Ilyen nincs: Steinmetz álhírek terjesztésével harcol az álhírek ellen

A jobbikos Steinmetz Ádám rendhagyó vállalkozásba kezdett, amikor meghirdette: ő bizony gyomorforgató álhírek terjesztésével szeretne küzdeni az álhírek ellen. Amiben legalább annyi logika van, mintha a tűzoltók mostantól lángszórókkal próbálnák elejét venni a tűz terjedésének.

Azt persze a jobbikos politikus esetében nehéz eldönteni, érti-e egyáltalán, hogy a tűzzel játszik. Hiszen azt is jó ötletnek találta, hogy az autópályán kialakuló dugók ellen megnyissa a leállósávokat – beláthatatlan tragédiákat okozva ezzel. (Mindenhez is értő budai földesurak figyelmébe szeretnénk ajánlani, hogy dugóban ülni valóban kényelmetlen, ellenben a forgalom előtt megnyitni a leállósávokat pedig konkrétan életveszélyes. Szóval lehet a kettő közül választani, melyik a jobb: a kényelmetlenség elviselése vagy a tragédia okozása.)

Most pedig Steinmetz azt találta ki, hogy a politikai ellenfeléről elkezd álhíreket terjeszteni. Majd miután a pletykát kinyomja a közösségi média terébe, alig álszent módon elítéli az álhírek terjesztését. Ami trükknek egyfelől végtelenül átlátszó és sunyi, másfelől ennek a modellnek a működését jól ismerjük. Hiszen mindenki találkozott már az utca pletykás nénijével, aki az éppen aktuális pletykával körbeturnézza a lakóközösséget, majd miután a legapróbb részletekben is kéjesen elidőzött, bejelenti, hogy bizonyítani természetesen semmit sem tud. A pletykás nénin persze jót mosolygunk, hiszen szinte hozzátartozik az utca látképéhez. Ugyanez a pletykaterjesztés egy politikusnál azonban már végtelenül szomorú, mert tőle többet és jobbat várunk. Steinmetz esetében ezek szerint mindhiába.

Ráadásul az álhírterjesztő Steinmetz a Drót.infót is megnevezi az oldalak között, melyek szerinte álhírt terjesztenek róla. Azt most ugyan nem értjük, hogy ha gondja van az álhírekkel, akkor a politikai ellenfelét miért próbálja pletykákkal eláztatni, de fogadjuk el, hogy Steinmetznek nem a következetesség volt a jele az óvodában. Ugyanakkor van egy jó hírünk is: a magyar jog ismeri a sajtóperek intézményét. Ha gondja van a cikkeink igazságtartalmával, indítson ellenünk sajtópert, aztán majd a bíróság (de nem az ügyben érintett politikus!) eldönti, hogy álhírt terjesztettünk-e. Steinmetz 2019 márciusában még az „Igazság falával” turnézott, bemutatva, mennyi sok sajtópert nyert meg a Jobbik. Hogy két év múlva aztán úgy tegyen, mintha nem lenne jogi eszköz a kezében, amivel az „álhírek” ellen képes harcolni. Ezért kénytelen a közösségi oldalán ő maga eldönteni, melyik róla szóló hír igaz, és melyik nem. Ha következetességből nem is, de megtévesztésből jár a csillagos ötös.

A bejegyzése végén aztán azt is elárulja, hogy ha valaki hiteles információkat szeretne megtudni Steinmetz Ádámról, az forduljon egyenesen Steinmetz Ádámhoz. Ne pedig a csúnya és gonosz sajtóhoz, amelyik ellenőriz, kellemetlen kérdéseket tesz fel vagy kritikát fogalmaz meg. Szóval ezekre a politikusokat ellenőrző aktusokra, amiket a sajtó végez, Steinmetz szerint egyáltalán nincs szükség. Ami egészen vérfagyasztó gondolkodásra vall, és ilyen érintetlen formában utoljára az ’50-es évek kommunista Szovjetuniójában bukkant fel. Meg most Steinmetznél. De legalább tisztázta, milyen világot szeretne visszahozni.

(A kép forrása: Facebook)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom