Habár még másfél év választ el minket a 2022-es országgyűlési választástól, a baloldal már most izgatottan vágja a szalagot, és számolja lefekvés előtt, hogy mennyit kell aludni a remélt hatalomszerzésig. De hogy addig se teljenek unalmasan az ellenzéki hétköznapok, különböző játékokkal szórakoztatják magukat.
Ezek közül az egyik legnépszerűbb a Miniszterelnökjelölt kerestetik című vetélkedő, melynek kezdeti szakaszában a rutinos öreg rókák (Botka László) és örök ígéretek (Bajnai Gordon) mellett a lelkes, önjelölt tehetségek is felbukkannak. Az utóbbi kategóriába tartozik Majtényi László is. A lelkes önjelöltekről azt kell tudni, hogy főszabály szerint a játék első egy-két fordulójánál tovább sohasem jutnak. Vagy ha mégis, akkor a célvonal előtt nyakon öntik magukat egy vödör jeges vízzel, és így hasalnak el. Kívülállóknak, meg nem értett zseniknek értelmiségieknek vallják ugyan magukat, mégis egyfolytában a politika világába vágynak. Ezért amint elindul a Miniszterelnökjelölt kerestetik, már töltik is ki a jelentkezőlapot. Majtényi ráadásul a sajátját nyilvánosságra is hozta a baloldal üzenőfüzeteként működő Hírklikken.
Majtényi László annak az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetnek az elnöke, melynek legkomolyabb tudományos tevékenysége, hogy felköszöntötte Soros Györgyöt a kilencvenedik születésnapján. Önmagáról pedig azt vallja, hogy azért lenne jó miniszterelnök, mert „jó volt” köztársasági elnökjelöltnek is. Ha jól értjük tehát Soros úr emberének gondolatát, akkor a mostani vetélkedőt azért kellene megnyernie, mert egy korábbi játék során ott volt a nevezettek között. Mi ugyan nem ülünk a Bitó-szalon zsűrijében, de így kívülről nézve nem tűnik túl meggyőzőnek Majtényi érvelése. Sebaj, nézzük tovább a jelentkezési lapot. Saját csúcsértelmiségi mivoltát azzal kívánja bizonyítani, hogy nemcsak úgy egyszerűen lelkesedik az egyetemfoglalásért, hanem ebbe még belekeveri a XIII. századot, a „legsötétebb középkort” is. Amivel csak az a gond, hogy a korszak egyáltalán nem volt sötét, a történészek az említett századot pedig egyenesen a középkor virágkoraként tartják számon.
A baloldali értelmiségi onnan is felismerhető, hogy nem hagyja magát a tényektől és a valóságtól megzavarni. Márpedig Majtényi a nagybetűs ész embere. Ezért kifejti, hogy Orbán Viktor mindenfelé banánhéjakat dobál el szánt szándékkal maga körül, amikre rá is lép, de csak nem akar elcsúszni rajtuk. Na most, ha ezek a banánhéjak valóban léteznek, akkor azoknak a természetük olyan, hogy elbukfencezik rajtuk az esendő ember. Ámde Majtényi szerint – meg szerintünk is – Orbán nincsen elesve, hanem szilárdan áll a két lábán. Ebből pedig nem következhet más, mint hogy azok a banánhéjak kizárólag egy túlzottan élénk fantázia szüleményei. Ez a szárnyaló képzelet ráadásul csapnivaló emlékezettel párosul. És ennek bizonyításához még a XIII. századig sem kell visszaugrani. Majtényi a nevezőlapján azt is elárulja ugyanis, hogy a Gyurcsány-kormány mindvégig „megmaradt az alkotmányos keretek között”. Talán nem kell az „alkotmányos keretek” szakértőjének lenni, hogy kimondhassuk: Gyurcsány 2006-ben azonosítószám nélküli rendőrök viperáival verette véresre az „alkotmányos kereteket”. Novánvozsot (azaz senkit sem lőttek meg, jelentette ki rossz angolsággal Heller Ágnes egy európai parlamenti meghallgatáson 2006-ban – a szerk.), persze, tudjuk, de ezt így akkor sem kellene.
A Miniszterelnökjelölt kerestetik című vetélkedő a baloldali nézők között garantált sikert arat majd. Az utolsó részben a kissé félénknek, visszahúzódónak tűnő langaléta lesz végül a befutó. Megtudhatjuk majd, hogy a mosolygós fiú, K. Gergő igazából nem is akart jelentkezni, csak ismerősei bíztatták, hogy induljon a műsorban. Az adás végeztével a fények kihunynak, a rendező (Gy. Ferenc) és a producer (S. György) pedig elégedetten dőlnek hátra székükben. Minden a tervük szerint alakult.
(A kép forrása: magyarnemzet.hu)
Káplár András