A 2022-ben még lelkes Márki-Zay-támogató Puzsér Róbertnek sikerült megfejtenie, hogy hazánk nem sokban különbözik Ceauşescu Romániájától. Majd fél perccel később hozzátette, hogy de a két rendszer amúgy nem is hasonlít egymásra. És ezt így hogy, kedves Róbert?
Itt van nekünk Puzsér Róbert, aki a celebvilág dzsungeléből általában túlmozgásos karakterével és a párzó makákákót idéző, fejhangon történő visításával szokott kitűnni. Ámde Róbert most a hazai bezzegkonzervativizmus (értsd: pont ugyanazzal az érvkészlettel támadod a kormányt, mint átlagos kiterjedésű, DK-s kommentelő, de közben eltartod a kisujjadat, délután négykor pedig megmikrózol egy Pickwick-teafiltert) hiányos Révai-lexikon sorozattal felcicomázott fellegvárában, a Magyar Hangban járt. Ahol az adás előtt vagy leterítették egy nyugtatólövedékkel, vagy Róbert magától jött rá, hogy egy értelmiségi olyan lassan beszél, mint Lengyel László az esti haboskakója mellé elfogyasztott két szem Valeriana Night Forte után.
Szóval Róbert lassan és komótosan beszél, szinte már gyurcsányi hosszúságú hatásszüneteket tartva, hogy a büdösparaszt nyájas néző is megértse, itt most fontos kinyilatkoztatások hangoznak el. Egy fehérek közt európai értelemben vett értelmiségi szájából. (Ha az adást egyszer kiírja majd a Hang Szlovákiában kalózdévédére, akkor a díszdobozos, rendezői változat tutira molyirtószagú, szürke kardigánba lesz becsomagolva.) És hogy értelmiségi Róbert szájából valóban csak úgy jönnek is a kinyilatkoztatások, melyek egytől-egyig falikárpitra és autók hátsó szélvédőire kívánkoznak.
„A 2010 előtti Fideszről nem is gondoltuk, hogy ez valami ilyesmivé válik. De hogy végül megvalósult. Ami egyébként nem olyan nagyon sokban különbözik a Ceauşescunak a Romániájától. Tehát az is egy keményen nacionalista és keményen kommunista (…)”Majd miután értelmiségi Róbert rögzíti, hogy Orbán egyenlő Ceauşescu, és 2023 Magyarországa gyakorlatilag a szekuritátés, falurombolós romániai diktatúrává vált, sietve hozzáteszi:
„A rendszer nem hasonlít a Ceauşescuéhoz, már úgy értem, az Orbán-rendszer.”
Aham, akkor tehát foglaljuk össze értelmiségi Róbert – fél perc különbséggel elhangzó – állításait: Orbán Magyarországa „nem olyan nagyon sokban különbözik Ceauşescunak a Romániájától”, ámde a két rendszer természetesen „nem hasonlít” egymásra. Ööö… talán ez az a pillanat, amikor egy kicsit mindannyian a Fekete-Győr András szemébe kiülő tanácstalansággá és homlokának ráncaiból kirajzolódó kérdőjellé válunk. Hogy és ezt így mégis hogyan? Miként lehet két megfigyelt tárgy nem sokban különböző, miközben meg egyáltalán nem is hasonlítanak egymásra? Ez az a kérdés, amelynek megválaszolására az egyetlen, érvényes aktus egy elektromos roller lefürdetése. Ezzel is finoman jelezve, hogy messze a józan észen túli tartományokban járunk.
Mindazonáltal örömteli megfigyelni, hogy a zsinórban negyedik, kétharmados Fidesz-győzelem után a balliberális értelmiség – élén a Lengyel Lászlóvá átvedlett Puzsér Róberttel; és ne, a Konok Péter gardróbjából lenyúlt ing ne tévesszen meg senkit – végre megtalálta az ellenszert. Melynek receptje a következőképpen hangzik: vegyél két-három csipet, teljesen hamis történelmi párhuzamot, és lehetőleg meg se próbáld magyarázni, hogy a példa szerinted miért analóg a jelenkorral. A lényeg, hogy a történelmi párhuzamod tartalmazzon olyan félelmetes kifejezéseket, mint a feudalizmus vagy a sötét középkor. Majd ha mindezt már kellőképpen habos állagúra verted, akkor ízesítsd meg néhány szál diktátor nevével. Kezdőknek ajánlott Hitlerrel, Sztálinnal vagy Rákosival próbálkozniuk, de a középhaladók – így természetesen értelmiségi Róbert is – már rámehetnek az olyan csemegékre, mint például Ceauşescu vagy Bokassa császár. Mindezt ajánlott hosszú sóhajtozások közepette tálalni. Ja, és persze felejtsük el a hattyú formájúra hajtogatott szalvétát, mert egy ilyen kulináris különlegesség mellé a szürke kardigánt idéző szalvétaforma a nyerő párosítás. Háttérzenének pedig stílusos választás a régi Népszabadság-számok lapozgatása.
Végezetül jó étvágyat kívánunk mindazoknak (a fényevőknek), akiknek a gyomra még beveszi Puzsér Róbert kókler szemfényvesztéseit!
(Nyitókép: mandiner.hu)