Olyan propagandaportrét festett Bajnairól a Forbes, hogy azt még a Szabad Nép is megirigyelné

Advertisement image

Az üzleti magazin egészen odáig ment a rajongásban, hogy mosolygós gyilkosnak kezdte el becézgetni Bajnait. Ami, hát, minimum kegyeletsértő, tekintve, hogy Hajdú-Bét-ügyben a baromfitenyésztők közül tényleg többen lett öngyilkosok.

Olyan higgadt és kiegyensúlyozott hangvételű portrét készített Bajnai Gordonról a Forbes üzleti magazin, hogy a lap újságírói legközelebb már versikékben köszöntik fel Bajnai pajtást március 5-i születésnapján.

Már a felütésből is érződik, hogy a cikket jegyző újságíró nem kevésre hivatkozik: egyszerre akarja ugyanis megidézni a Pravda legihletettebb pillanatait, miközben bőséges nyáltengerből igyekszik megformálni Bajnai Gordon szobrát. Ami nem kis kihívás, tekintve a nyál viszonylag képlékeny állagát.

Újságírónk azonban nem ismer lehetetlent, és rögtön az elején tudatja a nyálas nyájas olvasóval, hogy akkora paraszt ő, hogy kár is belé a szó, mert úgysem érti meg A Gordon nagyszerűségét (ja, igen, merthogy a cikk egy pontján a dicshimnusz addigi patetikus hangvétele átvált ilyen bratyizósba, és onnantól már szigorúan csak a keresztnevén szerepel a nyálszobornak modellt álló Bajnai).
A munkájával nem kérkedik, amúgy is túl összetett ahhoz, hogy könnyű legyen átlátni, mekkora karriert is fut ő külföldön” – írja a bő nyállal dolgozó szobrászújságírás Rodinje.

Amúgy persze, nem is lenne semmi gond ezzel az ezer fokon égő propagandával, ha nem ismernénk Ikarosz történetét, aki ugye saját reptetőgyakorlatán keresztül mutatta be a hőforrás – jelesül a Nap – túlságos megközelítésében rejlő veszélyeket. És sajnos ahogy elbukott Ikarosz, úgy bukik el újságírónk is a nyálból szobrot faragás epikus csatájában, amikor nem elégszik meg azzal, hogy a keresztnevén szólongatja múzsáját. Hanem elkezdi becézgetni is kedvesét, és leírja, hogy egyesek csak „mosolygós gyilkosként” emlegetik. Ami, hát, eléggé sajátos fénytörést kap a lefelé zuhanó Ikarosz és egyéb baromfiágazatok szárnyain. Az a sztori ugyanis mindenkinek megvan azért Bajnairól, hogy a Wallis vezetőjeként becsődöltette a Hajdú-Bétet, a ki nem fizetett baromfitenyésztők közül pedig többen is öngyilkosok lettek. Szóval az áldozatokra tekintettel talán el lehetett volna hagyni ezt a mosolygós gyilkosozást – úgy az egyetemes jóízlés nevében mondjuk.

Ámde ha egyszer a propagandaszobrászat nyálképzése beindul, akkor nincs megállás. Újságírónk ugyanis mégiscsak tesz egy kísérletet arra, hogy elmagyarázza, miket ügyködik a Gordon (pedig – így a cikk szerzője – „rendesen bejáratott magyar szavaink” sincsenek arra, „hogy pontosan mit csinál”). Nos, ha jól értjük, akkor azt, hogy egyes vagyontárgyak átjátszásával gazdagít amúgy is milliárdos, globális nagytőkéseket. És akkor itt most telepedjünk le egy pillanatra, verjünk tanyát és sátrat, és tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ez a tevékenységi kör (vagyontárgyak átjátszásával tovább hizlalni külföldi milliárdosokat) tényleg ismeretlennek tűnik Bajnai és szoci elvtársai múltjára pislantva? Hát, hiszen mást sem csináltak kormányzás – és privatizáció – címén, mint hogy a magyar állam vagyontárgyait játszották külföldi kézbe – némi üveggyöngyért és a Gazdálkodj okosan! társas játékpénzeiért cserébe.

És ha valaki azt gondolná, hogy na, ez már azért túlzás, vagy alaptalan rágalmazás, hogy most is ugyanazt a bizniszt csinálja Bajnai – és ráadásul még ugyanazoknak is –, mint miniszter(elnök)sége idején, annak egyetlen cégnevet emlegetnénk csak fel, ki található meg az ügyfelei között: „a Suez víz- és szennyvíz szolgáltató csoport”. Ööö, na mármost a szocik kormányon kinek is játszották át a pécsi vízművet? Bizony ám, a Sueznek! És a sajtóhírek szerint Bajnaiék kikkel kötöttek háttéralkut, hogy az ország teljes vízműpiacát a kezükre játsszák? Bizony ám, részben a Suezzel (övék lett volna a Dunántúl, míg a Veolia meg kapta volna a Dunától keletre eső részeket). Most pedig azt látjuk, hogy Bajnai továbbra is a Sueznek csinálja a zsíros üzleteket – annyi kis különbséggel csak, hogy a választók bölcsességének köszönhetően ma már legalább nem a magyar állami vagyont tudja üveggyöngyökre átváltani.

Végezetül reméljük, a Forbes felállított egy adománygyűjtő ládikát a szerkesztőség valamelyik sarkában. Mert egy ilyen minőségű, bőnyálból kifaragott propagandaportréért bizony nem kevés mikroadományt számítanak meg a piacokon.

(Nyitókép: mno.hu)

Ez a honlap „cookie”-kat (sütiket) használ.

Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, a felhasználó azonosítása nélkül. A honlap további használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie beállítások bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. További információ itt: Adatkezelési tájékoztató

elfogadom