2020 kétségkívül sorsdöntő év volt: a koronavírus, a BLM-mozgalom és az Egyesült Államokbeli elnökválasztás az egész évre hatással voltak. Lengyelország azonban 2020-ben egy teljesen más küzdelmet is folytatott. Ez volt ugyanis az az év, melyben a lengyel liberális erők mindent beleadtak, hogy átvegyék a hatalmat a Visegrádi Négyek egyik legnagyobb államában. Soros-ügynökök, futóbolondok és liberális anarchisták próbálták megváltoztatni a lengyel társadalmat, illetve megdönteni a lengyel kormányt. És hajszál híján sikerrel is jártak. Körképünk második része.
A futóbolondok kinyitják Pandóra szelencéjét: a dili mint a társadalom megosztásának és a baloldalon belüli tisztogatások eszköze
A választásokon nem sikerült a progresszív baloldalnak átvennie a hatalmat Lengyelországban, így, mint általában jobboldali választási győzelem után, az utcát próbálták meg felhasználni a kormány pozíciójának megdöntésére. A választás kimenetelére adott radikális reakció az LMBTQ közösségtől jött, már csak azért is, mert a választás tétje az volt, vajon Lengyelországot is elárasztja-e a szivárványszínű ideológia. Erre figyelmeztetett Andrzej Duda is, mikor az LMBTQ ideológiát a bolsevizmussal hasonlította össze. Július 29-ére virradó reggel radikális nemi nézeteket valló aktivisták szivárványos zászlót tűztek fel Varsó óvárosának több szobrára, többek között a Szent Kereszt templom előtt található „Sursum Corda” Krisztus szoborra is.
A vandál akciót a „Stop bzdurom” nevű csoport készítette elő, melynek vezetője Michał Szutowicz vagy „művésznevén” Margot, egy fiatal férfi, aki magát nonbinárisnak (valami olyasmit jelent újbeszélül, hogy nem tartozik egyik nemhez sem) vallja, így hozzá kizárólag női névmással fordulhatnak az emberek. De erről majd később. Nem sokkal ezután ugyanő megállította a Pro-Prawodożycia (Az élethez való jog mellett) szervezet furgonját, és súlyos testi sértést követett el annak sofőrjén, mivel a szervezet a furgonnal a homoszexualitás és a pedofília közötti összefüggésekre mutatott rá a plakátjain. Michał Szutowiczot a testi sértés miatt a bíróság 2 hónapra letartóztatta. Még ez a lépés sem bizonyult azonban elégségesnek a megállításához. A lengyel liberális elit, beleértve a baloldal képviselőit, ugyanis hősként kezdte kezelni, és a haladó sajtóban is a legnagyobb figyelmet szentelték neki. Egymás után születtek az őt éltető, „munkásságát” bemutató cikkek, sőt „Margot” maga is gyakran felbukkant a médiában. Ennek pedig két fontos és tragikus kimenetele is volt, mely akár hosszú távon is végzetes lehet a lengyel nemzet számára. Egyfelől a lengyel társadalom egy részében elültették azt a gondolatot, hogy a progresszió jegyében a legszentebb vallási és nemzeti szimbólumokat is meg lehet gyalázni. A „Sursum Corda” Krisztus-szobor ugyanis 1944-ben a varsói felkelés során a német bombázások miatt ledőlt, kezével azonban az égre mutatott. Olyan nemzeti szimbólum lett ez Lengyelország számára, hogy Szent II. János Pál pápa 1979-ben egyenesen így fogalmazott: nem érthető meg Varsó, ha nem emlékeznek arra az emberek, hogy a város romjaival együtt feküdt a megváltó szobra is. Másfelől pedig teret biztosított ugyanannak az őrületnek, amellyel nekünk a gender tanulmányok megszüntetésekor kellett szembenéznünk.
A lengyel nyelv nemek tekintetében még a németnél is jóval „konzervatívabb”: nemcsak a főneveknek és a személyes névmások rendelkeznek nyelvtani nemmel, hanem még az igeragozásban is tükröződik, hogy nő(ről) vagy férfi(ről) beszél(ünk). De mi van akkor, ha valaki „nonbinárisnak” vallja magát? Ez a nevetséges rendkívül komplex kérdés leginkább a baloldalt osztotta meg, és heveny tisztogatásokba kezdtek a nem elég „progresszív” liberális újságírók közt. A „Margot-ügy” egyik legnagyobb vesztese a jobboldalinak egyáltalán nem nevezhető Radio Nowy Świat rádiósugárzó elnöke, Piotr Jedliński lett, mikor úgy nyilatkozott, hogy Szutowicz ugyan nonbinárisnak tartja magát, de ő azért mégiscsak férfinak fogja nevezni. Ezzel elképzelhetetlen felháborodást keltett a baloldal felvilágosult részében, tette pedig nem is maradt következmény nélkül. Jedlińskit villámgyorsan eltávolították annak a rádiónak az éléről, melynek nemcsak elnöke, de egyik alapítója is volt. Egy másik hasonló eset az év interjújának díja körül robbant ki, melyet azért nem osztották ki idén, mert a jelöltek között ott volt a Radio Zet műsorvezetőjének, Beata Lubeckának Michał Szutowicz-csal készült beszélgetése is. Az interjúban Lubecka azt merészelte kérdezni „Margot”-tól, hogy milyen nem szerepel a személyigazolványában. Az égbekiáltó tudatlanság láttán a ballibsik azonnal homofóbiá és sötét vészkorszakot kiáltottak. A hisztijükkel pedig sikerült is érniük a rádió vezetőségénél, hogy a jövőben műsorvezetőiket LMBTQ propagandában képzésben fogják részesíteni. Szutowicz mellett egyébként a mai lengyel ballibsi magas kultúra legnagyobb olyan képviselői is kiálltak, mint például az elismert rendező, Agnieszka Holland, valamint a Nobel-díjas Olga Tokarczuk. Sőt, még egy levelet is küldtek Ursula von der Leyennek Szutowicz védelmében. És csak hogy teljes legyen a kép: Holland és Tokarczuk egyaránt Soros György-féle Báthory Alapítvány tanácstagjai.
Ráadásként jöjjön egy videó arról, hogyan támad Szutowicz és bandája egy életvédőre:
(A kép forrása: foreignpolicy.com)