Az MSZP-s Ujhelyi István megpróbált új múltat írni, melyben a 2006-os események során nem civilek szemeit lőtték ki, és nem békés megemlékezőket vertek véresre. Hanem éppen fordítva: a nép „szabadult rá” a békés rendőrökre. Vigyázat, különösön gyomorforgató szoci hazugság következik!
Ugye mindenkinek megvannak azok a fényesre koptatott balos toposzok, hogy a nemzetközi térben Orbán Viktor végképp elszigetelődött? Meg hogy csak sodródik az árral, és semmiféle ráhatása nincs a valódi nagypolitika eseményeire. Ezek a kijelentések mindaddig érvényben vannak, amíg a világban nem történik valami rossz. Akkor ugyanis megjelennek a hazai baloldal politikusai – a sajtónak álcázott szabadcsapataikkal karöltve –, és két lépésben azonnal bizonyítják is, hogy az aktuális világfájdalom hátterében egyedül Orbán ármánykodása húzódik.
Hogy a Capitoliumban lelőtték négy, oda beszabaduló tüntetőt? Hát, persze, hogy ez is Orbán bűne! És ahhoz, hogy ezt el is higgyük, nem kell mást tennünk, mint megfeledkezni arról a néhány hónapról, amikor a Black Lives Matter tüntetéshullámának taraján lángba borult számtalan amerikai városrész. Az utcákon masírozó antifa fiatalok válogatás nélkül zaklattak és vertek össze gyanútlan járókelőt, békésen kávézgató vendéget. Majd mindez egészen féktelen fosztogatásba csapott át. Ebből, és a mostani négy halálos áldozatból, bárki arra a következtetésre jutna, hogy valami nagyon súlyos belső békétlenség és agresszió feszíti szét az amerikai társadalmat. De nem így a mi balos politikusaink, akik nem hagyják magukat a tényektől megzavarni, helyette inkább orbánoznak egy kiadósat. Mutatjuk is, hogy az MSZP-s Ujhelyi Istvánnak miként sikerült megszakértenie a capitoliumi „sajnálatos eseményeket”:
„2006-ban Orbán Viktor, sőt 2002-ben is – hogy ha jól emlékeztek – megtartotta ugyanezeket a beszédeit, elcsalt választások, (…) majd utána beült a páncélozott autóba, és a népet rászabadította a rendfenntartó szervekre.”
Habár nem könnyű, de próbáljunk meg túllendülni azon, hogy Ujhelyi tényleg olyan, mint Móricka a viccben, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. A szoci politikus amint meghallja a Szomorú vasárnap dallamát, vagy rátekint egy magányos teszkógazdaságos vizeszsemlére, máris féktelen haragra gerjed, hiszen érzi, tudja, hogy ez is Orbán hibája. Csakhogy az ideerőszakolt amerikai párhuzam miatt érdemes alaposabban is szemügyre venni 2006-ot. Ami ugyan valóban választási év volt hazánkban, ámde a zavargások nem tavasszal, hanem ősszel robbantak ki. Egészen pontosan Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése után. Ezért ha Ujhelyi 15 év távlatából mindenképpen meg akarja találni az események gyújtópontját, akkor talán érdemesebb volna saját pártja, az MSZP háza táján, vagy esetleg a balatonőszödi kormányüdülő környékén kutakodnia.
És akkor nézzük a rászabadított nép kontra szegény, ártatlan, az eseményeket elszenvedő rendfenntartó szervek témakörét. A történet ugye ott kezdődik, hogy a rendfenntartó szerveken nem volt azonosítószám. Itt adódik is a kérdés: ha a rendfenntartó szervek vezetői nem tervezték előre a bekövetkező rendőrterrort, akkor miért eleve azonosítószám nélkül küldték utcára a rendőröket? Aztán a rászabadított nép nem egy volt, hanem kettő. Egyszer voltak a radikális tüntetők, meg a Fidesz-nagygyűléséről békésen távozó megemlékezők. Na, a rendfenntartó szerveknek ezt a két csoportot sikerült egybeterelnie, hogy utána már válogatás nélkül verhessenek össze bárkit (igen, akár védtelen, megbilincselt embereket is), és fejmagasságban tüzeljenek gumilövedékekkel.
Végezetül megtekintésre ajánljuk Ujhelyinek, hogy milyen is volt valójában az, amikor a hazugságaik ellen tüntetőkre 2006-ban rászabadult a legendás szocialista szakértelmük:
(A kép forrása: MTI)