Kiváló stratégiának tűnt több esetben átörökíteni a pártelnök-korban szerzett követőtábort akkor is, ha az adott politikus már régen maga mögött hagyta az őt felemelő pártját. Ezt a Jakab Péter-effektust használja ki Mesterházy Attila is, és ő sem képes kiaknázni az extra skillt: évek óta csak sületlenségeket posztol, hogy feljebb lájkvadászkodja magát – ám ez nem egy sikeres meccs. Főleg, ha nincs semmi koncepció, csak az üres népszerűséghajhászás.
Mesterházy Attila tavaly pont április negyedikén lépett ki az MSZP-ből. A dátum egy idegen hatalom, a Szovjetunió magyarországi megszállásának dátuma. Ugyanakkor pár napja azt írta: „Az elmúlt évszázad világosan megmutatta, hogy nem jó a magyarság számára, ha keletre kötődik. (…) Magyarország érdekeit nem egy közép-európai külön utas, oroszbarát, magát az orosz érdekek alá rendelő vonalvezetés szolgálja. Mert lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik...”
Mesterházy tehát egy kissé identitászavaros. Amúgy is egy túlünnepelt káder és középsemmilyen vitapartner, ha a jobboldallal kell vitatkoznia, de valójában csak két dologgal írta be a nevét a magyar politika aranykönyvébe. Ő az egyetlen politikus, aki tud homlokba húzott kiskalappal hátrafelé táncolni, a salgótarjáni Moonwalker – méghozzá Zorróként. Azért ez nem semmi, és ő pontosan erre a nem semmire épített úgy 20 évnyi karriert a Magyar Szocialista Párt vörösborfoltos, vidéki, vörös, műbőr foteljeiben, mint ügyeletes reménység az örök megújulásban.
És azóta oda jutott, hogy kínos helyesírással trágárkodik: „Mélyrepülésben a Forint, most kezd Orbán gazdaságpolitikája visszaütni a magyarokra! Sz.. lesz nekünk!” Hogy miért nem sikerült helyesen leírni a magyar pénznem nevét, nem tudjuk, mindenesetre nem csatolt valami jó kis Petschnig Mária Zita-hosszúságú gazdasági elemzést, amellyel alátámasztja a nagy „visszaütést”. De minek is belemenni a részletekbe, hiszen úgysem megy az elemzés egy ilyen bejegyzés kiengedését látva: „A skandinávoknak nem volt EU-s támogatása, mégis gazdagabb társadalmat építettek ki, mint mi.” Talán azért, mert a skandináv bezzegszocdemek elődei nem lopták szét az állam vagyonát arrafelé egyenlő esélyekről hadoválva.
Akkor sem indokol, amikor azt írja ki: „A családbarát Fidesz gyermekvédelmi stratégiájának eredményeként gyerekek halnak meg.” Február 21-én is alábukik az ízléslatrinába: „Az Orbán-kormány kiskorú gyermeknek nézi a nemzetet és minden nap >>megerőszakolja<<”. Hiába az idézőjel, nem segít a rettenetes bűnnel való dobálózáson.
Mindeközben egy olyan embert idéz a lopásról – Iványi Gábort – akinek a szervezete éveken át elfelejtette befizetni a közterheket, ennek ellenére mégis a baloldal érinthetetlen, szent tehene: „Jobb családban nem lopjuk meg anyánkat, nem lopjuk meg a szüleinket, hát nem lopjuk meg a hazánkat sem." /Iványi Gábor/
Február 23-án egy kommentelő teszi helyre Mesterházyt, amikor megfogalmazza: »Ha Semmelweis Ignác látná, mi történik most a magyar kórházakban, inkább elmenne árufeltöltőnek Ausztriába.« »Egyébként osztrák volt.« - helyesbít a kommentelő. Egy másik szerint is »Vagy visszamenne Ausztriàba«
Többször mászkált Ukrajnában, de nem azért, hogy a magyar kisebbség elvett jogainak visszaadásért lobbizzon, hanem hogy megjegyezze: „Számos tennivalója van még a magyar kormánynak az ukrajnai magyar kisebbség megsegítésében. Biztató jelek vannak már, de még kevés.” Mintha a magyar, és nem a Zelenszkij-kormány vette volna el az ukrajnai kisebbségek jogait. Sőt: „Ukrajna újjáépítésében számos magyar cégnek lenne lehetősége részt venni, de a jelenlegi >>hűvös<< viszony nem segíti a magyar KKV szektor >>térhódítását<< Ukrajnában.” Más kérdés, mennyire fizetőképes egy ország, amit mi magyarok is épp eltartunk, de már említettük, hogy Mesterházy Attila nem mestere a közgazdaságtannak attól, hogy közgazdászként szerzett diplomát. Mesterházy ezután úgy vélte, Orbán Viktornak „tényleg nincs gerince”, mert „simán belement Ukrajna EU-s támogatásába.”
Azért volt sikerélménye is, méghozzá Zelenszkij korábbi politikai szövetségesével, aki ma már Zelenszkij esküdt ellenfele: „Sikerült egy együttműködési megállapodást kötni Dimitrij Razumkov által vezetett Okos Politika elnevezésű párttal, ami meghatározó ereje az ukrán parlamentnek is.” Meghatározó, de nem ér semmit Zelenszkijjel szemben. Egy kicsit nehéz elmenni Mesterházy Ukrajnát illető álláspontján, nem?
Február 19-én már az USA-ért aggódott nagyon: „Az Orbán-kormány nem fogadta semmilyen szinten sem a négy befolyásos amerikai szenátort, demokrata és republikánus amerikai képviselőket, akik azért érkeztek hazánkba, hogy "megvitassák a NATO-t és Magyarországot érintő stratégiai kérdéseket. Ezzel az Orbán-kormány konkrétan megsértette az USA-t, Magyarország egyik legjelentősebb szövetségesét, kereskedelmi partnerét, legjelentősebb befektetőjét, a világ jelenleg legnagyobb katonai és gazdasági hatalmának képviselőit.”
Juj! Pedig már mondtuk párszor, hogy nem leszünk gyarmat, csak Mesterházy „Jacko” nem figyelt: biztos a Moonwalkert gyakorolta.
Ilyen lenne tehát a modern magyar – egyszemélyes - szociáldemokrácia, amely egy reptéri Mesterházy-szelfivel tálalja, hogy „A Szocialisták és Demokraták delegációja indul Brüsszelbe, hogy érvényesítse és segítse a magyarok érdekeit, illetve elmagyarázza az ottani döntéshozóknak, hogy Magyarország nem egyenlő az Orbán-kormánnyal.”
Ilyen? Két Bródy János-bölcselet között bántóan trágár, undorítóan szervilis, és gyermekek megerőszakolását emlegető? Miért nem érzi a határokat Mesterházy Attila? Mert ő is része a magyar baloldalnak, amelynek a gyermekek szenvedése is csak egy jó kis alkalom a szereplésre és a sárdobálásra.
Amiről akárhogy kerestük, nem olvastunk nála: hogy miért kellene lemondania baloldali elvbarátainak, a bíróságon elítélt Varju Lászlónak és Fekete-Győr Andrásnak. Nagy erkölcsi talapzatáról ennyire már nem lát alá?
(Nyitókép: pestisracok.hu)