A szocik házi közvéleménykutatója, Pulai András kihozta a legfrissebb eredményeit. És tessék megkapaszkodni, de a számsorból az derül ki, hogy ma Magyarországon 115 százaléknyi biztos pártválasztó van.
Intézet, kutatás, grafikonok, és hogy mindezekhez még olyan kifejezések is társulnak, mint „súlyozással korrigáltak”. Ilyeneket olvasva, mi, egyszerű, földi halandók menten úgy érezzük, hogy meg is érkeztünk a tudomány templomába. És már húzzuk is lefelé a sáros gumicsizmánkat, mielőtt még jelentékenyebb kárt tennénk a kibolyhosodott perzsaszőnyeg-utánzatban.
Szerencsénkre már a tudomány templomának bejáratánál – mint Danténak a pokoljárás során Vergilius – segítőnkül szegődik Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója. Mikor ránézünk a Pulai mester mellkasán feszítő névjegykártyára, rajta a Times New Romannal szedett felirat, hogy ő bizony egy stratégiai igazgató, máris érezzük, hogy egyszerűen nem tévedhetünk el a tudomány templomának rejtelmes katakombáiban.
És már indul is a tárlatvezetés, melynek első freskójához érve Pulai mester kihúzza magát, hogy talán erre a legutóbbi mesterművére a legbüszkébb. (Hogy olvasóink se maradjanak ki az élményből, mellékelnénk is munkáját.)
A műalkotást elsőként a Népszava adta közre, és remek volt a fogadtatása – árulja el nekünk azzal a rá jellemző csibészes kis mosolyával Pulai mester. És mi ugyan nem értünk az ilyen tudományos műalkotásokhoz, mert még egyetlen intézetnek sem voltunk a stratégiai igazgatói, arról nem is beszélve, hogy sem a Bitó-szalonban, de még csak a Népszava hasábjain sem volt soha kedvező a fogadtatásunk. Szóval tényleg félve és megilletődötten pislogunk csak Pulai mester legfrissebb kutatási munkájára, de mintha nem stimmelne vele valami. Mert ha összeadjuk az egyes pártok támogatottságát, plusz azt a 18 százaléknyi bizonytalant, aki tök bizonytalan ugyan, de abban mégis biztos, hogy majd elmegy szavazni, akkor az jön ki, hogy:
42 + 20 + 18 + 4 + 4 + 3 + 3 + 1 + 1 + 1 + 18 = 115.
Ööö, na, most az van, hogy Észak-Korea felhevült lakossága sem szokott 115 százalékban Kim Dzsongunra szavazni. És akkor arról nem is beszélve, hogy erre mifelénk, szelídebb berendezkedési viszonyú országokban a biztos pártválasztók (ahová Pulai mester valamiért beleveszi a bizonytalanokat is) számarányát talán illene 100 százalékra kihozni. Csak úgy, a tudományosság látszatának kedvéért. Hogy mi is elhiggyük, hogy a Publicus Intézet számai mögött valódi kutatás van, nem pedig csak annyi történt, hogy a betűtészta helyett most a számos volt akciós, így Pulai mesternek azt főztek bele a paradicsomlevesébe. És a mi jó stratégiai igazgatónk, miközben kanalazta a levesét, találomra kihalászott a sűrű paradicsomos léből néhány túlfőzött számtésztát, amiket aztán gondosan egymás mellé pakolt az asztalon heverő Népszavára. És hiphop, máris elkészült a legfrissebb tudományos igényességű kutatása.
Ja, és sajnos akkor is paradicsomfolt vetődik a tudományosság látszatára, ha „súlyozással korrigáljuk” a Publicus mérését, és kivesszük azt a 18 százaléknyi bizonytalan, ámde a választáson való részvételben biztos pártválasztót (valamint figyelmen kívül hagyjuk azt a logikai paradoxont, hogy mégis hogyan lesz valaki bizonytalanként biztos pártválasztó?), mert akkor meg az jön ki, hogy 97 százalék. Ami, hát, megint csak nem 100. Szóval talán nem kockáztatunk nagyot, ha azt írjuk, hogy megint nem lett százas Pulai mester munkája.
(Nyitókép: Pulai András Facebook-oldala)