Petrovics Kingát a Politikai Hobbistából ismerhette meg az ország – egészen pontosabban annak jobboldali része. A PestiTV azóta ugyan megszűnt, ő azonban továbbra is aktív a közösségi médiában. Fent van a TikTokon, blogol, és lazán, természetesen terjeszti a „nagyvárosi puhakonzervatív” életérzést, amelybe az is belefér, hogy a vasárnap jógapózban indul, nem pedig a templomban. A hazai jobboldal szerinte ugyanis sokszínű és nyitott, ahol ő is gond nélkül elfér, és még arra is képes, hogy megszólítsa a fiatalokat. Interjú.
A PestiTV elindulásával ismerhetett meg a jobbos politikafogyasztó. Milyen út vezetett odáig, hogy feltűnj a Politikai Hobbistában?
Mindig is foglalkoztatott a politika, már kisgyerekkoromban belecsöppentem ebbe a világba, hiszen a nagypapám meg apukám intravénásan tolta belém. Apu előbb engedte meg, hogy híradót vagy politikai műsorokat nézzek velük, mint egy szerinte bugyuta mesét. Konzervatív nevelést kaptam a családomtól, a baloldal pedig nálunk szitokszó volt, ami nem meglepő annak fényében, hogy nagyapámtól például a családi vállalkozását, a nyomdáját is elvették a kommunisták. A jobboldaliságom tehát innen eredeztethető. Ismerősi körben főiskolás koromig vitáztam politikáról, de sértődéseket eredményezett, így a konfliktusok miatt aztán jó ideig nem erőltettem. A véleményemet inkább megtartottam magamnak, illetve azoknak a barátaimnak, akikről tudtam, hogy hozzám hasonlóan gondolkoznak. Szóval mások érzékenységére figyelve jó pár évig szűk burokban tartottam a politikai nézeteimet, amihez egészen addig tudtam is tartani magam, amíg vidékről Budapestre nem költöztem. Itt aztán azzal találkoztam, hogy a munkatársaim az arcomba tolják a baloldali propagandát. Persze ez a fővárosban nem egyedi. Először mindenféle menekülőutat választottam, próbáltam nem odafigyelni rájuk, és inkább a munkába merültem. A választásokhoz közeledve azonban feltettem magamnak a kérdést, hogy Úristen, mi van akkor, ha tényleg eredményes lesz az agitációs propagandatevékenységük? És egyre frusztrálóbbá vált ez a gondolat. Ekkor futottam bele a Mandineren a Megafon hirdetésébe, és döntöttem el, hogy jelentkezni fogok a képzésre, pedig akkor még azt sem tudtam, mi is lesz ez az egész. Közben pedig önszorgalomból kezdtem el vicces mémeket gyártani, de csak nagyon szolidan, Insta- és Facebook-sztorikban megjelentetve, Jeszenszky Zsolt viszont így is felfigyelt rám és a mémjeimre, és megkérdezte, hogy szerepelnék-e az induló műsorában, a Politikai Hobbistában? Amire természetesen azonnal és határozott nemmel feleltem.
Aztán mégiscsak a Hobbistából ismerhettünk meg. Mennyit mérlegeltél a jobbos coming outod előtt?
Mire a tévéhez kerültem, addigra már megvolt bennem annyira a tenni akarás, hogy nem érdekeltek a következményei. És talán nem is gondoltam, hogy ennek például lehet olyan káros mellékhatása, hogy barátok morzsolódhatnak le. Ami persze végül mégiscsak lett és bekövetkezett, és tényleg sajnálom, de ezt a járulékos veszteséget el kellett könyvelnem. A véleményem nyíltszíni felvállalásánál sokkal nagyobb stresszfaktort jelentett a kamera előtti szereplés. Na, az tényleg félelmetes volt. Konkrétan az első adás előtti napon fel is hívtam Zsoltot, és mondtam neki, hogy figyelj, bocs, de mégsem megyek be. Mire ő közölte velem, hogy ezt buktam, mert már velem tervezték a műsort, szóval innen már nincs visszaút. De örülök, hogy rábeszélt, mert sokat tanultam belőle.
Mennyit változott a műsor óta az életed?
Nehéz megmondanom, hogy a változásból mennyi írható a politikai szereplésem, és mennyi a covid számlájára. Mert a koronavírus okozta lezárások káros szövődménye és velünk maradó mellékhatása azért mégiscsak az lett, hogy azóta kevesebbet ülünk le a barátainkkal, ismerőseinkkel, ritkábbak lettek a személyes találkozások. Közben persze lett egy saját blogom is Kinga Szerint néven, szóval mostantól csak az nem tudja a véleményem, aki nem kíváncsi rám.
A politikai „megmondós” hangod szerintem kifejezetten laza és természetes. Mit gondolsz, mennyire nyerhetők meg a konzervatív gondolat számára a fiatalok?
Önmagában onnan érdemes a kérdést megközelíteni, hogy először azt rögzítjük, mit is értenek a fiatalok ma a politika gyűjtőfogalma alatt? Szerintem azt, hogy kimennek a Greenpeace-szel tüntetni, van vonulás és zene, haverok, buli, Fanta… És számukra ezek a divatos, közösségi élményt nyújtó társadalmi kiállások jelentik a politikát. Tehát a politika beszűkül az éppen aktuális és trendi „fontos ügy” melletti kiállás Facebook-profilkép keretébe. A másik pedig hogy a jobboldal sem egy alaktalan, egybefolyó massza. Sokan vagyunk sokfélék, és szerintem ebben az a jó, hogy több irányból tudunk szólni az emberekhez, fiatalokhoz. Rólam például a budapesti barátaim többek között azért gondolták, hogy baloldali vagyok, mert toleráns a személyiségem, az pedig szerintük nem jobboldali „műfaj”. Vagy mert vasárnap reggel előbb vagyok jóga pózban megtalálható, mint a templomban. A konzervativizmus fogalma kicsit talán megfoghatatlanabb is a 21. századi nagyvárosi létben, ezért nem is kimondottan szeretem használni. Hiszem, hogy a mi feladatunk megmutatni, ezek az értékek sem ördögtől valók, és nem vet ki magából a magyar jobboldali közeg, ha nem mindennel tudsz azonosulni.
De ha a politikai pártok, márpedig az ellenzék ezt csinálja, felsorakoznak a trendi ügyek mellett, azzal máris maguk felé csábítják a fiatalokat, nem?
Persze, de ugyanilyen fontos, és talán még ezt az élményt is megelőző politikai iránytű az, amit otthon a családban lát, hall és tapasztal egy fiatal. Ehhez kapcsolódó személyes élményem Nyugatról - az ország nem is annyira fontos, sokkal inkább a jelenség -, hogy az anyák nem kapnak a kórházban segítséget a szoptatáshoz. Ha a pici önmagától nem jön rá, mi is a teendője az édesanyja mellével, már azonnal nyomják is a szájába a cumisüveget. Innentől kezdve pedig már nem feltétlenül lesz meg az erős anya-gyerek kötődés. Ámde ha mégis, akkor azért igyekeznek azt feledtetni, ugyanis fél év múlva az anyák visszamennek dolgozni, ezzel pedig a kapcsolódás egy újabb esélye veszik el. Ijesztő élmény volt ez számomra, mintha mesterségesen akarnák őket leválasztani egymásról. Azt pedig tudjuk, hogy ha sikeres a szülőktől való elválasztás, akkor sokkal könnyebb az illető véleményét kívülről befolyásolni.
A leválasztás mellett azonban vannak összekötő csatornák is, mint például a TikTok, ahol te is fent vagy.
Még én is csak tanulom a platform szabályait, de tetszik, hogy a Facebook-videókkal szemben itt sokkal kötetlenebb, természetesebb és humorosabb tartalmakat lehet legyártani. És a TikTokot sokan a bugyuta, tét nélküli videókkal azonosítják, hozzáteszem, némi joggal, persze, de vannak minőségi tartalmak is, amik néhány hét alatt függővé tudják tenni az embert. A fanyalgás helyett azonban tudomásul kell vennünk, hogy a tévéhez hasonlóan ma már a Facebookon sem lehet elérni a fiatalokat, merthogy egyszerűen nincsenek ott. A platform önmagában viszont csak technikai kérdés, aminél sokkal fontosabb a tartalom illetve azzal sajnos muszáj szembenéznünk, hogy ellenzékben lenni, lázadni a fennálló rend és hatalom ellen, nos, ez a fiatalok természetes testtartása. Ámde ebből nem következik, hogy eleve nem tudjuk megszólítani őket. Jó tartalmakkal, jó témaválasztással szerintem ez sikerül.
Szerinted az ellenzék képes megszólítani a fiatalokat? Gondolok itt például arra, hogy a miniszterelnök-jelölt-jelölti előválasztáson Fekete-Győr András tök utolsó lett.
A Momentum hibát követett el azzal, hogy bement az összefogásba, ez nem vitás, a Gyurcsánnyal nem szimpatizáló fiatalok egy része ugyanis biztosan nem ment velük. Viszont azóta láthatóan megint irányt váltottak, és most próbálnak visszatérni az „összegyurcsányozódás” előtti patyolattiszta állapotukba. Ha az ellenzéki oldalon létrejön két nagyobbacska tömb, az egyik a DK, a másik pedig a Momentum vezetésével, akkor a fiatalok egy része szerintem ismét vissza fog térni a Momentumhoz. Az emberek politikai emlékezete ugyanis rövidtávú, és sokan el fogják felejteni a Momentumnak, hogy a tisztasági fogadalmuk ellenére 2022-ben azért mégiscsak „összegyurcsányozták” magukat. Egy 2022. szeptemberi felmérés szerint azonban Orbán Viktor és Novák Katalin a legnépszerűbb politikusok a fiatalok körében, szóval itt is megvan az előnyünk. Ebből persze nem az következik, hogy hátradőlhetünk, hanem éppen ellenkezőleg: azon kell dolgoznunk, hogy magunk mellett tartsuk őket. Mindenki hozzáteheti ehhez a magáét, én, te vagy bárki a jobboldali táborból…de nem én leszek annak megmondója, hogy ezt „nagyban” hogy kell csinálni. Ezt meghagyom az illetékes kommunikációs szakembereknek. Azt azonban tudom, hogy ha fontos és megőrzendő értéknek tartjuk a jobboldaliságot, meg az olyan hozzá tapadó fogalmakat, mint haza és család, akkor azon kell ügyködnünk, hogy ezt átadjuk a fiataloknak is.