Ha eddig nem lett volna világos, minek kell Karácsony Gergelynek 55 tanácsadó, akkor erre a kérdésre a teleplakátolt Budapest most megadta a választ. A főpolgármester látványpékségében ugyanis azt sütötték ki, hogy a kormánnyal szembeni virtuális hadviselést csúcsra kell járatni.
Eredmények hiányában eredménykommunikáció sem lehetséges – tartja az ősi kínai mondás, ezért hát Karácsonyék gőzerővel hozzáláttak a bűnbakképzéshez. A klasszikus recepten annyit változtatva, hogy a kormány felé fordított ágyúcsöveket megszórták fahéjjal, így mégiscsak fogyaszthatóbb a támadás.
A plakátokon ráadásul olyan elmésségek szerepelnek, mint hogy „ki ne akarná, hogy este világítsanak a lámpák az utcákon?!”, vagy például „ki ne akarná, hogy a csapból mindig folyjon az ivóvíz?!”. A Nagy Demagógia Vetélkedő középdöntőjének pályamunkáit tehát arra használják Karácsonyék, hogy elmondják a budapestieknek, amit a budapestiek amúgy is tudnak, akarnak. Hiszen ezek az ő kívánságaik.
És mielőtt Karácsonyék a budapestiek adóforintjaiból a második fordulóban megkérdeznék, hogy „ki ne akarna kevés munkával rengeteg pénzt keresni?!”. Esetleg ezt némileg továbbgondolva: „ki ne akarna negyvenévesen nyugdíjba menni, hogy a 40 feletti aktív éveit felváltva töltse egzotikus tengerpartokon és alpesi sípályákon?!”, előre szólunk, hogy ezekre is a válasz az, hogy mindenki ezt szeretné. Lásd még örök élet, ingyen sör.
A vágyak kiplakátolása természetesen nem old meg semmit, de legalább melengeti a szíveket így télvíz idején. És az sem utolsó szempont, hogy a budapestiek minden utcasarkon és buszmegállóban azt látják: Karácsony a tehetetlensége ellenére is Jó Ember. Elvégre ugyanazt akarja, amit ők is. Ennek reklámozása pedig igazán megér néhány tízmilliót a fővárosiak adóforintjaiból. Tiszta haszon, főleg a főpolgármesternek. Aki ezzel az akciójával megpróbálja olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy a léctartó tetejéről se látszódjon a Lánchíd azt jó eséllyel még ő sem tudja leverni. Felfest egy nem létező szörnyet, ami ki akarja csavarni a villanykörtéket és elzárja a csapokat, majd ezt a képzelt démont a hős Karácsony legyőzi. Hogy gyermekded az egész? Még szép! Mégis működik, mert a mesekönyveink megtanítottak rá, hogy mindig a bátor megmentőnek szurkoljunk.
Csakhogy a hős Karácsony valójában egy kókler. Szemfényvesztő. Nem rovarhoteleket ígért, és képzelt szörnyek legyőzését, hanem egy nyugatos nagyvárost, szójalattéval folyó Kánaánt és kerítést (vegán) kolbászból. Ebből lett aztán végül az, hogy fahéjjal meghintett ágyúcsövekkel száll harcba a kormány ellen. Mint valami elfuserált, 21. századi Don Quijote. Mi mást is remélhetnénk, mint azt, hogy minél hamarabb a Karácsony-történet végére érünk.
(A kép forrása: Magyar Hírlap/Hegedüs Róbert)