Karácsony Gergely október 23-án bejelentette, hogy heteken belül létrehozza az ellenzéki pártok budapesti szövetségét. Azóta eltelt három hét, a szövetségnek azonban hírét-hamvát sem hallani.
A méhlegelők vadvilágának legkeményebb hőscincére október 23-án világgá ciripelte, hogy a 2022. április 3-i sikerre tekintettel újabb összefogással örvendezteti meg a nagyérdeműt.
Habár nem akarunk szemantikai vitába bocsátkozni, hogy a bejelentés óta eltelt pontosan három hét vajon adjuntkusi értelemben véve is heteken belülnek minősül-e. De szerintünk igen. A szövetség létrejöttéről azonban darabszámra pontosan annyi cikk született, mint amennyi nyelvvizsgával Karácsony Gergely rendelkezik. Azaz hogy éppen pont nulla.
És persze, nyilván nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a szövetség létrehozásának folyamata folyamatban van, csak ez az alapvető tényen még mit sem változtat. Mégpedig hogy főpolgármester úr már megint nem fogadott szót anyácskának, és takarodóidő után odasettenkedett a tévéhez, hogy megnézze a tizenkettes karikás Van Damme-akciófilmet. Majd a nagyhatású, mozgóképes opusz után ismét beleélte magát, hogy ő a méhlegelők politikai nagyvadja, a Spinoza-ház Michael Dudikoffja, aki a plüssszőnyeg közepén karatézva rúgja le anyácska kaspóját. Meg olyanokat füllent, hogy telefonban üvöltötte le Pintér Sándor fejét a helyéről, pedig az a legtöbbször csak anyácska kaspójával szokott sikerülni. És az sem üvöltés, hanem pörgőforgó karaterúgás folyományaként.
Szóval nem lehet nem észrevenni, hogy Karácsony csigaházából néha tényleg előmerészkedik ez a nyálkásan keménykedő nagyotmondás, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg lenne politikai ereje és súlya. Mintha nem Gyurcsány Ferenc kezében volna a közgyűlési többség, és így a valódi és végső politikai főhatalom. Miközben dehogynem, ezért Karácsonynak muszáj fenntartania annak a látszatát, hogy a fővárosi méhlegelők vonzáskörzetén belül mégis ő az igazi nagyvad. És legalább arra képes, hogy háromnegyed évvel a választások előtt összehozzon egy súlytalan és semmire sem kötelező ellenzéki szövetséget. Amelynek a heteken belüli határideje már nem teljesült.
És tényleg ködszurkálósan bizonytalan terep – a kremlinológia mintájára – bármit is kiolvasni az apróvillanológia pillanatfelvételeiből. Ámde a kontúrokból az mégis világosan kirajzolódik, hogy ennek a balos, budapesti szövetségkötésnek a tempóját biztosan nem Karácsony diktálja. Különben az eredeti ütemtervet tartva már bejelentette volna a mögötte felsorakozó, ellenzéki nindzsahadakat. Akiket mostanra le is küldhetett volna a sarki papírírószerbe, hogy szerezzék be a következő adománygyűjtő ládikákat. Amíg a kis Gergő – Gál J. Zoltán óvó felügyelete alatt – végrehajtja a műanyag dobócsillagos talajgyakorlatát. Csak most annyit kérnénk főpolgármester úrtól, hogy a visszatérő nindzsahadaknak ne kamuzza azt, hogy mindeközben ő jól leüvöltötte Gyurcsányt a telefonban. Ez ugyanis a füllentésnek az a kategóriája, melyet már anyácska sem hisz el az esti haboskakaóztatás közepette.
(Nyitókép: Mirkó István/Magyar Nemzet)