Elemzők és pártelnökök együtt mentek a lecsóba 2010 óta minden választáson az ellenzéknél. Komoly szakirodalma van a baloldal választás előtti nagy mellényeinek, ám annál kevesebb a választási zakóik kommunikálásának. Összeszedtük a legszebb kudarcmagyarázataikat azokról a pillanatokról, amikor mindig megérkezett a nagybetűs valóság, hogy egy újabb ciklusra visszanyomja a baloldali megmondók fejét a víz alá, vagy végleg eltüntesse valamelyik önhitt, kártékony pártjukat. Ugye, milyen jó mindezt újraolvasni?
„Nem akar nyilatkozni a választások eredményéről Retkes Attila, az SZDSZ elnöke, (…) az SZDSZ részéről eddig csak Skaliczki Andrea, a párt országos tanácsának elnöke reagált a kudarcra. Megállapította, hogy a választók "nem adtak esélyt a megújulásra a két rendszerváltó pártnak". Skaliczki szerint a két pártnak és Bokros Lajos programjának létjogosultsága lett volna a következő parlamentben.” - olvashattuk 2010-ben a Bokros által összeköttetett MDF-SZDSZ választási frigy kudarca után. „"Mi lenne, ha még én is pesszimista lennék, nemcsak a körülöttem lévő újságírók?" - fakadt ki az eredmény előtt még Somogyi Zoltán kampányfőnök. „Az MDF esetleges B tervéről azt mondta, hogy az ő feladata a kampány irányítása volt, nem is tagja az MDF-nek.”
Az MSZP 2010-ben még tudott optimista lenni, Lendvai Ildikó képében: „Az MSZP-vel ugyan nagy baj történt, de nem érte halálos tőrdöfés’' - foglalta össze egy mondatban pártja jelenlegi helyzetét a baloldalhoz intézett levelében. — „Most vesztettünk. De az MSZP erős ellenzéki párt maradt. Matematikai értelemben átmentünk a tű fokán. Most jön a neheze. Hogy politikai és erkölcsi értelemben is átmenjünk a tű fokán.”
Nem mentek át, sőt, csökkentek. „A legfőbb tapasztalat az, hogy ilyen eredményt senki nem várt. Nem láttak olyan jeleket se a jelöltjeink, se az aktivisták, amelyek alapján erre számítottak volna. (…) Azért ne felejtsük el, hogy az MSZP-t a nulláról kezdtük újjáépíteni. 2010-ben sokan egy lyukas garast nem adtak volna azért, hogy stabilizálni tudjuk. Ha ma nincs hálózatunk, infrastruktúránk, ez a választás másképp végződik. Négy évet beletettünk, hogy 2014-ben leváltsuk a kormányt. De ha nem most, akkor 2018-ban kell megtennünk. (…) Továbbá nem kezeltük jól a Jobbikot” – erről beszélt 2014-ben a parlamenti választás kudarca után az MSZP akkori elnöke, Mesterházy Attila. Az ATV-nek ekkoriban azt mondta: volt és van is kormányváltó hangulat az országban, de az apátia és a közöny nagy ellenfele volt a baloldali erőnek.
De a legütősebb pillanatképet a Népszabadság rögzítette: „Amikor múlt szombaton délelőtt egy tűzpiros Honda motor állt meg csikorgó gumikkal az MSZP székháza előtt, a szóra bírható riportalanyra váró újságírók meghökkenve nézték a motorost, ta-lálgatták, ki az a bolond, aki beállt a szoci vezetőknek fenntartott helyek egyikére. Mesterházy Attila szállt le a nyeregből. A gumik állapotából látszott, hogy régen ült a motoron. A lemondott pártelnök kihasználta a meghökkenést, és besietett, hogy az országos választmány előtt elmondja a beszédét, amelyben hitet tett az MSZP önállósága, a baloldali fordulat mellett, szólt néhány keresetlen szót a Fidesz, a szövetségesek és a sajtó felelősségéről a választási kudarcokban, majd távozott. Motorra ült, elhajtott. Ezúttal sem válaszolt az újságíróknak, csak akkor emelte fel a bukó-sisak plexijét, amikor azt kérdezték, igaz-e, hogy nagy tapsot kapott. Megerősítette, hogy így volt. Úgy nézett ki, mint aki mázsás kövektől szabadult meg. Meghúzta a gázkart és elengedte a történetet.”
Puch László is jól jellemezte a vereség mibenlétét: „Amikor 2011-ben az új pártvezetés felállt akkor az MSZP nagy bölényei tisztességgel félreálltak, átadták a helyüket a fiataloknak, akiknek azonban most sikerült visszahozniuk a múltat, Gyurcsányt, Bajnait, Fodort és Kunczét. Ez hiba volt.”
Vona Gábor a Jobbik élén 2014-ben úgy értékelt: "El kell ismerni, hogy a célunkat nem tudtuk elérni, az elmúlt 24 év tovább folytatódik" „Ennek ellenére tudja, hogy a szimpatizánsaikban van csalódottság, ahogy benne is, 2018-ban viszont meg fogják nyerni a választást – ígérte.” No, mit kellett mondania 2018-ban ehhez képest, miután lemondott és kivonult a hivatalos politikából, hogy Youtube-influencerré essen vissza? „A 2018-as választási eredményért a Jobbik miniszterelnök-jelöltjeként egyszemélyi felelősséget vállaltam. Mivel a választási győzelem nem valósult meg, tartottam a szavam.”
2018-ban az LMP akkori társelnöke, Hadházy Ákos szerint a választást nem a kormányoldal nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. Távozott az LMP társelnöki posztjáról - mandátumát persze nem adta vissza.
Az 1 százalék alatti eredményt elérő Együtt elnöksége is lemondott, Szigetvári Viktor, a párt miniszterelnök-jelöltje azt mondta: ezt a kampányt az Együtt elvesztette, sikertelen volt az a stratégia, amire felépítették a saját listás kampányukat. „Én ezt most nyilvánvalóan be kell, hogy fejezzem” – mondta az ATV-ben az Együtt politikusa, aki visszatér a civil életbe. Arról is beszélt, hogy az Együtt tisztújító kongresszust tart, amelyen a közösség el fogja dönteni, hogy „egyáltalán folytatni akarja-e”. Szigetvári azt javasolja majd, hogy ebben a formában ne folytassák.” Alaposan mellétrafált ő is „elemzőként”: „Személy szerint az utolsó napokban száztizenöt fős Fidesz-frakciót jósoltam volna, és néhány egyéni választókerületben is inkább baloldali győzelmet vártam.”- nyilatkozta a Magyar Nemzetnek.
"Folytatjuk, mert van több, mint 150 ezer magyar ember, aki a Momentumra szavazott. Folytatjuk, mert Magyarországon a rendszerellenzék megbukott. Folytatjuk, mert 18 év alattiak tömegei, és a baloldalból-Jobbikból kiábrándultak milliói várnak arra, hogy a Momentum képviselje őket. (…) Folytatjuk, mert mi vagyunk a jövő” – szerénykedett szokása szerint az örök önkritikus Fekete-Győr András a Momentum élén.
„Lemond az MSZP elnöksége” – jelentette be még a választás éjszakáján Molnár Gyula elnök, aláhúzva, tudomásul veszik a választói akaratot és felelősnek tartják magukat a kialakult helyzetért.
Az örök optimista mamakedvence, Karácsony Gergely 2017-ben az ATV-ben arról beszélt: ”...a 2014-es Összefogás hibás volt, de majd a mostani, 2018-as, az más lesz.” De nem csak ezért volt közröhej a szereplése, hanem azért, mert azt jósolta, kizárt a Fidesz kétharmada, mert az ellenzéknek ahhoz „nagyon hülyének kellene lennie”. 2018-ra lemondott Párbeszéd-társelnökségéről, ezekkel a gondolatokkal: „..abban bíztak, a magas részvétel a változást akaró polgárokat erősíti, a végeredményt látva azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a változást akarók, hanem a kormányt támogatók is nagyobb arányban szavaztak, mint ahogyan azt néhány héttel ezelőtt gondolták. Kijelentette: nyilvánvaló, hogy az eredmény messze elmarad attól, amiben hittek és amiért dolgoztak.”
„A Magyar Liberális Párt vezető testülete bizalmi szavazást kér magával kapcsolatban a tagságtól, mert bár a párt minimális célkitűzése, úgy tűnik, sikerült, a választási eredmény összességében nem ad okot az elégedettségre - közölte Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke ugyanebben az évben.
Egy 2019-ben kiszivárgott hangfelvétel szerint úgy fogalmazott az akkor LMP-s Szél Bernadett az egy évvel korábbi bukás után: „Minden percet sajnálok, amit Kunhalmi Ágira pazaroltam. (…) Milyen stratégia volt az, mi döntött akkor a baloldalon belül, amikor ezekben a polgári körzetekben Bauer Tamást, Niedermüller Pétert, meg ilyen figurákat indítottak?” És még LMP, 2019, uniós kör: „Lemondott az LMP elnöksége, miután a párt nem szerzett mandátumot a vasárnapi európai parlamenti választáson – jelentette be Keresztes László Lóránt társelnök.”
Zárásként pedig jöjjön egy igazi 2018-as előrelátó, örök érvényű, bölcs Török Gábor-idézet, ami jól jelzi, mennyire fájhatott a sok ellenzéki elemzőnek, hogy 2010 óta soha nem látták jönni a bukást: „Mindenképpen meglepetésnek tűnik ez a végeredmény a várakozásokhoz képest is”.„A Fidesznek sikerült új szavazókat behozni ahhoz képest, mint amire számítani lehetett”. „Az ellenzék komoly válságára kell számítani”.
Ehhez persze nem kellett jósnak lenni. Hiszen ez a múlt és a jelen.
(A kép forrása: hvg.hu)