Márki-Zay Péter mozgalmának elnökségi tagja, Lukácsi Katalin kifejtette, hogy a szentek helyett ezerszer szívesebben látna freskón egy elítélt bűnözőt.
Történt, hogy a Catholic University of America kampuszán kiállítottak egy – hát, hogy is fogalmazzunk finoman, felebaráti szeretettel? – rendhagyó festményt. A műalkotás különlegességét az adja, hogy George Floydot Jézus Krisztusként ábrázolja (Szűz Mária szerepében pedig Floyd édesanyja látható). Floydról röviden, tömören és nedves fűben megpihenő dióhéjban azt kell tudni, hogy életében egy bűnöző volt. Többször ült börtönben kokainfogyasztás miatt, 2007-ben pedig azért ítélték el, mert fegyverrel kirabolta egy terhes nő lakását. Élete utolsó bűne aztán az lett, hogy bedrogozva akart venni még egy doboz cigarettát is. Az eladó azonban csontrészegnek vélte Floydot, ráadásul azt feltételezte, hogy hamis pénzzel akar fizetni, ezért hívta a rendőrséget. A kiérkező rendőrök közül pedig egy bizonyos Derek Chauvin rátérdelt a nyakára, és kilenc percen keresztül úgy is maradt, megfojtva ezzel Floydot. Aki így halálában áldozattá, egy különösen erőszakos rendőri aktus áldozatává vált.
Floyd Jézus Krisztusként való ábrázolása nyilvánvaló provokáció, hiszen a Megváltó bűntől mentes élete feszül szembe – és az alkotásban fonódik össze – egy bűnöző bűnlajstromával. Ami azért a legtöbb hívő számára erősen megütköztető. De nem így Lukácsi Katalinnak (ha valaki nem ismerné, ő az, aki azzal vált „híressé”, hogy még a KDNP-ben sem tudott karriert befutni), aki egy Facebook-bejegyzés kommentháborújában vette védelmébe a festményt. Lukácsi – úgy is, mint Márki-Zay mozgalmának elnökségi tagja – legerősebb állítása, hogy
„ezer Floyd inkább a freskók közé, mint patyomkin, kiüresített, soha meg nem értett szentek”.
Ha jól sejtjük, erre mondják, hogy két profán és blaszfémikus legyet egy csapásra. Lukácsinak ugyanis úgy sikerül a szentek sorába emelnie – az életében bűnöző, halálában áldozat – Floydot, hogy közben kétségbe vonja az egyház által kanonizált szentek jelentőségét.
Lukácsi gondolatmenete ráadásul nem csak azért zavarba ejtő, mert semmi kivetnivalót nem lát Jézus és egy bűnöző (művészi) azonosításában. Hanem mert gyakorlatilag mondatról mondatra ellentmondásba keveredik önmagával – ez vélhetően valamiféle alapkövetelmény lehet egyébként Márki-Zay mozgalmában. Először ugyanis azt írja – tört és magyartalan magyarsággal –, hogy „kevés szentnek volt egyébként kevesebb bűne, mint Floydnak” (ami Lukácsiról magyarra fordítva valami olyasmit jelenthet, hogy a legtöbb szentnek legalább annyi bűne volt, mint a terhes nő lakásába fegyverrel betörő Floydnak). Majd egy mondattal később már arról értekezik, hogy a „bűnnek nincs mértékegysége”. Ami csodálatosan semmitmondó gondolat, de akkor az imént mégis hogyan hasonlította össze Floyd és a „kiüresített” szentek bűneit, ha egyszer a bűnnek nincs is mértékegysége? Rejtély, mint az, hogyan lehet egy KDNP-s bukásra politikai karriert felhúzni.
Aztán Lukácsi azt is írja, hogy a „felszínes vallásosság >bűne<, hogy a »jó kereszténység«-hez sokaknak elégnek tűnik az áldozat-lét”. Most ha jól értjük, akkor Lukácsi itt a saját felszínes vallásosságára utalhat, hiszen pontosan ő az, aki a bűnöző Floydot a szentek freskói közé emelné, csakis azért, mert halálában áldozattá vált. Szóval Lukácsi újabb ellentmondása szerint az áldozat-lét fetisizálása egyfelől nagyon nincs rendben, mert az a felszínes vallásosság bűne. Másfelől viszont éppen ő az, aki kihajigálná a valódi szentek freskóit, csak hogy azok helyére betehessen ezer – áldozatiságában propagandisztikusan megigazuló – Floyd-festményt. Azért ebben mondjuk tényleg igaza van Lukácsinak, mert ennél felszínesebb gondolkozást – meg vallásosságot – még az MSZP hívő tagozatában sem szimatoltak volna ki a világ legprofibb nyomkövető kutyái.
És nagyjából pont ide, az MSZP egykori hívő tagozatának légüres terébe érkezett most meg Márki-Zay és Lukácsi. Amivel nincs is semmi gond, hiszen útkeresés a baloldalon is lehetséges. Csak ha szabadna kérni, legalább Jézust hagyják ki az önigazoló játszmáikból. Mert az nagyjából akkora blaszfémia, mint a Lukácsi Katalin képzeletében kiállított ezer Floyd-freskó.
(A képek forrása: Facebook)