A gyurcsányista Varju Lászlóból előbújt az ATV-ben a kistérségi Ezópus, és sikerült egy olyan állatmesét rögtönöznie, amiben Brüsszelt egy disznóólhoz hasonlította.
Eddig bármilyen szerepben – legyen az mezei országgyűlési képviselőség, államtitkári vagy éppen árnyékminiszteri poszt – láttuk is Varju Lászlót, az alakításai mindig ugyanazt a sormintát követték. Nyitásként két-három eldadogott mondat, amelyben bizonyítani próbálja, hogy a jégtakarók olvadásáért és a bébipandák kihalásáért is Orbán a felelős. A negyedik mondatnál már inkább néznénk Arató Gergely angol nyelvleckéit szalagos videókazin, az ötödikhez érve pedig előbb hisszük el Gréczyről, hogy egy puritán, önmegtartóztató szerzetesrend vezetője, mint azt, hogy legalább Varju érti a saját, galuskásan kusza szövegét.
Ámde most végre megtaláltuk, miben erős Varju árnyékminiszter úr: az állatmesék költésében. Az uniós tagállamok közös gázvásárlásának történetét például a következő tanmesével kívánta érthetővé tenni:
„Ehhez [a gázmezők piacán együtt legelésző farkas és bárány idilli képéhez – a szerk.] képest a magyar állam... hát hogy is mondjam... úgy viselkedik, mint a kismalacok benn az ólban, és jön a farkas, és mintha az egyik kismalac beépített lenne a farkashoz képest, hogy engedjük már be, engedjük már be, vásároljunk tőle drágábban.”
Hát, na de most komolyan! Ezópus állatmeséi az elprivatizált csillebérci úttörőtábor fasorában sincsenek A Nagy Mesélő, Varju árnyékminiszter úrhoz képest. Aki, valljuk be őszintén, egy Andersenbe oltott Rémusz bácsi. És ha lefekvés előtt az ő tanmeséit olvasták volna a Momentum-generációnak, akkor Fekete-Győr Andriska ma talán nem fürdetné zuhany alatt az elektromos rollerét.
Csakhogy azért van egy-két aprócska észrevételünk. Az első, hogy ha jól értjük az antik bölcselő, Varju állatmeséjét, akkor a sztorijában az európai kismalackák disznóólja az nem más, mint Brüsszel. És persze a Brüsszel mint gusztustalan, messziről bűzlő disznóól mesei képe vitaképes és legitim felvetés, érvek is hozhatók mellette bőséggel. Ugyanakkor mégiscsak érdekes, hogy Varju úgy disznóólazza Brüsszelt, hogy eközben a DK a „legeurópaibb” pártként reklámozza önmagát. Pikáns, na, mint egy Gréczy-falinaptár a szerzetesrendi, önmegtartóztatós idők előttről.
Aztán másodszorra. Annyira ugyan nem ismerjük a nagy, átverős mesék világát, mint az a Varju, akinek az árnyékkormány tagjaként komoly rálátása van a területre. De az biztosan úgy van, hogy az állatmesékben a farkas azért tör rá a kismalacokra, hogy közepesen tehetségtelen porszívóügynökként rájuk sózza a portékáját? Csak mert nekünk úgy rémlik, hogy a farkas ennél azért elemibb, ösztönösebb és felfalósabb szándékkal szokott közelíteni a malackákhoz. És így nincs előttünk az a kép, ahogy a brüsszeli disznóól mélyén lapuló kismalacok jeges rémülettel várják a farkas megérkezését, aki tizenhárom eurócenttel drágábban kívánja nekik értékesíteni a földgáztartalékait, mint a hatályos holland gáztőzsdei ár. De hát mit értünk mi, ugye, a DK-s mesevilághoz, ahol a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” kezdetű őszödi beszédet is szenvedélyes igazságbeszédként lehet eladni.
Harmadszorra pedig talán érdemes lett volna a tanmesében kitérni a Gerhard Schröder nevezetű német kismalacra is. Aki a kancellári ideje utána az orosz farkas (akkor már miért nem inkább medve?, na mindegy) beépített házi sertéseként ügyködött például azon, hogy közvetlen gázvezeték kösse össze Németországot a Balti-tenger alatt Oroszországgal. De ugyanilyen érdekes szál lett volna Feri gazda elhelyezése is az állatmesében, aki bizony bensőséges és meghitt viszonyt ápolt Putyinfarkassal.
És ha már Feri gazda. Eddig ugyan azt sajnáltuk, hogy az őszödi ígéretéhez hűen miért nem vonult vissza a politikától, hogy „kib*szott jó” könyveket írjon a modern magyar baloldalról. Ámde most már mégis inkább az fáj jobban, hogy Varju állatmeséi még nem találhatók meg a nagyobb könyvesboltok polcain. Pedig a Mese a vízidisznóról, aki még a pulikutyák jutalomfalatját is szétrablóprivatizálta című tankölteményt szívesen fogadnánk, és garantáltan érdekes olvasmány lenne az Apró-malackák Szemlőhegy utcai óljában is. Na, de várjuk ki a végét, hátha még a Disney megvásárolja a megrajzfilmesítési jogokat.
(Varju 10:37-től kezd bele az állatmeséjébe:)
(Nyitókép: MH/Purger Tamás)