. Nos, az meglehetősen nagy baj, ha ez „nagyon erős érv” Baranyi érvkészletében, merthogy ebben a formában ez így jókora kamu, a tévében ugyanis erről szó sem volt.
A műsorvezető Jeszenszky Zsolt azzal vezette fel a Baranyiról szóló blokkot, hogy a polgármester nem szép, amihez a PS újságírója, Ambrózy Áron a következő megjegyzést fűzte: „várjál, most Puzsér szerelmes lesz a Baranyi Krisztába, hogy ezt mondtad róla. Aki szerint nem szép a Baranyi Kriszta, az őrült, az inkább d*gjon kecskékkel, ezt fogja írni majd a Puzsér”.Ambrózy tehát – Baranyi állításával szemben – nem azt mondta, hogy előbb közösülnének kecskékkel, mint a ferencvárosi polgármesterrel. Hanem hogy szerinte Puzsér tanácsolja majd a Baranyit csúnyának gondolóknak, hogy inkább létesítsenek bensőséges testi kapcsolatot kecskékkel. És persze, önmagában már az szomorú, hogy a közéleti viták szintjét itt, a kecskehágás akolmeleg mélységeiben kell lefolytatni. Ámde ha már az érvrendszerének „nagyon erős” pillérének nevezte a kecskehágós szálat Baranyi, akkor érdemes leszögeznünk, hogy azért elég alaposan sikerült félreértelmeznie a PS újságírójának mondatait. Azaz az érvrendszerét eleve egy csúsztatásra húzta fel.
Olajos angolna a szappantartóban
A kecskehágás kálváriája ezen a mélyponton azonban még nem ért végét, az ATV-s csörte után ugyanis Fiala János KeljFelJancsi című műsorában folytatódott Baranyi Krisztina és Fürjes Balázs vitája. Ahol is a fideszes államtitkár azzal szembesítette Baranyit, hogyha a stíluson és a kifogásolható mondatokon áll vagy bukik az újságírói lét, akkor alpári megnyilvánulások szép számmal hozhatók a baloldal közéleti szereplőitől és publicistáitól is. Ekkor Baranyi síkot váltott, és hirtelen már mégsem a trágár és sértő stílussal lett baja (ami remek, csak akkor miért a Pesti TV-s videót nevezte a nagyon erős érvének?), hanem a médiumok elveszített pereivel. Fürjes erre visszakérdezett, hogy Baranyi mennyi elveszített sajtóper után szűntetné meg az egyes sajtótermékeket, amire természetesen nem kapott egyenes és egyértelmű választ. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a stílusvita után az elveszített sajtóperek sem számítanak Baranyi „nagyon erős” érvének.
Fiala közel másfélórás műsorában Baranyi végig úgy csúszkált a különböző érvelési síkok között, mint olajos angolna a szappantartóban, és hol a stílust, hol pedig az objektivitás hiányát kérte számon a jobboldali sajtón. Ami szerinte, ugye, nem is valódi újságírás, hanem szenny és propaganda, majd hozzátette: „nagyon pontosan lehet definiálni a sajtó fogalmát”. Majd amikor Fürjes arra kérte, hogy akkor határozza meg, mit is ért pontosan a sajtó fogalma alatt, Baranyi a következő választ adta: „ehhez én sem értek”. Ekkor túl voltunk már egy darab, jól kifejlett ATV-s Baranyi-kirohanáson, két vitán és néhány facebookos ütésváltáson, majd polgármester asszony hirtelen bejelentette: ő igazából annyira sem ért a területhez, hogy definiálni tudná a sajtó fogalmát. Amivel önmagában persze semmi gond nincsen, mert mi sem értünk az agysebészethez meg az atomfizikához, éppen ezért nem nyitunk fel koponyákat, és nem akarjuk megtervezni Paks2-t. A gond azzal van, hogy Baranyi vállaltan nem ismeri az újságírás alapfogalmát – de még csak azt sem tudja egyértelműen megmondani, mi gondja van a PS-sel, túl azon, hogy propagandának tartja –, politikusként mégis jogot formál arra, hogy megmondja, ki a valódi újságíró, és ki nem az. Még akkor is, mikor már minden érvéből kifogyott.
(Nyitókép: ATV.hu)