Kínos: történelemből elégtelen jár Alföldinek

Alföldi Róbert egy műsorban kifejtette: azért kellene afgánokat befogadnunk, mert 1956-ban rajtunk is segített a Nyugat. Történelmi tényekkel árnyaljuk a kijelentést.

Nyilván sohasem a gondolati következetességük miatt szerettük a hazai balliberálisainkat, hanem mert mondjuk elég nagy humorfaktor lakozik bennük (lásd az elektromos rollerét megfürdető Fekete-Győr Andrást). Példának okáért miközben az egész nyugati világot elemészti – a saját múltbéli gonoszságai miatti – öngyűlölet, addig a mi balosaink továbbra is úgy esnek hasra a Nyugattól, mint Joe Biden egy átlagos lépcsőzéstől.

Legutóbb például Karácsony GeLgely egyik legfőbb támogatója, Alföldi Róbert (megváltozás előtti jobbikosaink Farföldi Robertaként ismerhetik, de csak mert odaát a másság elfogadása alap) Friderikusz Sándornak kifejtette, mennyire velejéig romlott is ez a magyar nép, hogy képtelen az afgánokat befogadni. Miközben hozzánk meg milyen segítőkészen állt 1956-ban a Nyugat.
Mondja ezt egy olyan ország (…), ahol ötvenhatban, érted, itt-ott-amott fogadtak. Egy ilyen ország mondja?” – teszi fel pátoszosan dagályos kérdését az ország élő lelkiismerete, Alföldi.

Azt most hagyjuk is, hogy a szovjet megtorlás elől 1956-ban Svédországba, Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba menekülő magyarok történetéből logikailag miért és hogyan következik az, hogy nekünk több mint 60 év távlatából afgánokat kellene befogadnunk? Hanem koncentráljunk Alföldi alapállítására, amely szerint mi mennyire hálátlanok vagyunk, miközben velünk pedig csudamód önzetlenül bánt a nyugati világ.

Kezdjük az értünk, a sorsunkért és jövőnkért őszintén aggódó Nyugat történet azzal, hogy a második világháborúban Churchill egészen tisztán látta, hogy ha nem ők szabadítják fel Kelet-Európát, akkor „felszabadítja” majd Sztálin elvtárs (a problémát Márai egy naplójegyzetében úgy ragadta meg, hogy vajon miként hozhatják el a szabadságot azok a szovjet katonák, akik maguk sem szabadok?). Ezért azt javasolta Rooseveltnek, hogy az Olaszországban tartózkodó angol-amerikai csapatok induljanak meg Szlovénia, Magyarország és a Balkán felé. Az USA elnöke azonban úgy döntött, hogy a térségünkért inkább nem kockáztatja Nyugat-Európa felszabadításának sikerességét. Majd mikor 1945-ben Roosevelt számára is teljesen világossá vált, hogy Sztálinban nem lehet megbízni, mivel Lengyelországban „szovjet típusú választást” akar tartani, akkor sem próbálta Eisenhowernél elérni, hogy nyomuljon előre Berlin, Bécs és Prága felé. Az Alföldi által hőn szeretett Nyugat tehát karba tett kézzel végignézte, amint Sztálin bekebelezi Kelet-Európát, és kiépíti diktatúráját.

És ha már 1956. A pesti srácok valóban fegyvert ragadtak a szabadságért, és vállalták, hogy néhány puskával felveszik a harcot a szovjet világbirodalom tankjaival szemben. És mit tett értünk a Nyugat? Pont semmit. Mert az ENSZ-t éppen az kötötte le, hogy megoldja a szuezi válságot. De Nagy-Britannia egykori budapesti nagykövete, Peter Urwin arra jutott, hogy a Nyugat nagy valószínűség szerint a szuezi válság megtörténte nélkül sem segített volna Magyarországnak.

Ellenben a rendszerváltoztatás után már ismét felkeltettük a Nyugat érdeklődését, amikor Alföldi balliberális elvtársai néhány üveggyöngyért cserébe teljes stratégiai ágazatokat játszottak át külföldi kezekbe. Amit a Nyugat úgy hálált meg, hogy a megtermelt profitot szépen kiszivattyúzta hazánkból. És félreértés ne essék, ez nem vádirat a Nyugat ellen, mert a Nyugat az általunk kiragadott történelmi példákban mindig önazonosan viselkedett. Úgy, ahogy a saját önös – ha tetszik, önző – politikai és gazdasági érdekei megkívánták. Amivel nincs is semmi gond, mert minden világbirodalom így működik – elvégre a felemelkedését is annak köszönheti, hogy a saját érdekeit minden és mindenki más elé helyezi. A gond sokkal inkább azzal az – Alföldi által is terjesztett – ostoba és demagóg Nyugat-képpel van, amely a Lajtán túl mindent szivárványosan csodálatosra fest, csak hogy felmutathassa a magyarok örök bűnösségét. És azt, hogy az SZDSZ pártként ugyan megszűnt létezni, de a magyarellenes szelleme továbbra is köztünk kísért.

(A kép forrása: Jelen)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom