Eljött az a pont, ahonnan ép ésszel nem lehet követni, ami a baloldalon zajlik.
Mi a drótnál tényleg mindent megpróbáltunk. Olvastuk, követtük, néztük és próbáltuk megérteni, mi a fene zajlik a baloldalon. Hiába. Mostanra csak annyit értünk a dologból, hogy Gyurcsány továbbra is ott van, állócsillag, hogy Márki-Zay Pétert idézzük. Rajta kívül azonban olyan tempóban keringenek a kisbolygók, hogy most már lehetetlen követni a fejleményeket.
A minap például az egyhetes szabijáról sikerrel visszatért Karácsony Gergely a Jelen nevű médium munkatársának, Benyó Ritának adott közel egyórás interjút (a teljes verziót itt érheti el). A következőt mondta:
"(...) mivel a Fidesz arra készült, hogy én leszek az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, ezt árazták be, mert látták nyilván, amit én is érzékeltem, és ennek a felelősségét nem tudtam nem magamra venni, amikor elindultam az előválasztáson. Hogy ezt a nagyon sokszínű ellenzéket valahogy egyben tudom tartani, és sok szavazó meg politikai szervezet számára én egy olyan kompromisszum vagyok, ami még belefér. De úgy tűnik, hogy a szavazók nem akartak ilyen kompromisszumot. Aminek én egyébként nagyon örülök.
Pár hete még az volt a mondandó Karácsonyéknál, hogy tőle fél a Fidesz, ezért lesz ő a balos jelölt. Mostanra onnantól, a rettegés fokától sikerült odáig eljutniuk, hogy a főpolgármester örül neki, hogy a saját háziversenyükben sem kértek belőle a saját választóik. Az ész megáll, miként Budapest az elmúlt egy évben.
Nem véletlenül említettük Karácsony pozícióját. Ha már ennyire örül neki, hogy még a sajátjai sem kértek belőle, nem gondolt arra, hogy közösen is örülhetnénk valaminek? Például annak, ha bukott főpolgármesterként venné a kalapját, távozna, és megkezdődhetne az általa okozott fővárosi káosz felszámolása.
Legfőbb ideje lenne.