A Momentum EP-listájának ötödik helyén szereplő Kádár Barnabás először az idősek szavazáshoz való jogát vitatta el, majd a szegények nyomorban tartását nevezte a jövő egyik legnagyobb kihívásának. A Drót.info annak is utánajárt, Kádár vajon miért utasítja el a kormány családtámogatási rendszerét, miközben a bevándorlók letelepítését szükségesnek tartja.
Mielőtt azonban ismertetnénk Kádár újabb zavarba ejtő gondolatkísérletét, muszáj röviden kitérni a Momentum „jövőkutatójának” történelemszemléletére. Mint azt ugyanis látni fogjuk, ebből fakad a politikus tévedéseinek, elfogultságainak és hibás kinyilatkoztatásainak jelentős része.
Kádár az előttünk álló korszakot kizárólag a technológia folyamatos, kiszámítható és egyirányú fejlődéseként értelmezi. Eszerint a történelem egyetlen tényező által meghatározott mederben folyik, ahol nem játszhat szerepet sem az emberi döntés, sem a véletlen, sem pedig a politikai akarat. Ezért csak egyféle jövő képzelhető el, és – olyan indexesen – nincs másik. A Kádár által vallott felfogás csak annyiban különbözik a marxista történelemszemlélettől, hogy a gazdasági folyamatok meghatározottságát kicserélte a technológiai fejlődésre.
Kádár: a gyerek csak „nettó költség”
Kádár a kormány családtámogatási rendszerét azzal támadta, hogy a megszülető gyermekekre a gazdaságnak nem lesz szüksége, mivel az automatizált termelés kevesebb embert igényel majd. Ezért a most megszülető gyerekek a jövőben nem pénzt és hasznot hoznak az államnak, hanem eltartottként csak „nettó költség lesznek az ország számára”.
Ha egy pillanatra megfeledkezünk arról, hogy az emberi élet nem szűkíthető le a termelésben betöltött hasznossági szempontra, akkor is teljes tévedés a momentumos értelmezése. Egyfelől ugyanis az „automatizálás mértékére” Kádár egy „15-75%”-os értéket ad meg, ami önmagában is hatvan (!) százalékos lehetséges eltéréssel számol. Ekkora különbségnél egyszerűen képtelenség megmondani, hogy pontosan mennyi embert igényel majd a gazdaság működtetése. Másfelől pedig Kádár ismét csak nem veszi figyelembe a véletlent, a jövő kiismerhetetlenségét. A koronavírus felől közelítve honnan tudhatjuk, hogy nem jön egy még veszélyesebb járvány, amely megtizedeli az emberiséget? Vagy néhány évtizednyi kontinentális béke után kizárhatjuk az újabb háború lehetőségét?
Jöjjenek a bevándorlók
Roppant különös, hogy miközben Kádár elutasítja a családtámogatás rendszerét, a migrációt szükséges folyamatnak tartja. Mivel szerinte 30 év múlva majd a bevándorlók termelik meg „az akkori idős generáció nyugdíját”. Amikor tehát a magyar gyerekek megszületéséről van szó, akkor azzal érvel, hogy az „automatizált” termeléséhez szinte nem is kell majd ember. Ámde ugyanebben a jövőbeli gazdaságban – érdekes módon – a bevándorlók munkaerejére mégiscsak szükség lesz.
Kádár érvelését pedig csak még inkább tarthatatlanná teszi, ha megnézzük az utóbbi évek bevándorláshullámának munkaerőpiaci tapasztalatait. Az OECD adatai szerint ugyanis a francia és olasz gazdaságban a migránsok kevesebb mint 40 százaléka tudott elhelyezkedni (ráadásul nagy részük csak részmunkaidős állást tudott szerezni – a szerk.). Azaz teljesen hamis a Momentum „jövőkutatójának” állítása, miszerint a migránsok befogadása hozzájárul a nyugdíjrendszer fenntartásához. Merthogy a jelen valósága éppen ellenkező irányba mutat: az alacsonyabb munkaerőpiaci részvételük miatt egyáltalán nem enyhítenek az állami kiadásokon, ellenben csak még jobban megterhelik a szociális ellátórendszert.
A momentumos Kádár tehát elvitatja az idősek szavazati jogát, a magyar családok támogatása ellen van, de a migránsok befogadását azért üdvözli. Reméljük, hogy zavaros gondolatai a jövőből visszanézve csak felejthető momentumnak tűnnek majd.
(A kép forrása: europesociety.hu)
